Gyerekjáték a házimunka!

Minél hamarabb érdemes elkezdeni a csemete bevonását az otthoni teendőkbe, ami a kezdet kezdetén még nem jelent rendszerességet, állandó feladatokat.

Már az egész piciket is be lehet vezetni a házimunka világába, kezdve attól, hogy hogyan dobjuk ki a szemetet a kukába, hogy hogyan tegyük helyre a játékokat. Főként az előbbi a környezeti nevelés alapja is, hiszen ha kicsiként megszokja, megtanulja, hogy nem szemetelünk, később ez számára természetes lesz, és vigyázni fog a környezetére az utcán is, és ha elég következetesek vagyunk, egy életre bevésődik majd.

Ha azt látjuk, hogy a szobájában rumli van, kevés azt mondanunk, hogy „Kislányom, már megint minden szanaszét van, rakj rendet!” Ez a mondat egy kisebb gyermeknek még túl általános. Pakoljunk össze közösen, bevonva a csemetét és részfeladatokra bontva a rendrakást. Erre azért is van szükség, mert egyenként megtanulja helyre tenni a dolgait, és egy-egy mozzanat elvégzése máris nem tűnik olyan nagy falatnak. Mire gondolunk?

Ha kialakult a rendszer, hogy a legonak a nagy kék dobozban van a helye, akkor legyen ez egy feladat. Rakosgassuk vissza együtt a szőnyegen szaladgáló darabokat, akár az „Egyet én, egyet te” módszerrel. A játszóasztalon és alatta szanaszét heverő rajzokat is összeszedhetjük együtt (tegyük is el ezeket emlékbe), nem beszélve a színes ceruzákról, zsírkrétákról, és más rajzeszközökről. Mindennek nevezzünk ki egy-egy tartót, így könnyebb megint csak kiadnunk a feladatot, ha azt akarjuk, hogy mondjuk a színesek a sárga ceruzatartóba kerüljenek. Nagyon fontos, hogy eleinte a gyermekkel csináljuk végig az egyes műveleteket, részletesen megmutatva, mit hogyan kell.

A szobája rendbe tételén túl más teendőkbe is bevonhatjuk a gyermeket, természetesen korához mérten. Segíthet kiszedni a ruhákat a mosógépből, adogatni nekünk a teregetéshez, sőt, ha olyan a szárítónk, amelynek eléri bizonyos részeit, ő maga is megpróbálhatja kiteregetni a kisebb darabokat.

A zoknik párosítása is olyan tevékenység, amit már egész kicsi korban el lehet kezdeni, emellett remek készségfejlesztő is. A portörlés szintén remek móka lehet, kivált, ha mondjuk régi rongyokból, kesztyűből, zokniból készült bábokkal végezzük azt. A gyermek belebújtatja a kezét és már indulhat is a porcicák kergetése.

Amikor megterítünk az ebédhez, a kanalakat, szalvétákat a kisebbek kezébe is bátran odaadhatjuk, a nagyobbak szétoszthatják a tányérokat, poharakat is.

Persze, hogy minden házimunka feleannyi időbe telik, ha csak magunk végezzük, viszont ha a gyermek megszokja, hogy anya, apa úgyis összepakol, rendet rak, kitakarít, kiviszi a szemetet és stb., akkor később sokkal nehezebb lesz rávenni a csemetét arra, hogy segítsen. Ami számunkra egyértelműen munka, az nekik játék. Természetesen ehhez az is szükségeltetik, hogy mi se nyűgnek fogjuk fel. A gyerekek kicsi korban imádnak segíteni, hiszen fontosnak érzik magukat, ha feladatot kapnak, és egyáltalán: minden, a szülővel végzett tevékenység öröm a számukra. Nem fogják kevésbé szeretni a papírgalacsinok összeszedegetését a teregetésnél, többnyire nem válogatnak a feladatok közt, ez az állapot majd évek múlva jelenik meg először.

Ami nagyon fontos: a türelem. Nyilvánvaló, hogy eleinte nem csinálja tökéletesen a dolgokat, de ezért vagyunk mi, hogy megtanítsuk, minek hol van a helye, hová kell visszatenni, vagy, hogy hogyan kell helyesen például port törölni.

Biztosan jelentkezni fog, hogy olyan házimunkát is végezhessen, amihez még kicsi, például porszívózni szeretne. Hagyjuk, hogy tologassa a gépet, hogy élvezze egy kicsit, hogy a saját keze munkájától tűnik el a morzsa a szőnyegről. Ovis vagy kisiskolás létére nyilván nem fogja sokáig bírni a kis keze, de örülni fog, hogy ilyen fontos, felnőtt munkát végezhetett. Vagy ha éppen mosogatni támad kedve, hát hagyjuk, hogy elbíbelődjön egy-egy kanállal, műanyag edénnyel, még ha utána újra el is kell mosogatnunk azt. Meg fogja tanulni előbb-utóbb szépen tisztára mosni az edényeket, ezen ne aggódjunk.

Ha már egy bizonyos mozzanatot helyesen végre tud hajtani, lerövidíthetjük annak idejét is, ha azzal motiváljuk, hogy mondjuk lássuk, milyen gyorsan tudja helyretenni az építőkockákat. Fontos, hogy mi magunk is legyünk lelkesek, mert ez a lelkesedés a gyermekre is átragad.

Az izgalom fokozható versennyel is. Lehet olyan feltételt szabni a nagyobb gyerkőcöknek, hogy amíg övék a szobájukban a rendrakás, a szülőké a lakás többi része, és lássuk, ki végez hamarabb. Magától értetődő, hogy ők nyerjenek, viszont ha kész vannak, és valami nincs még a helyén, azt tegyük szóvá, és végeztessük még el. Ha pedig készen vannak, a dicséret mellett jutalmul felajánlhatunk nekik olyan tevékenységet a nap további részére, amit szeretnek csinálni, legyen az egy nagy családi társasjátékozás, vagy akár sütisütés anyával. Ez utóbbival aztán megint két legyet ütünk egy csapásra.

Ami még nagyon lényeges, igaz már említettük, de nem lehet elégszer: a dicséret. Soha ne mulasszuk el megdicsérni, hogy milyen ügyes volt, akkor is, ha nem hibátlanul dolgozott. Ha látja rajtunk, hogy örömet okozott, biztosan máskor is szívesen segíteni fog.