Így mesélj a kisgyermeknek!

A mese

A mese epikai műfaj, sok fajtája létezik, kezdve a népmesétől, melynek nem ismerjük a szerzőjét, az állatmesén át a modern meséig. Néhány vonás azonban mindegyikükben közös: a képzelet szüleményei, határok nélkül szárnyalnak téren és időn át, természetes jelenség bennük a csoda. A szereplők általában egy-egy embertípust mutatnak be (legkisebb fiú, öreg király, stb.) A mesékből kétféle embert ismerhetünk meg: a jót és a rosszat, s ezek a valóságban könnyen összemosható, vagy egymásba csúszó tulajdonságok a képzelet világában mindig jól elkülönülnek egymástól. Valljuk be, mi, felnőttek is sokszor vágyódunk egy ilyen tökéletes világba! Éppen ezért a mesék ideje sohasem járhat le, mindig szükség lesz rájuk. Már csak azért is, mert a szórakoztatáson túl a gyermekek életében komoly fejlődés lélektani jelentőséggel is bírnak.

A mese szerepe a kisgyermek életében

Mesélés közben észrevétlenül fejleszted a gyermekedet. Miközben téged hallgat, bővül a szókincse, megtanulja felismerni és elkülöníteni egymástól a jó és a rossz cselekedeteket, gazdagodik a képzelete. A kisgyermek szemében a világ - s benne a saját szülei - hatalmas, átláthatatlan és kusza dolgok szövevénye, melyet képtelen uralni, vagy megérteni. Nagyban függ a szüleitől, hiszen nélkülük elveszne. Szereti őket, de fél is tőlük, s olykor bizony haragszik is rájuk. Nehéz egy kicsinek megértenie azt, hogy az édesanyja akkor is szereti őt, ha éppen dühös rá, mert rossz fát tett a tűzre. Hasonlóképpen nem tud mit kezdeni az őt ért sérelmekkel, a félelmeivel, vagy a felnőttek vitáival. Ám mesehallgatás közben minden belső feszültségét feloldhatja. Azonosul a szereplőkkel, s a környezetét is beazonosítja. Így könnyedén elérheti, hogy a csatákból hősként, megelégedetten, s főleg megkönnyebbülten jöjjön ki.

A mesék hatalmas ereje abban rejlik, hogy egyértelműek, s az erkölcsi tanulságokat a kicsik érzelmi és értelmi szintjén mutatják be. Nem óvhatjuk meg gyermekeinket a problémáktól, talán nem is volna jó, ha megtehetnénk. Azt azonban tudatosíthatjuk bennük, hogy a bajokra létezik orvosság, önerőből, vagy segítséggel, de mindig ki lehet lábalni a rossz időszakokból. Ha kisgyermeknek mesélünk, legyen a történet viszonylag rövid, kevés szereplős, egyszerű cselekménnyel, ugyanakkor mozgassa meg a gyermek fantáziáját, tudjon azonosulni a szereplőkkel!

Hogyan meséljünk?

Mesélni bárhol, és bármikor lehet, ám előnyös, ha már korán, akár csecsemőkorban beépítitek a meseidőt a napirendetekbe. Legjobb, ha ezek a kellemes, lecsendesítő percek elalvás előtt vannak, hiszen anyukája lágy hangjára minden kicsi könnyebben szenderül álomba. Amikor mesélsz, teremts megfelelő légkört a szobában! Kinevezhetitek a szoba egy kuckós sarkát mesesaroknak, de az ágyban ülve, vagy fekve is olvashattok. A lényeg, hogy a lehető legtöbb háttérzajt szűrjétek ki. Ne szóljon a tévé, sem zene, és, ha lehet még az ablakot is csukd be, hogy kizárd a forgalom zaját! Két-hároméves kor körül a gyermekek szeretik, ha a kedvenc meséjüket gyakran, akár naponta többször hallják. Lehet, hogy neked már a könyöködön jön ki a három nyúl története, őt azonban megnyugtatja, ha újra és újra átélheti ugyanazt az izgalmat, és végül ugyanazt a katarzist. Ebben a korban éppen ezért még nem igazán érdemes folytatásos mesével próbálkozni. Vedd számításba, hogy a kicsi csak néhány percig képes egy dologra figyelni, ezért ne légy csalódott, ha esetleg napokig nem tudtok a végére érni a leporellónak! Eljön majd a maratoni mesélések ideje is, ne aggódj!

Vond be a gyermekedet is az olvasásba! Ő ugyan még nyilván nem ismeri a betűket, ám valószínűleg kitéve-betéve fújja a történetet. Vedd az öledbe, nézegessétek az illusztrációkat, és hagyd, hogy ő maga mondja el, miről szól a mese! Nem baj, ha nem használ kerek, egész mondatokat, és az sem, ha végül egész máshová lyukad ki, mint a szerző.

Mese felsőfokon

Az egyszerű felolvasást továbbfejleszthetitek a gyermeked és az aktuális élethelyzet igényei szerint. Egy-egy probléma feloldásában nagyon jó szolgálatot tehetnek például a bábok. Ezeket már nem csak elképzeli a gyermek, de meg is foghatja, meg is mozgathatja, a segítségükkel igazán belebújhat a szereplők „bőrébe”. Nem mellesleg pedig maga mondja el, saját szájíze szerint a történetet, beleszőve akár önálló gondolatokat is.
A kicsik általában imádnak rajzolni. Biztasd gyermekedet, hogy amíg te mesélsz, ő rajzolja le, amit hall, vagy amit gondol! Te is csatlakozhatsz a rajzoláshoz, s akár egy új történetet is kialakíthattok.

Ne félj szabadjára engedni a képzeletedet! A Piroska és társai csodálatos mesék, de a gyermeked igazán akkor fog kibontakozni egy mesében, ha magára ismer. Ezért ne habozz sztorizni a lakótelepi kislányról, aki mindig megijedt a fehér hajú szomszéd nénitől, vagy a buszsofőrről, aki mogorván szólt a gyerekekhez.

És a rajzfilmek?

Nem állítjuk, hogy a rajzfilmeknek, vagy a családi moziknak nincs helyük a gyermeknevelésben. Igenis jó közös program lehet egy kicsiknek szóló film megtekintése, és olykor hasznos segítség egy mesecsatorna, ha éppen sürgős dolgod van, és nem tudsz foglalkozni a gyerekkel. Fontos azonban, hogy körültekintően válaszd meg, mit nézzen a gyerek, s ha éppen vasalsz, főzöl, vagy papírmunkát végzel, akkor is légy a közelben, hogy azonnal magyarázatot adhass a filmben feltűnő furcsaságokra. Jók tehát a filmek, de ne ezek legyenek túlsúlyban, mert sokkal kisebb a fejlesztő hatásuk, mint a felolvasásnak, hiszen a gyerek képzeletének szinte semmit nem kell „dolgoznia”, készen kapja a képet és a hangot egyaránt. Ha végképp nem érsz rá, filmek helyett válassz inkább meselemezeket, hangos könyveket, melyeken képzett színészek olvasnak fel.