Kövesd friss cikkeinket RSS csatornánkon
GYERMEK

Anya, feleség, dolgozó nő - logisztika felsőfokon!

Szerző:
Szabó Anna
Vannak nők, akik számára fontos a karrier, mások boldogan szentelnék életüket a családnak, a gyerekek felnevelésének. Így, vagy úgy, ma Magyarországon ez utóbbit kevesen engedhetik meg maguknak, ezért a legtöbben a család mellett dolgozni megyünk. De hogyan egyeztessük össze a szerepeket?

 

Miért olyan nehéz ez?


Abban megegyezhetünk, hogy a visszatérés semmiképpen sem könnyű. Mint minden változás, úgy ez a fajta megújulás is hoz magával váratlan fordulatokat, új nehézségeket, hirtelen megoldásra váró problémákat. Ha van hová visszamenned dolgozni, szerencsés vagy, de ez esetben se számíts rá, hogy ott folytathatod, ahol abbahagytad. Nem, hiszen már egy másik ember vagy: anya, és gyerek mellett dolgozni egészen új életminőséget jelent. Az is előfordulhat, hogy nemcsak a te életedben, de egykori munkahelyeden is megváltozott a helyzet. Talán új pozícióba kerülsz, talán új kollégák várnak, talán, aki távollétedben a helyedre került, más szokásokat vezetett be, és bár te vagy a „rangidős”, most mégis téged néznek UFO-nak egykori munkatársaid.

Ha mindezekkel nem is kell szembenézned (akkor nagyon szerencsés vagy!), kezdetben elkerülhetetlenek az otthoni súrlódások. Lehet, hogy a gyermeked már féléve beszokott a bölcsibe, vagy az oviba, most mégis úgy viselkedik, mintha az első napja lenne. Ne dorgáld meg ezért! A kicsik hatványozottan éreznek minden apró változást. Hiába marad az ő életében minden ugyanúgy (vagy majdnem), tökéletesen átérzi, hogy anya és apa mostantól kicsit másképp bánnak majd vele. Lehet, hogy nem tudod már reggel elvinni őt, vagy délután kell másra bíznod a hazahozatalát; és biztos, hogy a hétköznapokon kevesebb időtök marad a közös játékra, hancúrozásra.
Ha a korábbi munkahelyed nem vár vissza, egyszerre vagy szerencsés és szerencsétlen helyzetben. Szerencsés, ha úgy fogod fel, hogy tiéd a világ, még bármi lehet! sajnos azonban tényleg bármi lehet, és az élet meséjében általában nem a legjobb felé kanyarodnak a szálak…


Győzd le magad!


Minél tovább vagy otthon, annál nehezebb a visszatérés. Éppen ezért, ha megtehetjük, néha le kell győzni önmagunkat, félretenni mézédes anyai kötődésünket, és picit előbb elválni a gyermektől, mint ahogy óvodaköteles lenne. Nem kell, hogy ez feltétlenül valamilyen közösséget jelentsen. Ha van rá lehetőséged, vállalhatsz heti néhány órás munkát, miközben a kicsire valamelyik nagyszülő, megbízható szomszéd, vagy egy bébiszitter vigyáz. Ha így jársz el, sokkal könnyebb lesz az elválás, mert kezdetben csak pár órára hagyod ott, később pedig elég edzettek lesztek ahhoz, hogy többet is játszva kibírjatok.


Akinek nincs a fentiekre lehetősége, az szorítsa össze a fogait az első hetekben. (Első hetek márpedig állandóan vannak, mert egy-egy betegség, szünet, vagy hosszú hétvége után az ember úgy érzi, kezdhet mindent elölről.) Ki mondta, hogy a gyermekünket 8 órára idegenekre bízni könnyű? Ez sokszor valóban nagyon nehéz, és még nehezebb attól a gondolattól, hogy ha akarnál, sem tudnál vele lenni, hiszen dolgozol, és a munkádra kell koncentrálnod. Mit tehetsz könnyítésképpen? Először is ne fogd fel drámaként, ha az elváláskor pityereg, vagy, ha esténként arra kér, másnap ne vidd oviba. Te talán nem gondolsz rá, milyen jó lenne munka helyett lustulni, vagy elutazni valami szép helyre? De igen, mind gondolunk rá, de attól még felkelünk másnap reggel, és kötelességtudóan elvégezzük a feladatinkat. Hasonlóan vannak ezzel a gyermekeink is. Talán csak jólesik neki kicsit nyafogni, panaszkodni, próbálkozni. Hagyd rá, vagy csinálj viccet belőle (de ne sértőt!), és semmiképp se szomorodj el a könnyei láttán! Ha belül mégis mardosna a dolog, gondolj arra, miért is dolgozol! A családnak szüksége van a többletbevételre, a munkahelyeden számítanak rád, jó érzés szakmailag is fejlődni, és a társadalom oszlopos tagjának lenni.


Győzd le az időt!


Hozzászoktál az elmúlt években, hogy mindenre van elég időd, hogy minden nap összekapod a lakást, és főzöl valami meleget? Most nyugodtan leszokhatsz ezekről, munka mellett ugyanis szinte lehetetlen, hogy mindez sikerüljön. Ezentúl vége a terjengős telefonbeszélgetéseknek, az ad hoc ötleteknek, és a „majd holnap elintézem” típusú halogatásnak. Sajnos át kell állni az egyébként nagyon hasznos előre gondolkodásra. A legjobb, ha már vasárnap tudod, miket fogtok enni a következő héten, milyen ruhákat kell levasalnod, melyik napon, ki hozza-viszi a gyereket, és minden más, fontos elintéznivalót is előre tervezz meg! Ez eleinte nagyon nehéz lehet, de amint rájössz a valódi hasznára, már nem is fogod tudni, hogyan éltél azelőtt. Saját magad jó közérzete érdekében szakíts elegendő időt az alvásra! Ne akarj hajnaltól késő estig talpon lenni, mert ez egy idő után kifáraszt. Reggelente csak a legszükségesebb tevékenységeket végezd, este időben bújj ágyba, nap közben pedig egyél tartalmas, tápláló ételeket, hogy a megnövekedett feladatmennyiség elvégzéséhez legyen elég energiád.

Fontos, hogy a család is bekapcsolódjon a háztartási teendőkbe, akkor is, ha korábban ezt nem tették, lévén mindent elbírtál egyedül is. Legjobb, ha az új szabályokat is előre lefektetitek, s nem akkor, amikor már vita, vagy veszekedés van a kimerültség, az elmaradt feladatok miatt. Gondold át, mi az, amit feltétlenül meg szeretnél csinálni a továbbiakban is (pl. torna heti 3 alkalommal, stb.), és mi az, amire mostantól biztos nem lesz időd, ezért másra kell hárítani. A lakás rendbetételében már egy óvodás is segíthet, például azzal, hogy elteszi a játékait, nem szórja szét a papírgalacsinokat, és vigyáz a kialakított rendre. Ha van segítséged, ne szégyelld igénybe venni (nagyszülők, rokonok, bárki), mert mostantól minden megtakarított perc számít. A pároddal osszátok meg a teendőket, rögzítsétek, ki, mit fog bevállalni, hogy könnyítsen a család helyzetén! Jó szolgálatot tehet időnként egy takarítónő, és az ételfutárok, vagy kifőzdék is megkönnyítik a mindennapokat.

 

Szólj hozzá Te is!
SZEMÉLYRE SZABOTT HOROSZKÓP

Adja meg születési időpontját!

VAGY

KÉREM AZ ELEMZÉST

HÍRLEVÉL