Tanulj meg hallgatni!

Bizonyára minden szülőt elégedettséggel tölt el az, ha gyereke megosztja vele legféltettebb titkait és vágyait. Ahhoz, hogy ezt elérjük meg kell tanulnunk hallgatni, de úgy igazán, ne csak a látszat kedvéért. Minden nap szükség van arra, hogy rövidebb vagy hosszabb ideig csak rá figyeljünk, hogy megérezze a törődés valódi ízét. Legyen szó akár arról, hogy az iskolában történteket akarja elmondani vagy azt, hogy szerelmes, nekünk kellő figyelemmel végig kell hallgatnunk úgy, hogy közben nem azon jár az agyunk, hogy a szennyes halomban áll a konyhában, vagy, hogy mi lesz a vacsora.

Mit ne : felszínes „némaság"!

Bizonyára sokan estünk abba a csapdádba, hogy bár végighallgatunk valakit, ez csupán látszat, mivel valamilyen okból nem ért el az elménkig az, hogy miről is beszélt . Ennek oka lehet, hogy közben azon törjük a fejünket, hogy mit mondjuk ha majd ránk került a sor, vagy éppen egy ismerős szituáció ugrik be ami a saját életünkre emlékeztet.
Kerüljük az ilyen helyzeteket, tudatosan figyeljünk kicsinyeinkre, mert hanem azon kapjuk magunkat pár év múlva, hogy már késő megteremteni azt a bizalmi légkört, szülő és gyerek közt ami elengedhetetlen egy igazi kapcsolat kibontakozásához.

Szeresd és fogad el őt!

Azt már tudjuk, hogy mennyire fontos a meghallgatás, de nem szabad elfelejtenünk, hogy ez mellé elengedhetetlen feltétel a tolerancia is, hiszen ha folyton kritizáljuk és megvetve reagálunk mondandójára megszűnik a bizalom.

Olyan világban élünk ahol a tolerancia fontossága egyre jobban háttérbe szorul, ezért tudatosan figyeljünk erre. De mi is ennek a szónak a valódi jelentése? Milyen egy szülő amikor toleráns? Elfogadja gyerekét olyannak amilyen, tiszteli a világnézeteit, elképzeléseit, hitét, megpróbál rájönni arra, hogy mit miért tesz, mindezt jó szívvel és nem bírálat céljából. Ennek következtében gyerekünk megtanulja, hogy milyen bízni valakiben, nem lesz önbizalomhiánya amely minden szociális készség alapja.

A nem verbális csevegés kulcsfontossága

A gyerekek nagyon figyelmesek, egyből észre veszik az apró részleteket, ezért fontos, hogy a kommunikáció során a nem verbális testi jelekre is odafigyeljünk és azt az üzenetet sugalljuk, hogy valóban amit mesél az számunkra nagyon fontos tartalommal bír. Ha közben ideges gesztusokkal jelezzük türelmetlenségünket akkor ne várjuk el csemeténktől, hogy megnyíljon előttünk. Viszont ha azt veszi észre rajtunk, hogy tekintetünk meleg és nyílt , testtartásunk laza és nyugodt, ez mind arra készteti őt, hogy többet és még többet eláruljon a saját kis világáról.

Azáltal, hogy figyelünk az apró részletekre és megértjük őt, segítségére leszünk egy olyan személyiség kialakulásában amely könnyen kifejezi érzéseit, gondolatait és feltárja problémáit, ezáltal pedig lehetővé válik számára az, hogy a saját légkörében értse meg nehézségeit és megoldást találjon rájuk.

A szavaknak hatalmas erejük van, a csúnya és rosszindulatú megjegyzések, mint például : „Te nem vagy valami okos!" vagy „Úgysem tudod megcsinálni!" olyan korlátok közé szoríthatja gyerekünket amely kihathat az élete bármely területére és felnőttkorban akadályokat gördíthet elé. Ugyanígy van ez a pozitív kicsengésű, elismerő megjegyzésekkel is, mint például az „Ügyes vagy !" és „Büszke vagyok rád !", ha efféle biztatásokat hall nap mint nap, megtanulja az önbecsülést és azt, hogy jó, ha célja van az életben.

Ne feledjük azt, hogy a kommunikáció képes érzelmeket kifejezni, fenntartani a kapcsolatokat és megoldani a különböző konfliktusokat. Egy kedves szó olyan akár egy forró ölelés, hatalma van!