Átmenet a pelenka és a szobatisztaság között

Mikor kezdjétek?

A szobatisztává érés a legritkább esetekben megy zökkenőmentesen, egyik napról a másikra. Habár biztosan vannak példák erre is, a jellemző inkább az, hogy néhány hét, vagy akár hónap, és jó pár kisebb-nagyobb baleset szükségeltetik ahhoz, hogy kimondhasd: a gyerek szobatiszta lett. A szobatisztaságra nevelés kezdetét nem lehet egységesen meghatározni, hiszen nagyban függ a gyermek egyéni sajátosságaitól. Semmiképp sem ajánlatos a bilire trenírozás, még kevésbé a vasszigorral kényszerítés. A kicsinek el kell ugyanis érnie azt a kort, amikor a záróizmait már uralni tudja, és biztonsággal érzi, ha közeleg a szükség ideje. Ezért tehát értelmetlen már 8-10 hónapos korban rendszeresen bilire ültetni őt. Ha lesz is siker, az valószínűleg a véletlennek tudható be. Egyéves kor után már beszerezhetitek a bilit, WC-szűkítőt, hogy ismerkedjen vele a gyermek, próbálgassa, tanulja, mire való. Ekkor már azt is látni fogod, van-e értelme komolyan foglalkozni a dologgal, vagy bőven ráértek még. Amit tehetsz az ügy érdekében, az maximum annyi, hogy naponta, azonos időszakokban bilire ülteted a gyermeked, és várod, lesz-e produktum. Túlságosan biztatni, kérni, netalán utasítani, hogy végezze el a dolgát, nem szabad, mert ez görcsössé teheti, hosszú évekre megnehezítve számára a WC-zést.

Az első sikerek

Az első sikeres bilizést általában az egész család nagy ovációval fogadja, ami egyrészt érthető is, másrészt pozitív hatással lehet a gyermekre. A kicsik (és a nagyok) ugyanis szeretik érezni, hogy jól csináltak valami fontosat. Azért, hogy a siker még teljesebb legyen, őszintén dicsérd meg (De ne kapjon ajándékot azért, ami természetes!), és vigyétek el együtt a bilit kiüríteni, a WC-t lehúzni. Ugyanakkor még ne legyenek elvárásaid a szobatisztasággal kapcsolatban! Lehet, hogy a gyermeked egy-két hétig is kéredzkedik, szobatisztának tűnik, aztán mintha visszafelé fejlődne: újra bepisil, vagy pelenkát kér. Ettől ne ijedj meg, időre van szüksége a változások feldolgozásához. A kisgyermek életében a legapróbb nehézség is a szobatisztaság zavarában nyilvánulhat meg. Attól, hogy a kicsi pisil, amikor a bilire ülteted, még nem tekinthető szobatisztának. Szobatisztaságról akkor beszélhetünk, ha minden alkalommal időben szól, amikor WC-znie kell.
Vannak gyerekek, akik megmagyarázhatatlan módon irtóznak a bilitől. Az ő esetükben érdemes kipróbálni a WC-szűkítőket, amelyek többféle változatban kaphatóak. Meglehet, hogy kényelmesebb lenne számukra, és vonzóvá tenné a gondolat, hogy ugyanúgy WC-zhet, mint a nagyok.

Az éjszakai szobatisztasághoz a legtöbb esetben szükség van még néhány hétre (sőt, olykor hónapra), különösen azoknál a gyerekeknél, akik lefekvés előtt, vagy éjjel szívesen isznak folyadékot.

Az a fránya nagydolog

Míg a bilibe, WC-be történő pisiléssel általában nincs semmi gond, addig a nagydolog a legtöbb kisgyermeknél problémásabb. Még azok a gyerekek is nehezen élhetik meg a bilibe, WC-be kakálást, akiknek pelenkás korukban ezzel nem volt semmi gondjuk. Ilyenkor elkezdődhet a harc, a széklet visszatartása, amely hasi görcsöket, szorulást, s ezáltal valóban nehézkes székletürítést eredményezhet. Az okokra minden családban egyénileg kell rájönni, de a legjellemzőbb, hogy a gyermek saját testrészének tekinti a székletet, melytől nem akar, nem mer elválni. Hasonló problémát okozhat akár egy-két hascsikarás, vagy keményebb, fájdalmas széklet is, melyek után a kicsi nem mer újra kakálni, inkább visszatartja napokig. Ez semmiképpen sem jó dolog, természetes, hogy sok szülőben komoly aggodalmat vált ki, hogy nincs naponta, kétnaponta széklet a gyermeknél. Mégis azt kell mondjuk, hogy – amennyiben a gyermek megfelelően táplálkozik, és nincs szervi betegsége – meg kell próbálni szemet hunyni a dolog fölött. Minél többet foglalkozunk ugyanis a székelési gondokkal, annál inkább misztikus, problémás területként fog feltűnni a gyermek szemében, amely csak további bonyodalmakat okoz majd. Legyünk nyugodtak, ami bement, az előbb-utóbb ki is fog jönni, a feladatunk csupán annyi, hogy elegendő rosttal, zöldséggel, gyümölccsel tápláljuk gyermekünket, s ehhez megfelelő mennyiségű folyadékbevitelt is biztosítsunk számára. Megeshet, hogy a visszatartott széklet már napi nehézségeket, pl. alvászavart, tartós nyűgösséget, étvágytalanságot is okoz. Ilyenkor jó szolgálatot tehetnek a természetes összetevőkből készült hashajtók, arra azonban gondosan ügyeljünk, hogy ezeknek ne legyen puffasztó, görcsképző mellékhatása. Alternatív megoldásként, a kakálás idejére átmenetileg visszakerülhet a pelenka is, mert lehet, hogy ez biztonságérzetet ad a gyermeknek.

Úton, útfélen

A pelenkás babával az ember bármikor, bárhová elindul, hiszen valahol csak talál egy helyet, ahol szükség esetén tisztába teheti. Ez a szabadság megszűnni látszik a szobatisztasággal. Hazánkban manapság vajmi kevés lehetőség van vásárlás, utazás, ügyintézés közben mellékhelyiséget találni, s valljuk be, a legtöbb ilyen helyre nem is szívesen vinnénk be kisgyermekünket. Míg egy-egy járdaszélen történő pisilést valószínűleg mindenki megbocsát egy kisgyermeknek, addig a nagydologgal ez már bonyolultabb lehet, nem is szólva arról, ha egy WC nélküli helyen, pl. egy postahivatalban szólítja hirtelen a szükség a gyermeket. Ezekre a problémákra kétféle megoldás létezik. Az egyik (és ez a fontosabb), hogy indulás előtt minden alkalommal próbáljon meg WC-zni a gyermek. Akkor is, ha nem messzire mentek, akkor is, ha nem érzi, hogy kell. Így nagyobb eséllyel fogja kibírni, míg hazaértek. A másik megoldás a papírbili lehet, amelyet szükség esetén bárhol felállíthatsz (persze mindenki érdekében diszkréten félrevonulva), majd használat után eldobhatsz.

Az ősz, az óvodakezdés egy kicsit mindig sürgetővé teszi a szobatisztaságot az érintettek számára. A lassan jár, tovább érsz mondás azonban itt is igaz, vagyis semmit sem szabad sürgetni. Előbb-utóbb minden egészséges gyermek szobatiszta lesz.