Ha összehoz a sors valahol egy hangosan ordító kisbabával, attól függően, hogy éppen milyen hangulatban vagy, megpróbálsz esetleg vigasztalóan mosolyogni, gügyögni a kicsire, de az is lehet, hogy „boldogan” távol tartod magadtól a „de jó, hogy nem a sajátom” megnyugtató érzésével. Képzeletünkben csaknem mindig alkotunk egyfajta képet arról, hogy milyen is lesz a saját gyermekünk. Sokszor titokban, vagy kimondottan az egyik szülő kizárólag csak kisfiút, vagy csak kislányt képzel el, lehetőleg sötét hajút, engedelmes, szófogadó, nyugodt babát. Jó, ha tudod, hogy a kisbaba megérkezésére már jóval a fogamzás előtt alaposan fel kell készülni.

Gondolatban teremtsd meg a feltételeket

Jó, ha már előre feltérképezed magadban, milyen feltételeket tudsz majd biztosítani a picinek. Ebben a korai időszakban először gondolatban, majd később a valóságban is teremts olyan otthont, sarkot, ahol az új jövevénynek kellemes helye lesz. A gyermekkor után ez a második időszaka annak a bizonyos „papás-mamás” játéknak. Ám itt már nem csak a játék, hanem a valóság is dominál. Itt az ideje annak, hogy pároddal elkezdjétek együtt létrehozni a kisbaba fejlődéséhez szükséges biztonságot, harmóniát, egymás támogatását, a kényes egyensúlyokat. Például azt, hogy melyikőtök kívánsága teljesül, ha közösen nyaralni mentek, hogyan oldjátok meg a nézeteltéréseket, kinek miről kell lemondani, ha megérkezik a pici – egyszóval jól működő emberi kapcsolat kialakítására kell törekednetek.

Ha elveszted a türelmedet, amikor a kisbaba követelőzően, erőteljesen sír, sőt ordít, akkor nem az a fő baj, hogy a csecsemő ordít, hanem az, hogy elvesztetted a türelmedet. Ilyenkor nem tudsz mit kezdeni sem saját magaddal, sem pedig a kicsivel. Ezért fontos, hogy próbáld a fontos lépés előtt az utak, lehetőségek sokféleségét előre áttekinteni. Szükség esetén gondold végig, milyen egy csecsemőnek, egy kisgyereknek, majd egy nagy gyereknek, ha egyedül nevelik, és csonka családban nő fel. Milyen módon tudja a gyermekét egyedül nevelő anyuka vagy apuka saját magát belülről jól érezni, vagy később egy másik kapcsolatban, egy már meglévő gyerekkel együtt élni. Ezeknek a dolgoknak a világosan látása nem azért fontos, mert meg van írva a csillagokban, hogy egyedülálló édesanya leszel, hanem azért, hogy a legrosszabb, legkezelhetetlenebb helyzetekre is kellően fel tudj készülni. Gondolatban próbáld átélni, mi történik, ha például nem olyan nemű baba születik, akit elképzeltél. Próbáld már a korai időszakban létrehozni a szeretet csíráját az elképzeléseidtől esetleg teljesen eltérő kislény számára.

Gondolatban készíts napirendet

Tervezd meg a körülbelüli programodat a közeljövődről a kisbabával, az elfoglaltságaidról, a fontossági sorrendekről, a lemondásokról, a segítségkérésekről, az együttműködésről, stb. Készülj fel arra, hogy az újszülött kisbaba átlagos szopási ideje alkalmanként kb. 20 perc, a tisztába rakás 10 perc, az etetés utáni foglalkozás (büfiztetés) 10-15 perc – és mindezek naponta 8-10-szer ismétlődnek. A napirend felvázolása közben gondolkozz el azon, hogy mit miért nem mersz esetleg megtenni, miért bíznál valamit esetleg másra, főleg az első időben (például a baba első megfürdetését), miért jó ez neked?

Az alábbiak szerint gondold végig a napirendedet:

- Hány órakor ébredsz fel, elégedett vagy-e reggelenként?
- Ki használja először a fürdőszobát?
- Ki készít reggelit?
- Mit csinálsz napközben?
- Mikor van vége a munkaidődnek?
- Mivel foglalkozol késő délután?
- Esténként jut-e megfelelő időd a párodra?
- Az estéket általában otthon töltöd?

Ha ezekkel meg vagy, akkor gondold át azt is, hogy a kisbaba mellett hogyan változik meg mindez. Beleértve a napirendedet, a szerepedet, mi az, aminek elsőbbséget adsz napjaidban, mi az, amiről esetleg le kell majd mondanod. Milyen a nap jelentős részében egyedül, segítség, megszokott társaság nélkül lenni egy kisbabával, esetleg több gyermekkel? Nagyon figyelj oda arra, amit érzel.

Az elképzelés nem mindig egyezik a valósággal

Valld be magadnak őszintén: nem igazán képzelsz magad elé olyan kisbabát, aki az éjszaka kellős közepén vigasztalhatatlanul sír. Ha képe esetleg át is villan az agyadon, az ilyenkor létrejövő érzésekkel, reakciókkal szinte nem is foglalkozol. Pedig foglalkoznod kell! Ezért ülj le kényelmesen, teremts nyugodt környezeted magad körül, és végezd el az alábbi felkészítő gyakorlatot:

- Csukd be a szemedet, és néhány percig semmi másra ne figyelj, csak és kizárólag a légzésedre! Lazulj el ebben a helyzetben, és képzeld magad elé, ahogy sír a kisbabád. Tetszés szerint gondold át a korát – 2 hetes, 2 hónapos, esetleg idősebb. Nem baj, ha nem látod kristálytisztán az arcát vagy a testét.
- Tetszés szerint képzeld el, hogy kisfiad, vagy kislányod van.
- Nappal van-e, reggel, délután, este, éjjel, vagy hajnal?
- Egyedül vagy a kisbabával, vagy ott van az apuka is? Netán vannak a lakásban többen is?

Ha a fentiekkel meg vagy, akkor képzeld el utána saját magadat:

- Fáradt vagy? Segítséget adóan nyitott vagy a kisbabára? Vár-e rád mosogatni- vagy mosnivaló?
- Próbáld megfogalmazni pontosan, hogy mit érzel!
- Gondolatban csináld végig, hogy mit teszel a kisbabával, ha az keservesen sír.
- Ettől megnyugszik a pici?
- Mit érzel most?

Talán nem is gondolnád, mennyire fontos az, hogy mindezeket végigjátszd magadban. Akkor készültél fel igazán a gyermekvállalásra, ha minden lehetséges kihívásra van kész elképzelésed, és nyitott vagy arra, hogy akár az éjszaka kellős közepén is megtaláld a megoldást. Ebben segítenek ezek a felkészítő gyakorlatok.

Folytatjuk!