Elérkezett a dackorszak?

Hiszti

Maga a dac nem probléma, hanem egy természetes fejlődési szakasz a gyermek életében. Azt jelzi, hogy kicsinyünk immár önálló akarattal rendelkezik, és saját, egyéni vágyait önmaga szeretné megvalósítani. Méghozzá bármi áron és lehetőleg azonnal. A dolog probléma jellegét az adja, hogy legtöbbször olyasmit (is) akarnak a gyerekek, amit nekik nem szabad, vagy amire életkorukból adódóan még nem képesek. Ha ilyenkor nemet mondunk, vagy más, fizikális akadályba ütköznek, akkor hívják elő segítségképpen a hisztit. Lehet a gyermekünk habos ruhába öltöztetett tündérke, vagy elegáns kislegény, amikor földhöz vágja magát a bolt közepén, vagy a játszótéren, bizony egy csöppet sem vonzó látvány.

Az én hibám?

A gyerekek (ahogyan a felnőttek is) egyéniségüktől fogva különböző habitussal rendelkeznek. Vannak csendesebb típusok, akik hangtalanul végigszipogják a hazafelé vezető utat, ha nem kaptak meg valamit, és olyanok is, akik már a tett helyszínén hangos sírással, veszekedéssel, földön fetrengéssel adják a világ tudtára, hogy valami sérelem érte őket. Az együtt érző, sajnálkozó, vagy éppen vádló tekintetek kereszttüzében állva a legtöbb szülő felteszi magának a kérdést: „Mit rontottam el?” Megnyugtatásul: általában semmit. Ez egy ilyen korszak, tudomásul kell venni, meg kell tanulni együtt élni vele. Ha a szomszéd gyereke sohasem produkálja magát ilyen módon, az nem azt jelenti, hogy ő jobb gyerek, vagy a szomszéd jobb szülő. Valószínűleg csupán arról van szó, hogy visszafogottabb személyiség az a másik kisgyerek. Ugyanakkor tudnod kell, hogy gyermeked problémamegoldó képessége, toleranciája, türelme és a jövőben várható hisztije nagyban függ attól, miként reagálsz az első nagy rohamokra.

Így szereld le a hisztis gyereket!

Amikor beüt a krach, és az édes angyalkád váratlanul a földre veti magát a tömegben, a legfontosabb, hogy te nyugodt légy. Ha te is elveszíted a fejed, ő vajon kitől várjon megnyugtatást? Tudom, ez nem könnyű, főleg, ha sietnél már, vagy ha olyan helyen vagytok, ahol amúgy sem ildomos hangoskodni. A legrosszabb, ha mindenképpen igyekszel ráerőltetni az akaratodat. Ehelyett próbáld meg inkább elterelni a figyelmét az adott tárgyról, ajánlj fel számára valami más elfoglaltságot, vagy hagyd tombolni egy kicsit! Köztudott, hogy a hisztinek csak akkor van értelme, ha nézőközönség is akad. Ezért, ha otthon vagytok, nyugodtan közöld a gyermekeddel, hogy nem vagy vevő a műsorára, és hagyd figyelmen kívül mindaddig, amíg be nem fejezi a tombolást. (Természetesen csak akkor, ha nem tud kárt tenni magában, vagy másban! Légy résen, mert időnként egészen vad indulatok képesek felszabadulni a kicsikben!) Attól függően, hogy mit próbál kicsikarni tőled, néha lehetsz egy kicsit engedékeny is. Ha látja rajtad, hogy hajlandó vagy kompromisszumokra, talán legközelebb eleve ezzel indít, s így kikerülhető a hiszti. Amikor például nem hajlandó beülni a babakocsiba, egyezz bele, hogy sétálva menjetek haza! Amit viszont tilos, abban következetesen, mindig mondj nemet, bármivel próbálkozzon is rávenni az ellenkezőjére!

Nézz a dolgok mögé!

Nem minden az, aminek látszik, így a hiszti sem mindig üres akaratoskodás. Szánj időt arra, hogy átgondold gyermeked viselkedésének okait, hátha találsz reális magyarázatot a kiborulására! Lehet, hogy nem vetted észre, de neki nagyon melege volt a vastag kardigánban, esetleg kavics ment a cipőjébe, ami nyomta a lábát, vagy nagyon feszítette egy kitörni készülő fogacska, és ettől volt olyan ingerült. Egy-egy hiszti alkalmával kérdezd meg magadtól, hogy te milyen lelkiállapotban vagy? Nem lehet, hogy éppen a te rosszkedved, figyelmetlenséged, kimerültséged generálta a nagyjelenetet?
Ne emészd magad, ha néha nem sikerül megőrizni a hidegvéredet! Ilyesmi bárkivel előfordul. Relaxálj kicsit, és gondold át, mit kellett volna másképp tenned! Az sem utolsó dolog, ha bocsánatot kérsz a kicsitől az indulatokért, persze nem mellőzve azt, hogy ő sem viselkedett éppen példásan…