Gyerek a szülői ágyban

Együtt alvás? Soha!

Vannak, akik eleve úgy futnak neki a gyereknevelésnek, hogy tudják: a kicsi együtt alszik majd velük. Talán, mert annak idején őket is így szoktatták, vagy, mert a természetesség hívei, esetleg pusztán kényelmi okokból. A többség azonban már a születés előtt berendezi a gyerekszobát, szép, és funkciójában is tökéletes ágyacskákat, matracokat vásárol drága pénzen, hiszen esze ágában sincs jól kialakított, kényelmes életvitelén változtatni. A (leendő) családok nagy százaléka úgy véli, annak kell alkalmazkodni, aki később érkezett, vagyis számol azzal, hogy az újszülött idővel majd felveszi a szülei életritmusát, és belesimul azok elvárásaiba. Meglehet, hogy ez így is lesz, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a legritkább esetekben zajlik az összeszokás folyamata zökkenőmentesen. Ha elég kitartó a szülőpár, elérheti, hogy hetek, hónapok alatt érvényesíti akaratát a gyermek ösztönei felett, ám ehhez igazán következetesnek kell lenni, s olykor még ez sem elég. Kijelenthető, hogy vannak olyan babák, akik életük első éveiben képtelenek egyedül elaludni, s e tény nem a jó, vagy rossz szoktatás kérdése, hanem a baba egyéniségén múlik.

Miért nem tud elaludni?

Több hetes elkeseredett próbálkozás, kimerült szülők, és kimerült baba láttán joggal merül fel a kérdés: miért nem tud elaludni? A rossz hír az, hogy az elalvás nem velünk született képesség, tanulni kell. Felnőtt fejjel ez persze érthetetlen, hiszen amikor fáradtak vagyunk, úgy érezzük, bárhol képesek lennénk elszundítani. A kisbaba e tekintetben is másképp működik. Az anyaméh tökéletes védelme után a világba "kiszakadva" milliónyi új hatással kell megismerkednie. Az ingeráradat, mely éri, jó esetben elálmosítja, legtöbbször azonban oly' mértékben felizgatja, hogy az elalvás már-már lehetetlenné válik. Ilyenkor van szüksége a szülők segítségére. "Egyszer majd csak elalszik!" - mondják sokan, ami persze igaz is. Előbb-utóbb akkor is álomba sírja magát, ha semmit sem teszel, ha magára hagyod. Ehhez a módszerhez mégis ritkán nyúlnak a szülők, különösen, ha csecsemőről van szó. Nem mindegy ugyanis, hogy az alváshoz, elalváshoz milyen élmények, emlékek kötődnek. Ugye, te sem szívesen ismétled meg azt, ami nem esett jól neked? Ha a kicsiben az elalvással kapcsolatban az rögzül, hogy akkor ő magára maradt, félt, legközelebb még nehezebben fog ellazulni. Elalvást segítő módszerként legtöbbször a cumi, a szundikendő, a ringatás, babakocsizás, szoptatás válik be. Ezek mindegyike nagyon hatékony (bár nem minden babánál egyenlő mértékben), hátrányuk viszont, hogy a pici igen könnyen hozzászokik, s a későbbiekben nem is hajlandó másképp elaludni. A szülők dolga, hogy eldöntsék, mi az, amit hosszú távon képesek bevállalni, a gyermekük gyors elalvása, s ezzel együtt önmaguk nyugalma érdekében.

Egy ágyban a gyerekemmel

Teljesen érthető, ha úgy érzed, képtelen lennél hosszú távon megosztani a hitvesi ágyat egy gyerekkel, még akkor is, ha ez a gyerek történetesen a tiéd. Elvégre ti egy pár vagytok, életeteknek valószínűleg legintimebb tere a hálószoba, ahol bármilyen harmadik személy betolakodóként tűnik fel. Mielőtt azonban rázárnád a kisbabádra a gyerekszoba ajtaját, és elindulnál füldugót tenni a füledbe, hogy elviseld a szörnyű sírást, gondolj bele picit az ő helyzetébe! Ő is, mint mindannyian, akik e világra születtünk, egy olyan kis lény, aki nem volt mindig. Te, mint édesanyja, vagy édesapja, nagymértékben hozzájárultál a létezéséhez. Az anyaméhben lubickolva meg is kapott tőled mindent, amire szüksége volt: védelmet, csendet, biztonságot, törődést. Ehhez - lássuk be - még csak nem is kellett különösebb erőfeszítéseket tenned. Amikor aztán megszületett, hirtelen mindennek vége szakadt. Addig, ha kinyújtotta a karját, érezte a testedet. Hallotta a hangodat, a szívdobbanásodat. Sohasem fázott, mert te melegítetted, nem riasztották éles hangok, mert a magzatvíz jótékonyan tompította azokat. Itt kívül viszont állandó a zaj (még akkor is, ha ez neked már rég nem tűnik fel), időről időre el kell szakadnia tőled, a szíved megnyugtató lüktetését már csak akkor érzi, ha a melledre teszed, s ez az egész roppant riasztó a számára.

Ha mindezt végiggondoltad, és még mindig úgy érzed, hogy eltúlzott igény az együtt alvás, próbáld ki, hogy külön szobába költözöl a párodtól! Miért? Csak úgy. Nincs kedved hozzá? Nem tudnál már elaludni a szuszogása nélkül? Szükséged van rá, hogy a hajnali "másik oldaladra forduláskor" megérintsd a karját? Nos, elhiheted, hogy minderre egy gyermeknek is szüksége van. Hogy meddig tolódik ki ez az igény, az jobbára egyéni sajátosságok függvénye. Időközönként próbálkozhattok a saját ágy, saját szoba bevezetésével, de erőltetni semmit sem érdemes. Azon fenyegetésekre kár odafigyelned, melyek arról szólnak, hogy a gyermeked még 16 éves korában is a te ágyadban fog aludni. Nyugodtan kérd meg az ilyen fenyegetőzőt, hogy állítsa eléd azon 16 évesek csoportját, akik még a szülői ágyban alszanak. Valószínűleg egyet sem fog találni.

Miért jó?

Amellett, hogy bizonyos esetekben elkerülhetetlen a közös ágyban alvás, még számos előnye is van.
- A csecsemő képes arra, hogy átvegye a mellette fekvő felnőtt légzésének ritmusát, ilyen módon pedig csökken a hirtelen bölcsőhalál veszélye.
- Az együtt alvás során éjszaka is gond nélkül biztosítható az igény szerinti szoptatás, anélkül, hogy ki kellene szállnod az ágyból.
- Azonnal észreveszed, ha a kicsi lázas, vagy bármi más baja van.
- Hamarabb beáll az alvás-ébrenlét normális ritmusa, a baba ugyanakkor fog aludni, amikor a szülei, ezáltal nem lesznek átvirrasztott éjszakák.
- A fizikális előnyökön túl szintén nem lebecsülendő, hogy az a gyermek, aki együtt alhat a szülőjével, a későbbiek során is bátrabb, magabiztosabb lesz, hiszen megtapasztalta, hogy a szülei sosem hagyják őt magára.

Mikor ne?

Van azonban néhány tényező, mely kizárja az együtt alvás lehetőségét. Ilyenek például, ha valamelyik szülő:
- kórosan túlsúlyos
- alkoholos befolyásoltság alatt áll
- nyugtatókat szed
- egyéb olyan jellegű betegsége van, mely veszélyezteti az ágyában fekvő kisbabát.

A különalvás káros?

Távol álljon tőlünk, hogy azt a képzetet ébresszük, miszerint a külön alvás egyenesen káros a kisgyermekre nézve. Ha a gyermek képes egyedül aludni, az nagy kiváltság, amelyet érdemes a szülőknek megbecsülni. Sok családban ugyanis ez nem adatik meg. Légy büszke a gyermekedre (Ne magadra, hiszen nem rajtad múlik!), ha nincs igénye az együtt alvásra, de ne haragudj rá, ha annyira kötődik hozzád, hogy nem tud nélküled aludni! Igyekezz átérezni a helyzetét, és biztosítani róla, hogy mindig számíthat rád, így tehát éjjel is.
Az együtt alvás mindig a család döntése kell, hogy legyen, fontos, hogy az apa, vagy a többi testvér se érezze kirekesztettnek magát. Ne aggódj amiatt, hogy a házasságod (kapcsolatod) nem éli túl a közös ágyban töltött éveket! Amelyik párkapcsolatra ez negatív hatással van, s amelyik párban nincs annyi leleményesség, hogy intim együttléteit a hálószobán kívül is meg tudja szervezni, az valószínűleg együtt alvás nélkül is instabil alapokon áll.

Szép álmokat!