Így ismerkedik a baba az anyagokkal

Bőrérzékelés az anyaméhben

Az érzékszervek közül a bőr kezd el legkorábban, már az anyaméhben működni. Elsőként a száj körüli felület válik érzékennyé, már a magzati lét tizedik hete táján. Valamivel később, az ötödik hónap környékén pedig az egész testfelületen működni kezd a bőrérzékelés. Bizonyára mindannyian láttunk már felvételeket arcát simogató, ujját, vagy lábujját szopogató magzatról. Egyéb lehetőségek híján, ők így ismerkednek a környezetükkel. Megtapintják a testrészeiket, a köldökzsinórt, vagy a méhfalat. A hőmérséklet változásait, de fájdalmat is érzékelnek a bőrük segítségével. Ami azonban még ennél is meglepőbb, hogy a látás és hallás képességének kialakulásáig a bőr úgynevezett multiszenzoros receptorként működik. Ez azt jelenti, hogy átveszi a fül és a szem szerepét, s a segítségével a magzat „lát” és „hall” is.

A bőrérzékelés következő nagy állomása, amikor az újszülöttet édesanyja, vagy édesapja meztelen mellkasára fektetik. A szakemberek nem győzik hangsúlyozni, mennyire fontos a születés utáni első pillanatokban a bőrkontaktus kialakítása. Itt persze már szerepet játszik a baba szaglása is, hiszen még jó darabig ennek segítségével fogja azonosítani a számára legfontosabb személyeket. Császármetszés, vagy egyéb komplikáció esetén szokás az újszülöttet az édesapja mellkasára helyezni („szőrkontaktus”), hiszen ez épp olyan megfelelően segít a kötődés kialakításában, mintha az anya testén feküdne a baba. 

Sokszínű világ

Láthatjuk tehát, hogy a gyermek már szinte a fogamzás pillanatától használja a bőrét, a segítségével lényeges információkat szerez a külvilágról. Mindez tovább bonyolódik és színesedik, amikor a mozgás fejlődése során képessé válik arra, hogy a kezével fogjon, tárgyakért nyúljon, vagy másszon. A különböző érzékelési területek szoros összefüggésben állnak egymással, és kölcsönösen hatnak egymás fejlődésére. Elősegíthetjük ezt az összetett folyamatot, ha tudatosan úgy alakítjuk a gyermek környezetét, játékait, hogy minél többféle inger érje. Lássuk, hogyan ismerkedhet játékosan tanulva a kisbaba az anyagokkal!

Papír

Tegyél a keze ügyébe vékony papírt, írólapot, selyempapírt! Hagyd, hogy felfedezze, magához vegye, összegyűrje! Nem is hinnéd, milyen izgalmas egy kisbaba számára a papír zörgése, vagy a reccsenés, amellyel szakad. Ha már unja a tépkedést, készíts neki a papírból kis galacsinokat, melyeket apró ujjaival felcsipegethet, guríthat! Önmagában a papír nem veszélyes eszköz, mégis figyelj oda, hogy a baba ne maradjon magára vele! Játék közben ugyanis könnyen a szájába, orrába tömheti, vagy egy-egy élesebb papírszél megvághatja a kezét.

Homok, liszt

Tavasszal, nyáron, kora ősszel szerencsésebb a helyzet, hiszen jó időben órákig el lehet matatni a homokban. Szerezzetek be egy homokozó készletet, de akár kiselejtezett (nem törött!) edényeket is használhattok. Igazi élmény, és jelentős tapasztalás, amint a kisgyermek az apró szemeket szitálja, a markából pergeti, meztelen talpán érzi a napsütötte homok forróságát. Télen sem muszáj lemondanotok a jóról: homok helyett használhattok lisztet. Persze nem beleülni, csak kis edényben markolászni. Próbáljátok ki, miként reagál a homok és a liszt is, ha egy kevés vizet kevertek hozzá! Ekkor kezdődik csak igazán a móka: a képlékeny anyagot kedvetekre tudjátok gyúrni, formázni.

Agyag, gyurma, tészta

Ha már formázás, akkor természetesen nem maradhat ki a sorból az agyag és a gyurma sem. Ma már kaphatóak az egészségre teljesen ártalmatlan, vizezve jól alakítható gyurmák, a legváltozatosabb színekben. Bizonyára minden kisgyermek örömmel dolgozna ezekkel, mégis azt ajánlom, hogy abban a korban kezdjétek el a vele való játékot, amikor a baba már nem vesz mindent automatikusan a szájába. Agyag, vagy gyurma segítségével újra átélhetitek a kellemes élményeiteket, vagy feldolgozhatjátok a kevésbé jókat. A formázás során fejlődik a gyermek finommozgása, kezének és ujjainak összehangoltsága. Ha agyagot használtok, ki is égethetitek azt (gondosan ügyelve a balesetvédelemre!), így megfigyelhetitek, miként változik az anyag a hő hatására. Az anyagok olyan alapvető tulajdonságait ismerheti meg a gyermek (pl. puha, kemény), melyeknek valódi milyenségét csakis tapasztalás során értheti meg.

Amennyiben szoktál otthon tésztát gyúrni, nem kell száműznöd a konyhából a lurkókat. Ki-ki, kapjon egy-egy darab nyers tésztát, s indulhat az alkotás! Ha biztosítani tudod a tisztaságot, akár kis is süthetitek, és megehetitek a gyerkőcök remekműveit.

Termések, fa

Az ősz remek alkalom arra, hogy sétáink során különféle terméseket, faleveleket gyűjtsünk. Nem is kell messzire menni, akár a lakótelep környékén is találhattok tobozt, makkot, gesztenyét. Gyűjtsetek belőlük, figyeljétek meg a méretüket, formájukat, színüket! Hasonlítsátok őket más tárgyakhoz, alakokhoz! Egy-egy esős délutánon szebbnél szebb figurákat készíthettek belőlük, melyek akár tavaszig őrizhetik a természetet az otthonotokban. 
A totyogók imádnak gyűjtögetni. Légy együttműködő, ne tiltsd meg, hogy időnként hazavigyen egy-egy kisebb gallyat, vagy fadarabot! Nézegessétek meg őket, beszéljetek róluk! Próbáljátok kitalálni, mire lehetne használni bizonyos darabokat! Lehetne például ceruza, amivel üzenetet írtok a homokba? Vagy egy görbebot fájós lábú néniknek? Esetleg egy asztal lába, vagy vándorbot, amire tarisznyát akaszthattok? Ezerféle lehetőség, melyek mind fejlesztik a gyermek szókincsét, képzeletét, s a természetről alkotott ismereteit.

Kavics

Valószínűleg minden gyereknek van „kavics-korszaka”. Ez az az időszak, amikor a szülők úgy érzik, egy komplett társasház felépülhetne abból a kavicsmennyiségből, amit a gyerek apránként hazahord. Ne bánd, gondolj arra, hogy ez is egy fontos fejlődési szakasz, melyet idővel maga mögött hagy a csemetéd. Addig viszont sokat „kap” a kavicsoktól. Hiszen nem is olyan egyszerű ezeket az apró holmikat felcsipegetni a fűből! Segíts neki megismerkedni az új szerzeményekkel! Állapítsátok meg együtt, hogy melyik kicsi, melyik nagy, melyik sima, melyik érdes, melyiknek milyen a színe. Csoportosítsátok őket különféle tulajdonságaik szerint, végül pedig tegyétek az aprókat befőttes üvegekbe, a dekoratív nagyobbak pedig lehetnek akár papírnehezékek, vagy díszek a gyerekszoba polcán. Vigyázz! Az út menti kavicságy gyakran üvegszilánkot, kutyapiszkot, vagy más veszélyes hulladékot is rejthet.

Víz, hó

Kevés érdekesebb anyag van a világon, mint a víz, mellyel többféle halmazállapot formájában is találkozhatunk. A legtöbb gyerek imád pancsolni, medencében és a fürdőkádban egyaránt. A kiürült samponos flakonokat ne dobd ki azonnal! Fürdéskor remekül el lehet játszani velük, megfigyelni, hogyan viselkedik a víz, ha „kalitkába” zárjuk. Próbáljátok ki, valóban nehézkesebb-e a mozgás a vízben, mint a szárazföldön! Keltsetek hullámzást, majd pihenjetek, amíg lecsendesedik a „tenger”! Biztonságos távolból nézzétek meg, merre száll a gőz, hová és hogyan csapódik le a pára, amikor vizet forralsz!

Közeleg a tél, mely reméljük megfelelő mennyiségű havat is hoz majd magával. Ki hinné, hogy a hó és a jég is víz? Bizonyítsátok be! A hóemberépítés, hógolyózás, hó-angyalka készítés mellett megpróbálhatjátok elkapni a szálló hópelyheket, sőt, a lakásba is bevihettek egy kisvödörnyi tiszta havat. Vékony rétegben terítsétek szét a szőnyegen! Segítségével becsempésztek egy kis természetet, s a kárpit üdébb lesz, mint valaha. 

Nincs szükség komoly anyagi ráfordításra, csupán egy kis időre, és egy nyitott, kísérletező kedvű felnőttre, s máris közelebb kerül kicsit a világ. A játékosan együtt töltött percek pedig sokszorosan megtérülnek majd. Jó mulatást, kellemes felfedezést!