Egyszer csak kiborul a bili...

A gyermek, mint kijelző

Talán Te is megfigyelted már, hogy a gyermeked úgy működik, akár egy kijelző. Bármennyire igyekszel is leplezni a rosszkedvedet, netán visszafogni túláradó boldogságodat, ő pont olyan viselkedést fog produkálni, amilyen érzések a Te lelkedben kavarognak. Minél kisebb egy baba, annál erősebben tükrözi vissza az aktuális lelkiállapotodat. Számtalan esetben előfordul, hogy a néhány hetes, hónapos csecsemő vigasztalhatatlanul sír, pedig látszólag minden rendben van vele. Lehet, hogy ilyenkor makacs hasfájással van dolgunk, de az sem kizárt, hogy egyszerűen az édesanyja rossz hangulatára reagál sírással. Ugyanez fordítva is igaz: van, hogy a gyermekedet le sem lehet lőni, ugrándozik és viháncol még este tíz után is. Gondolj csak bele, vajon nem vagy-e ezekben az esetekben Te is túlpörgetve egy kicsit? Ilyenkor szokták a higgadt nagymamák azt javasolni, hogy próbálj megnyugodni, szedd össze magad, csillapodj le! Jó, de mégis hogyan?

Mi fáj, gyere, mesélj!

Már az ébredéskor tudtad, hogy valami nem stimmel: nyűgösnek, kialvatlannak érezted magad, s mintha ez nem lenne elég, a kisbabád is rázendített, mielőtt egy jót nyújtózhattál volna. Nem csoda, hogy kedvetlenül kezded a napot. De tudod egyáltalán, hogy miért? Ahhoz, hogy a negatív érzéseket orvosolni tudjuk, elengedhetetlen, hogy megfogalmazzuk őket, legalább önmagunknak. Akár le is írhatod azt, ami bánt, vagy megkérhetsz egy bizalmas rokont, barátot, hogy hallgasson meg, de jó módszer az is, ha a kisbabádnak öntöd ki a szívedet a napi gondozási feladatok közben. Ő garantáltan odafigyel majd rád, sőt hálás lesz a hozzá intézett szavakért, és biztosan nem fog ellentmondani neked, Te pedig megkönnyebbülsz, ha végre sikerül rendszerezni a gondolataidat.

Van, hogy a problémákat egyszerűen el lehet simítani, de olyan is, hogy a dolgokra kevés ráhatással vagyunk. Ez utóbbi elég ok lehet a rosszkedvre, de gondolj arra, hogy épp a megmásíthatatlan volta miatt nem érdemes túl sokat foglalkozni vele! A nehézségek sorjázása helyett igyekezz inkább azok megoldásaira koncentrálni! Ne feledd, hogy a gondolatoknak erejük van! Ha folyton azt hajtogatod, hogy csúnya vagy, nincs elég pénzed, vagy senki sem szeret, akkor előbb-utóbb mindez valóra is fog válni. Ez nem afféle hókuszpókusz, egyszerűen csak eleget sopánkodsz ahhoz, hogy magad is elfogadd a rosszat, s ha te elfogadod, mások miért ne tennék?

Álom, álom

Egy (több) kisgyermek mellett az ember gyakran érzi magát kialvatlannak, és sokat adna azért, ha engedélyezhetne magának egy extra pihenőt. Ám pont akkor, amikor majd’ leragad a szemed, a gyermeked biztosan nem akar elaludni. Ne csodálkozz ezen: minél fontosabb neked, hogy ő aludjon, annál biztosabb, hogy veszi majd az „eltávolítására” irányuló jelzéseidet, és tiltakozni fog ellenük. Ha azt szeretnéd, hogy minél gyorsabban elaludjon, dőlj le mellé az altatáskor! Hunyd be a szemed, az sem baj, ha előbb elalszol, mint ő. Látva, hogy anya már szundikál, jobb híján a kicsi is elalszik majd. Nincs boldogítóbb, mint úgy ébredni, hogy a babád ott szuszog melletted, és nyertél még pár percet arra is, hogy magaddal foglalkozz.

Egy kicsi mozgás mindenkinek kell

A krónikus fáradtság legjobb ellenszere azonban nem az alvás, hanem a mozgás. Kutyaharapást szőrével, azaz, ha úgy érzed, lassan egy pohár vizet sem bírsz felemelni, akkor éppen ideje mozogni egy kicsit. A legjobb, ha lehetőséged van valamilyen szabadban végzett tevékenységre. Például sétálni egy nagyot, tollasozni, vagy kerékpározni. Ám, ha ez nem megoldható, sokat dobhat a hangulatodon egy egyszerű otthoni torna, jó kis pattogós zenére. Biztos lehetsz benne, hogy az ugrabugra a babádat is feldobja majd. Olyan ez, mint egyfajta drog: pár nap után már annyira fog hiányozni, hogy igyekszel majd mindenáron beilleszteni a napirendetekbe. Márpedig tudjuk, hogy a mozgás boldogsághormont termel, és a tetejében még az alakodat is formálja, amitől szintén vidámabb leszel.

Rend a lelke mindennek

Takarítani nem valami nagy boldogság, azt viszont bizonyára tapasztaltad már, mennyit lendít a hangulatodon, ha az otthonod tiszta, rendezett. A takarítás is olyan tevékenység, melybe bevonhatod már a négykézláb csúszó kisbabát is. Adj a kezébe egy törlőruhát, meglátod, micsoda örömmel fogja utánozni az anyukáját! A nagyobbakat megkérhetjük, hogy tegyenek rendet a játékos polcukon, vagy segítsenek leporolni a polcokat. Munka közben pedig kiválóan lehet beszélgetni az élet nagy dolgairól, örömről, bánatról, és persze lehet énekelni, vagy zenét hallgatni. A fáradozás duplán megtérül: ragyogni fog a lakás, és a közösen végzett munka még szorosabbra fűzi a szálakat köztetek.

A lelkünkben dal van

Legalábbis az lenne az ideális, ha lenne dal a lelkünkben. No, nem kotta, hanem önmagunk és a világ iránt érzett kellemes érzések formájában. Ha már spontán nem megy, segítsünk rá néhány kedvenc lemez meghallgatásával! Tudom, sokat olvastál Te is róla, hogy a gyermek zenei ízlését már a pocakban el kell kezdeni, méghozzá nem a most divatos „tucc-tucc” zenével, hanem lehetőleg klasszikussal, vagy kifejezetten babák számára írt dallamokkal. És, ha Te ma éppen „tucc-tucc”-ra éhezel? Akkor hallgass azt! Ne félj, nem fogod egy életre tönkretenni a gyermeked zenei ízlését, ellenben nagy hasznotokra lehet, ha sikerül egy kicsit kikapcsolódnod.

Amikor elfoglalt vagy, kapkodsz, és zűr van a lelkedben, időpocsékolásnak tűnhet bármiféle lazító program. Azonban mielőtt legyintve tovább zizegnél, gondolj arra, milyen példát mutatsz a gyermekednek! Mész előre, mint a faltörő kos, tűzön-vízen át, bármi áron, vagy lehetőséget adsz magadnak a belső béke visszanyerésére? Ha az utóbbi mellett döntesz, a gyermeked is tudni fogja, hogy a hétköznapok sodrásában mindig lesz elegendő időd rá.