Apa nélkül is teljes lehet az élet?

Egyedi pillanatok

Statisztikai adatok szerint modern világunkban az apa tölti a legkevesebb időt a gyerekekkel. Családfenntartóként sokat dolgozik, vagy úgy érzi nem ért a gyerekneveléshez és inkább háttérbe húzódik, nagyobb százalékban azonban a válással marad távol a családtól. Korjelenség lett az egyszülős családmodell. A 18 év alatti gyermeket egyedül nevelő szülők 91 százaléka nő. Hazánkban ma minden hetedik gyerek így nő fel. A szociológus becslése szerint, ha minden így folytatódik, akkor az utóbbi években megkötött házasságok több mint fele fog a jövőben válással végződni. A kapcsolatok felbomlásához legtöbbször egy hosszas folyamat vezet. Évekig tartó reménykedés, és állandó megbocsátás előzi meg azt a pillanatot, amikor a partner ráébred, ez így nem működhet tovább. Minél tovább él egy megromlott házasságban, annál inkább elveszti bizalmát mások iránt. Ez a vissza nem fordítható állapot nem túl örömteli találkozásokat és beszélgetéseket eredményez a gyerekek számára is, máskor pedig viták teszik nehezebbé a továbblépést. Új lapot kell kezdeni, még akkor is, ha az oly nehezen megnyerhető bizalom úgy tűnik örökre elveszett.

A lélekbúvároknak valószínűleg igaza van, mindkét szülő példaképül szolgál gyerekeinek. A családban látott viselkedésminták befolyásolják önbecsülésünket, párválasztásunkat, családi szerepvállalásunkat. Ha az ember családjában megtapasztalta, hogy szeretik és elfogadják, akkor alakul ki benne az a bizonyos "ősbizalom", amely a másik ember iránt jóhiszeművé teheti. Csak a szülői szeretet, gondoskodás és odafigyelés képes egy gyermek számára megteremteni a biztos hátteret. A csonka családban nevelkedő gyermek is élhet éppolyan teljes életet, mintha szülei nem váltak volna el. Ennek azonban előfeltétele, hogy a két felnőtt túllépjen saját haragján, sértettségén, és a gyermek érdekeit tartsa szem előtt akkor is, ha ez esetleg nagy önfegyelmet kíván tőle. Ne akard a gyerekkel kifigyeltetni, hogyan alakul volt párod élete nélküled, de azt a hibát se kövesd el, hogy kisfiadat idővel társadként kezeled. Az őszinteség, az egymásra való odafigyelés lehet a legnagyobb segítség.


Párbeszéd a családban

A nők legendás életereje és szívóssága úgy hiszem, minden bajra orvosságot talál. Ha már megtörtént a válás, tekinthető a helyzet egy új élet kezdetének. És az elvált ember is lehet boldog! Számtalan példát sorolhatunk új társ, vagyis nevelőszülő áldásos felbukkanására, bár bizonyosan léteznek rémtörténetek a „mostohákról”. Mindenesetre ne siettessük családtagjainkat az alkalmazkodásban. A megnövekedett érzelmi és anyagi terhek között nem elhanyagolható tény, hogy a kislányunk/kisfiunk ezentúl még nagyobb odafigyelést igényel. A napi rutinhoz és kiegyensúlyozottsághoz az anyának el kell hinnie, hogy képes továbblépni. Nézzük a dolgok jó oldalát: nincsenek viták, otthonunkban kevesebb a stresszes helyzet. Persze jön a többi fejtörést okozó kérdés… a gyerek érzelmi világa a tét. Bár hivatalosan mindkét szülő felelősséggel tartozik csemetéje egészséges fejlődéséért, arra is kell megoldást találni, ha az apuka nem szívesen bukkan fel a válás után. Normál körülmények között a gyermek nem nélkülözheti egyik szülőt sem, szüksége van érzelmi támogatásra mindkét oldalról. Lényeges hozzáállás az anya részéről, ha nem próbálja meg elidegeníteni a másik felet a gyerektől. Ha nem találkoznak naponta, attól még a kicsik sokat emlegetik az apjukat.

Ha a szülő nem magyarázza el a válás okait, a gyermek saját fantáziája alapján fog kreálni egy indokot. Ne essünk abba a hibába, hogy azt mondjuk, egy gyerek ezt úgysem értheti. Akár saját érzéseinkbe is avassuk be őket, mutassuk meg, hogy a helyzetben mennyire számít, ő mit gondol, hogy érez. Lényegre törően adjuk a tudtukra, hogy a válás milyen változásokat jelent a jövőben. Azok a szülők, akik állandóan beszélgetnek csemetéikkel, meghallgatják és megértik gyermekük válással kapcsolatos érzéseit, esélyt adnak arra, hogy boldog és kiegyensúlyozott felnőtt váljék belőlük.


Apátlanságunk

Még válás, vagy szakítás után is minden gyermeknek joga van hozzá, hogy szeresse az apját és tanuljon tőle. Saját példából úgy tapasztaltam – 15 éves koromtól nevelt anyám húgommal együtt -, hogy az apa bármilyen hiányossága komolyan befolyásolja a férfiakról kialakult képet. Nagyon megtanulja az ember lánya, hogy milyen társsal ne akarjon közös jövőt. Próbáljuk megmenteni a gyerekünket az elhanyagoltság átélésétől. Szükséges megállapodni abban, hogy milyen beosztás szerint találkozhat az apjával, ha a találkozás egyáltalán lehetséges. Nevelési szempontból éppoly fontos a szeretet megtapasztalása, mint a tekintély elfogadása, a másik tiszteletének, önmaga korlátozásának megtanulása is, amit általában az apa képvisel.

Vannak szülők, akik szinte mindent "ráhagynak" a gyermekükre, fő törekvésük, hogy "mindent megadjanak neki", nem követelnek meg tőlük semmit. Az apát Freud például egyértelműen a fegyelem és a parancs megalkotójának tartotta. Úgy tűnik, a mai apák sorra elvéreznek a munka, a karrier, az ivás, a foci, és a szerencsejáték frontharcaiban. Lássuk be, hogy férfihiánnyal küzdünk. Eltűntek a férfiak, akiknek határozott a véleményük, világos és nemes az értékrendjük: akiket érdemes követni. Apák és gyerekeik manapság kölcsönös bizalmatlanságban és bűntudatban élnek.