Amikor világra jön a kisbaba, már nincs könnyű dolga, meg kell dolgoznia a táplálékért, és fel is kell dolgoznia azt, testébe építve alkotóelemként. Azokban az életszakaszokban, amelyekben nagy a testi fejlődés üteme, a testsúlyhoz viszonyítva nagyobb táplálékmennyiségre, illetve az abból származó energiára van szükség. A csecsemőtáplálás egyik fontos aranyszabálya, hogy az a legkisebb táplálékmennyiség az ideális, amelyen a csecsemő jól fejlődik, illetve amellyel elégedett és jól érzi magát.

Érdekes tény, de már az újszülött is pontosan „tudja”, hogy mennyit kell szopnia. És ez a tudás és megmarad mind az újszülött-, mind a csecsemő-, mind a kisgyermekkorban, sőt, végigkíséri a gyermeket egész élete során, ha a szülő szeretetből, merő jó szándékból, vagy alaptalan aggódásból el nem rontja ezt a velünk született tudást, amit gyakorlatilag úgy hívunk: étvágy.

A gyermek étvágyát mindig a szülő rontja el

Minden egészséges gyermek jó étvágyú, akit unszolással, direkt vagy rafinált unszolással még nem vettek rá, hogy többet egyen, mint amennyit kíván. Ez az étvágy azonban gyermekenként más és más, nagyon eltérő mennyiségeket jelenthet, de ha a gyermek azt kapja, amit szívesen elfogyaszt, nem többet és nem kevesebbet, akkor megfelelő mértékben fog fejlődni. A csecsemőtáplálás második aranyszabálya tehát az előzőből következik: soha ne erőltesd a gyerekre, hogy többet egyen valamiből, mint amennyit ő maga kíván!

A csecsemők folyadékigénye

Rengeteg édesanyában felmerül a kérdés: kell-e teáztatni, egyéb folyadékkal kiegészíteni a szoptatást, vagy a tápszerrel való táplálást? A folyadékbevitel jelentőségét csecsemőkorban külön hangsúlyozni kell, ugyanis soha többé az élet folyamán nincs olyan magas víztartalma az emberi szervezetnek, mint ebben az időszakban. A csecsemőkor első felében a vízigény közel háromszor annyi testsúly-kilogrammonként, mint felnőttkorban. Az anyatej – magas víztartalmánál fogva – ezt az igényt képes fedezni, a tápszerrel táplált babák esetében pedig a tápszerhez felhasznált víz mennyisége fedezi a magas folyadékigényt.

A csecsemő táplálásának módjai

Háromféleképpen etethetjük a kisbabát az első időszakban:
1. Természetes táplálás, vagyis a szoptatás (legjobb)
2. Mesterséges táplálás (tápszerrel)
3. Kevert táplálás – amikor a kisbaba szopik ugyan, de kiegészítésként tápszert is kap.

Az élettani előnyök mellett természetesen a szoptatás egyik legnagyobb előnye és értéke abban az örömben rejlik, melyet az édesanya érez, amikor a saját testéből táplálhatja gyermekét. Itt indul ugyanis az az életre szóló kapcsolat, amely az anyamellen szuszogó, anyjára elégedetten feltekintő, a jóllakottság legelemibb örömélményét anyja testével és arcával összekapcsoló kisbaba és édesanyja között kialakul. Természetesen nemcsak a szopó csecsemő és édesanyja között jön létre érzelmi kapcsolat – az anyai szeretet, gondoskodás az élet bármely területén megnyilvánulva hozza be azt a hátrányt, amit a szoptatás esetleges elmaradása okoz.

Az egészséges, érett újszülött akar és tud is szopni

Sok édesanya panaszkodik azonban, hogy nem tud szoptatni, mert kevés a teje, vagy egyáltalán nincs is. A tejtermelés megindulásának hiánya, illetve a teljes tejhiány nagyon ritkán fordul elő, a kevés tejen azonban lehet segíteni, ha szeretnéd szoptatni a kisbabádat. Ha kevés tejed termelődik, az hosszú és fárasztó fejések és kitartó próbálkozások (sok-sok mellretétel) árán ugyan, de növelheted a mennyiséget. A tejtermelődést ugyanis a mell rendszeres kiürülése tartja fent. Ha a kisbaba jól szopik, ki tudja üríteni a mellet, de amíg még ügyetlen, vagy hamar elfárad, ez nem sikerülhet tökéletesen. Ilyenkor tehát segítened kell: ki kell fejni a melledet, hogy a tej újratermelődjön.

Feszes, kemény, nehezen ürülő mell, rossz formájú, esetleg elsimult vagy befelé forduló bimbó, mind nehezíti a szoptatást. Itt is egy kis fejés szoptatás előtt (hogy a mell megpuhulhasson), és a csecsemő kitartó mellre tétele, türelmes gyakoroltatása, tanítgatása, legvégső esetben bimbókiemelő használata átsegíthet a nehézségeken. A közvetlen szoptatástechnikán és az időigényes fejésen kívül még sok mindent megtehetsz a szoptatás sikere érdekében. Nyugodt életmód, dohányzástól, alkoholtól való tartózkodás, továbbá az újszülött ellátása miatt nehezen biztosítható, ám feltétlenül szükséges pihenés, a megfelelő táplálkozás mind-mind támogatják a szoptatást.

Sok édesanyát elriaszt a szoptatástól a mell elformátlanodásától, a bimbó kisebesedésétől, a mellgyulladás fájdalmasságától való félelem. Ezek a félelmek részben irreálisak. A női test a szoptatástól nem lesz formátlan, a szoptatás és a fejés nem jár fájdalommal, a mellgyulladás pedig pontosan a rosszul kiürített mellben jön létre.

Szopásrend

Az első hetekben mind az újszülött, mind az édesanya ügyetlenek még, ám nem ez az oka annak, hogy az első szopásmennyiségek maximum 10-20 grammosak. Néhány napig csak előtej képződik a mellben, amely igen kis mennyiségű, ám eztán következik a „tejbelövellés”, és innentől már nagyobb mennyiségű anyatej termelődik. Erre az időre már az első napok gyakorolgatása árán az újszülött ügyesebben veszi szájába, és jobban, erőteljesebben szívja a mellet, ezzel maga is hozzájárul a tejmennyiség növeléséhez.

De mégis milyen legyen az otthoni szopásrend?

Legyen precíz, pontosan meghatározott, időhöz ragaszkodó, vagy legyen teljesen szabad, kizárólag a baba igényeihez alkalmazkodó? Ha lehet, akkor természetesen az utóbbi. A néhány napos újszülött napjának nagy részét alvással tölti, ezt általában csak az éhség zavarja meg. Ezt az éhséget sírással jelzi, és ha ilyenkor mellre kerül, szopni fog, majd ha jóllakott, újra elalszik. Mivel a gyomra nagyjából szabályos időközönként ürül ki, nagyjából szabályos időközönként éhezik is meg. Néhány nap alatt tehát a szopási rend akkor is kialakul, hogy órához ragaszkodó felkeltéssel vagy hosszadalmas sírással küzdenél. Mert ha például az előző evést követő 3 óra elteltével felkelted a mélyen alvó (tehát még nem éhes) kisbabát, valószínű, hogy nem fog olyan jól szopni, mintha hagynád még egy kicsit aludni, és akkor etetnéd meg (esetleg fél vagy akár 1 órával is később), amikor ténylegesen megéhezett. Ha viszont a 2 órával az evés után sírni kezdő kiscsecsemőt sírni hagyod azért, hogy elérkezzen a szopás ideje, elfárad, mire mellre kerül, és azért nem fog jól szopni. Így alakul ki általában az a bizonyos ördögi kör, amely már egyik félnek sem jó. A szoptatási időket pontosan betartó édesanya az órához próbálja igazítani a kisbabát, a rugalmas, igény szerinti rendszer az éhséghez köti a táplálkozást – a későbbi táplálkozási szokások kialakulása szempontjából ez feltétlenül hasznosabb, és éppúgy beáll az étkezési rend.

Az első időben bizony éjszaka is felébred a kiscsecsemő. Ilyenkor is meg kell szoptatni, csak hagyd el a nappal szokásos „ceremóniát” (mérés, tisztába tevés, stb.), csak az éhség csillapítása legyen a lényeg csendben, nyugalomban.

Milyen időtartamú a szoptatás?

Gyakran felmerül a kérdés: meddig legyen mellen a kisbaba. A válasz egyértelmű: amíg akar. Az erőteljes szívások eleinte – pihenésekkel együtt – általában 20-30 percig tartanak, majd ahogy ügyesebb és erősebb lesz a csecsemő, ez az idő rövidül, akár 5-10 percre is lecsökkenhet. A szoptatás egyébként a kisbabának nemcsak táplálkozást, éhségcsökkenést jelent, hanem egyfajta kontaktus, megnyugvás az édesanya társaságában.

Amikor nem elég az anyatej

Remek szopási és szoptatási kedv esetén is megeshet, hogy az édesanyának nem termelődik olyan mennyiségű teje, amely a kicsi igényeit fedezné – ilyenkor a baba éhes, súlya nem gyarapszik megfelelően. Ilyenkor általában az anya pánikba esik, és azonnal nyúl a tápszerhez. Ha tartósnak bizonyul a kisbaba elégedetlensége, vagy stagnál a súlya, akkor valóban kell szoptatási kiegészítést adni. Ez azonban nem azt jelenti, hogy teljes egészében át kell térni a mesterséges táplálásra! A hiányzó anyatejet lehet pótolni tápszerrel, vagy lefejt anyatejjel, de csak a szükségletnek megfelelően, kiegészítve, nem pedig helyettesítve a szopott mennyiséget.

A szopáskiegészítést a szopási kedv fenntartása érdekében ne add cumisüvegből, mert abból a szopási technikához hasonlóan, de sokkal könnyebben jut ennivalóhoz a kiscsecsemő, ezáltal „ellustul”, és nem akar majd szopni többé. A cumisüvegnek kizárólag akkor van létjogosultsága, ha az újszülöttnek, kiscsecsemőnek biztosan nem lesz módja szopni. Az újszülött is képes meg tanulni pohárból inni! Ha megfelelő (kicsi és kifelé hajló szélű) a pohár, türelmes az édesanya, az éhes kisbaba szinte napok alatt meg tanul mellé csurgatás nélkül inni!