Ki a munka hőse?

Reggeli rutin

Negyed hatkor kelsz, mert tudod, csak így lesz időd nyugodtan meginni a reggeli kávét, ellenőrizni a leveleidet, elolvasni a friss híreket, lezuhanyozni, elkészíteni a reggelit, becsomagolni a tízórait. Van még félórád az első ébredőig (mármint utánad az elsőig, téged még nem előzött meg senki), és ennyire pont szükséged is van. Azt mondják a pszichológusok, kell egy óra magadra minden nap. Te beéred féllel is. Beérnéd. Az első korty kávét még csak közelíted a szádhoz, mikor megreccsen a másik szobában az ágy. Érdekelne az a szaftos bulvárhír a válófélben lévő színészpárról, de most inkább ráklikkelsz a piros X-re. Egyedül akarsz ugyanis WC-zni. Sietsz is, szinte repülsz a mellékhelyiségbe, nehogy a lépteid kicsalogassanak valakit az ágyból. Ajtó becsuk, bugyi letol, leültél egyetlen hangfoszlány nélkül. Sóhaj… Ó, hogy az a…! Nyílik az ajtó! „Anya…” És már tudod: meg kellene próbálni ötkor kelni, akkor talán sikerülne, ami ma nem jött össze. Most már mindegy, ott ül a kicsi a küszöbön, félig alszik, de mondja, mondja, mit álmodott az éjjel, hová szeretne menni ma, és sürget, mert játszani akar veled. Kiküldenéd. Ordítanál. Sarokba állítanád, belekötöznéd az ágyába, ledobnád az erkélyről. De nem mozdulsz, csak nézed, és mikor átöleli a lábszáradat (végeztél a WC-n, csak nem tudsz felállni, mert a panelek WC-i igazából egyszemélyesek), elönti szívedet a szeretet. Imádod, nincs mit tenni, még akkor is imádod, ha idestova négy éve nem WC-ztél egyedül.

Késésben

Csipog a telefonod. Háromnegyed hatra állítottad, esélyt adva az elalvásra, de most gyorsan kinyomod. Hadd aludjon még a férj! Ráér fél hétkor kelni. Addig felteszed a kávéját (ő másfélét szeret, mint te), ellenőrzöd, megvan-e a reggelije, vagy megette vacsorára, próbálsz a gyerekbe imádkozni néhány falatot, a konyhában állva magad is eszel valamit, közben pedig játszol a kicsivel. Társas, bújócska, bábozás, „Cssssst! Fel ne ébreszd apát!”, vagy szólánc, mikor mihez van kedve. Ruhák kikészítve, mosógép elindítva, belehallgatnál a reggeli hírekbe, de a gyerek csacsog, a férj meg alszik – nem hangosítasz. Úgyis jobb, ha az ember nem hallja mostanában a híreket. Kel a Nap, felhúzod a redőnyt, és néhány percre elmélázol a gyönyörű színeket bámulva. Régen imádtad ezt, semmi nem adott annyi energiát, mint a kelő Nap. Most nem szánsz rá sok időt, dolog van. Odalent vastag pulóverbe burkolózva, de miniben siet a korodbéli nő. Hűvös a reggel, de kánikula lesz délre. Korán elindult. Hol dolgozhat? Vajon vannak gyerekei? Főzött ma kávét valakinek, vagy neki főzött valaki? Esetleg egyik sem, és magányos, rosszkedvű, csak ez nem látszik innen, fentről? Nincs időd töprengeni rajta és el is tűnt már a ház sarkánál.

Csipog a férj telefonja, kinyomja, tovább alszik. Persze. Tudja, hogy nem hagyod elaludni, felébreszted az utolsó pillanatban. Nézed a küszöbön állva, kezd éledni szívedben az igazságérzet. Ugyanez miért nincs soha fordítva? Ja, mert te negyed hatkor kelsz, és nem aludhattok el mindketten. Különben is nehéz napja lesz. Szörnyen nehéz. Mindig az van. Sajnálod, de óvatosan felrázod. „Mindjárt hét. Indulnod kell!” A gyerek örül apának, apa ingerült. „Késésben vagyok, engedj, kérlek, ne állj elém, majd este játszunk, most hagyjál, alig aludtam, mindjárt ott kell lennem!” Elviharzik. Kettesben maradtok. Főzni kell, takarítani, vásárolni, teregetni, kicsit dolgozni, és persze játszani, játszani, játszani. Bánt a lelkiismeret, mert nem tudsz leülni és csak a gyerekre figyelni. Rossz anyának érzed magad.

A nap fénypontja

Szűnik a káosz, lassan kibontakozik a rend. Kívül és benned is. Délre lecsillapodsz, a játszótéren még némi vidámság is ragad rád. Anyukák, apukák, hírek, poénok, remények: „Jövőre lesz pár üres álláshely…” Jövőre! Mintha az örök élet titkát ígérték volna. Olyan távoli, de olyan biztató. Egyszer te is újra dolgozni fogsz. A gyerekek összeverődnek, kicsik, nagyok együtt játszanak, ti felnőttek pedig mindent megbeszéltek, a tökfőzeléktől a gyerekorvoson át, a turis akciókig. Egészen jókedvű vagy. Hoppá! A Kísértés keresztülvonul a játszótéren. Trendi, jó illatú, magabiztos. Nem néz rád, nyugodtan bámulhatod. Nem érted, miért vonz. Egyszerű, hétköznapi, fiatal. Nem várja el, hogy felébreszd, hogy kávét és reggelit készíts neki és nem szól durván a gyerekedre, ha késésben van. Ennyi lenne? Nem sok. Valakivel ő is lefőzeti a kávét, ebben mind egyformák. Visszafordul, rád mosolyog. Tudod, hogy lebuktál, megint kiszolgáltad valaki önérzetét. Kicsit dühös vagy, de a mosoly, az igazán aranyos volt. Tüntetőleg elfordulsz.

Déli alvás, ledőlsz a gyerek mellé. Szorosan ölel, alvóállatot nyom a kezedbe, és arra ébredsz, hogy rád tekeredve alszik. Igen, elaludtál tíz percre, és ezt nem cserélnéd el senkivel. Nem az alvást – az többet árt, mint használ – hanem az érzést: összebújni. De ideje felkelned. Most pótolhatod a reggel elmaradt félórát. Összepakolsz kicsit a konyhában – nem bírod nézni az ebéd romjait – a szobára is ráfér egy kis igazítás. Bedobod a kedvenc fitnesz DVD-det a lejátszóba, és eleinte sajgó tagokkal, majd mind nagyobb élvezettel ugrabugrálsz. Mindezt persze hang nélkül, csak az kéne, hogy felébredjen! Torna után egy gyenge kávé, sok víz és egy kevés munka. Nem, ez az utóbbi az esti altatás utánra marad, most ugyanis felébredt. A reggeli tíz perc után most volt húsz perced magadra, így együtt meg is van a félóra. Ez egy jó nap!

Újratöltve

Délután újratöltöd magad. Összedobsz egy sütit, mert az egész családnak hiányzik az édesség, közben előkészíted a vasalnivalót, meghallgatod a férj súlyos munkahelyi konfliktusait, együtt érzően bólogatsz, vagy fejet csóválsz, és játszol a gyerekkel. Arra gondolsz, ha neked is lenne munkahelyed, könnyebb lenne minden. De mikor kimondod, rögtön hangzik az ellenvetés. „Jó, hogy itthon vagy, és figyelsz mindenre!” Igen, igaz lehet. Könnyebb így. Habár mások is megoldják valahogy… Indul a második játszótéri etap, nem bánnád, ha a férj is veletek tartana. Olyan lenne, mint egy piknik, és legalább látnák odalent, hogy van egy társad neked is. „Meccs lesz a tévében, fontos és fogadtam is rá…” Oké, ennyi elég is. Értesz a szóból. Lent vár az anyukák-apukák társasága, és talán kint lesz megint a Kísértés… Lelkifurdalás-hegyek, pedig tudod, hogy sosem gondolnál rá, ha a férjed… Nem, nem. A férjed dolgozik. Nem lehet kapacitása mindenre. Reméled, hogy ma már nem futsz össze a Kísértéssel.

Este lett, érzed, hogy fogy az erőd. Pedig nem is csináltál ma semmit. Semmi hivatalosat, semmi kötelezőt. A gyerek alszik, a munka megvár. Hízelegve odasimulsz a tévét bámuló férjhez. Azt mondja fáradt, és hosszabbítás van. Mármint a meccsen. Majd a tizenegyesek döntenek, elhúzódhat egy órán át is. Hát, ez legalább neked segített dönteni: lefekszel. De előbb még beállítod a telefonodon az ébresztést. Ötre.