Amit minden terhes nőnek tudnia kell a vetélésről...

Mi is a vetélés?

Vetélésnek nevezzük, ha a megtermékenyített petesejt idő előtt távozik az anyai szervezetből. Megkülönböztetünk korai (12. terhességi hét előtt), középidős (16-27. hét alatt bekövetkező) és késői (27. hét utáni) vetélést. A késői vetélést már szülésnek nevezik.

A vetélés okai

Egyes vizsgálatok szerint a terhességek 15-20%-a végződik vetéléssel. Ez viszonylag magas szám, ezért nem meglepő, hogy a vetélés okai a legtöbb esetben sajnos tisztázatlanok maradnak. Az sem ritka, hogy a terhesség még az előtt megszakad, hogy a nő tudomást szerezne áldott állapotáról. A feltételezett okokat több csoportra oszthatjuk.

Anyai okok:
- A méh rendellenességei, betegségei (lehet vele született, vagy szerzett)
- Hormonális betegségek (cukorbetegség, pajzsmirigy kóros működése)
- Megterhelő fizikai, vagy lelki hatások
- Fertőzések, mérgezések, élvezeti szerek (cigaretta, alkohol, drog) mértéktelen fogyasztása.

Apai okok: 
- A hímivarsejtek elváltozásai, melyeket szintén okozhatnak vele született, vagy szerzett problémák.

További lehetséges okok:
- Kromoszóma rendellenességek
- A beágyazódás zavarai.

A vetélés tünetei és lefolyása

A tünetek eltérőek lehetnek a különböző korú terhességek esetében, azonban bizonyos, hogy a vetélés valamilyen erősségű hüvelyi vérzéssel jár. Sok terhességben előfordul több-kevesebb vérzés az első 20 hét során, de ezeknek csak a fele végződik vetéléssel. Ha vérzést tapasztalsz (bármilyen kis mennyiségűt is), azonnal fordulj orvoshoz! Ebben az esetben a nőgyógyász vizsgálatokat végez, és különféle lépéseket tehet a vetélés megakadályozására. 

A megtermékenyített petesejt kilökődése méhösszehúzódással jár, ezt a vetélő nő görcsökként éli meg. A korai vetélés egyetlen tünete a vérzés lehet. Ebben a szakaszban nagy valószínűséggel spontán és tökéletesen kiürül a méh, és nem lesz szükség további beavatkozásra. 
Előfordulhat azonban, hogy a vetélés során a méhlepény, vagy egyéb szövetek kilökődése nem megy végbe. Ezeket egészségügyi kaparással távolítják el a méhből.

A késői vetélés során megtörténhet, hogy a magzat elhal, de nem távozik el spontán módon. Ekkor mesterségesen (oxitocin segítségével) méhösszehúzódásokat generálnak, hogy a szülés végbemenjen. 

Mit tehetsz a vetélés kivédésére?

Sajnos nem sokat. Ha az orvosod megállapítja, hogy vetélés fenyeget (mert vérzés lépett fel, kinyílt a méhszáj, vagy egyéb probléma adódott) mindent meg fog tenni, hogy megmentse a kisbabádat. (Kivéve a 8. hét előtt. Korábban ezeket a magzatokat is igyekeztek visszatartani. Ma már általánosan elfogadott nézet, hogy az ilyen korai terhességet jobb „elengedni”, mert a pici valószínűleg valamilyen komoly rendellenességgel jönne a világra – méghozzá idő előtt.) Kaphatsz sárgatestet erősítő, vagy egyéb gyógyszereket, és javasolt az ágynyugalom, a házasélettől és lelki megterheléstől való tartózkodás. Ám sokszor még az óvintézkedések betartása sem elegendő.

Mikor próbálkozhattok újra?

Ennek egészségügyi vonatkozásáról az orvosod fog dönteni. Ha a vetélés koraterhességben történt és spontán kiürült (tehát nem volt szükség beavatkozásra), valószínűleg nem kell várnotok, azonnal hozzáláthattok a következő babaprojekthez.

Minden egyéb esetben 3-6 hónap várakozási időt szoktak javasolni a szakemberek, ill. késői terhesség elvesztése esetén akár 1 évet is. 
Ha a dolog pszichés oldalát tekintjük, tanácsos várnod a következő teherbeeséssel mindaddig, amíg a lelked teljesen fel nem dolgozta az előző baba elvesztését. Vannak, akik úgy érzik, csak egy másik kisbaba vigasztalhatja meg őket igazán. Ha ez így van, a gyászra akkor is kell egy kis időt adnod magadnak, az elfojtás nem jó megoldás. Statisztikailag minden vetélés után nő az esélye annak, hogy további vetélések forduljanak elő veled. Ám a valóság az, hogy minden esélyed megvan rá, hogy – amennyiben nincs a vetélésnek meghatározható oka, lásd fentebb - következő terhességeid sikeresek lesznek.

Hogyan tovább?

Egy vetélés után a fizikai felépülés általában 1-2 hét alatt végbemegy. Sokkal hosszadalmasabb ugyanennek a pszichés oldala. Mindegy, hogy a terhességed mely szakaszában veszítetted el a kisbabádat, az élmény mindenképpen nagyon rossz. Természetes, hogy minél idősebb volt a magzat, annál nagyobb a testi-lelki fájdalom, ami végigkíséri a vetélés folyamatát. Amellett, hogy egy élet távozott belőled, a tested egy kis darabja, még hormonális hatások is nehezítik a helyzetedet. Hiszen a szervezeted már felkészült a kisbabád fogadására, gondozására, és a vetéléssel minden alapjaiban rendül meg. Olyan, mintha a magasból hirtelen a földre zuhannál. Időre van szüksége a hormonháztartásnak, hogy újra visszakerüljön a régi kerékvágásba.

A vetélést éppen olyan kemény gyászmunka követi, mintha egy közeli hozzátartozód halt volna meg. Ne szégyelled a könnyeidet, és ne legyen lelkifurdalásod, ha egy ideig nem bírsz kisbabákra, vagy más terhesekre ránézni! A hangulatingadozás, az, hogy egyik percben higgadtan beszélgetsz, esetleg nevetsz is, a másikban sírógörcsöt kapsz, szintén nem meglepő. Egyesek ilyenkor a munkájukba menekülnek, mások inkább visszavonulnak, és a pihenést választják. Van, aki szívesen beszél a fájdalmáról, de olyan is akad, aki inkább magába zárja azt. Fontos, hogy te magad megtaláld a neked könnyebbnek ígérkező utat, és ne süllyedj el végleg a bánatodban! 

Tudnod kell, hogy ezt az utat egyedül fogod végigjárni. Szerencsés vagy, ha melletted áll a párod, az édesanyád, az orvosod, sőt rengeteg olyan nőt is találhatsz, akik szintén keresztülmentek azon, amin te. Mégis, ahogy a fogorvosi székbe egyedül ülsz be, bárki kísér is el a rendelőbe, úgy itt is neked kell megharcolni a legkeményebb harcokat. Az elveszített kisbabát elfelejteni sosem fogod, de a bánat idővel enyhül majd.