Ha a gyermeked ezt produkálja, akkor született empatikus személyiség, aki ösztönösen érzékeny

A született empatikus gyermek több dolgot érzékel, vesz észre, több illatot érez és sokkal erősebbek a megérzései. Például nem szereti az erős illatú ételeket a konyhában, a túl erős parfümöket, a nagyon fényes lámpákat (különösen a fluoreszkáló izzókat), vagy éppen a hangos beszédet. Kedveli viszont a finom anyagú ruhákat, a szépséget, a természetet és nem rendelkezik túl nagy baráti körrel.

Az érzékenysége miatt azonban igen nehezen éli meg a mai világban zajló dolgokat, és ez kihatással van az ilyen gyermek viselkedésére. A legtöbb empatikus gyermek nem tudja megmagyarázni a feszültség okát, ám ha a szülők tisztában vannak ezzel a jelenséggel, akkor az alábbiak segíthetnek a stressz leküzdésében, és a gyermek könnyebben kezelhető lesz:

1. Mélyen átérzi mások fájdalmát és megéli az adott szituációt
2. A tömeg, a zajok és a stressz mind-mind túlérzékennyé teszi
3. Nagyon intenzíven reagál a könyvek és a filmek szomorú vagy ijesztő jeleneteire
4. El akar menekülni és el akar bújni a családi összejöveteleken, mert „túl nagy a nyüzsgés".
5. Azt mondja, hogy „másnak" érzi magát, eltér más gyermekektől és problémaként éli meg, hogy nem illik be a többiek közé.
6. Kivételesen remek hallgatóság és nagyon könyörületes másokkal szemben
7. Meglepetést okoz azzal, hogy intuitív megállapításokat tesz másokkal vagy magával kapcsolatban.
8. Intenzív kapcsolatban van a természettel, a növényekkel, az állatokkal egyaránt
9. Úgy tűnik, hogy remekül elvan egyedül is, ahelyett, hogy a többi gyermekkel játszana
10. Átveszi és megéli a barátait érő stresszt és érzelmeket
11. Sokszor dühös, és nem tudja megmagyarázni, mitől érzi magát így (ugyanez a helyzet más érzelmekkel kapcsolatban is, például a szomorúság, depresszió)

Szülőként tisztában kell lenned, mik azok, amelyek túlterheltté tehetik az empatikusabb gyermekeket, és miket érdemes elkerülni. Amikor megnyugtatod a gyermeket, akkor csökken a kimerültség, a kínzó szorongás érzése.

A társadalom és az iskolák nem tudják sokszor azt, hogyan is bánjanak az empatikusabb gyermekekkel. A hagyományos orvoslás és a tájékozatlanabb tanárok gyakran „félénknek", „antiszociálisnak" netán „közönyösnek" hihetik őket, vagy azt gondolhatják, hogy félnek a társas kapcsolatoktól. Sokszor alakul ki szorongásos zavar vagy depresszió, éppen azért, mert nem ismerik fel, mi is a helyzet valójában. Ezek a gyermekek emellett csöndesebbek, megfontoltabbak, mélyebb érzésűek, szelídebbek, nem feltétlenül erősek verbális kommunikációban. Sokan közülük visszahúzódóak. Fontos tudni pedig, ha ilyen a gyermek, mivel így ki lehet aknázni a bennük rejlő szenzitivitást, intuíciót, kreativitást. Emellett könnyebben megbirkóznak a világgal is, ha felismered, hogy ilyen típusú a gyermeked.