Kiscipő a totyogónak

A járás fejlődése

Már az újszülött is lépeget reflexből, amikor a talpára „állítják”, ez azonban még nem járás. A piciny lábak és a gerinc ekkor még nem képesek megtartani a baba súlyát. (Ez a reflex egyébként néhány héten belül el is múlik.) Az első év a mozgásfejlődés szempontjából a koordinációval telik: a baba megpróbálja összehangolni mozdulatait, ezáltal fejlődnek, erősödnek az izmai, és mind több mozgásformát képes produkálni. A járás előszobája, amikor kb. 5 hónapos korban térdből rugózni kezd, ha felállítjuk és megtartjuk. Valamivel később, 8-9 hónaposan kezdenek el a kicsik tárgyakba, bútorokba kapaszkodva felhúzódzkodni, majd ezek mentén lépegetni. 

A legtöbb gyermek 10-12 hónapos kora körül indul el önállóan, ám esetenként ez akár a 18. hónapig is kitolódhat. A késlekedést illetően aggodalomra akkor van okunk, ha kisbabánk más területeken is elmaradást mutat kortársaihoz képest, illetve, ha a mozgásában bármely más eltérést tapasztaltunk. (pl. nem tudott átfordulni valamelyik oldalra, nem tudta emelni a fejét, kihagyott egy, vagy több mozgásfejlődési fázist…)

Mikor kapja meg az első cipőt?

Amíg nem próbálkozik a járással, teljesen fölösleges cipőcskét adnunk a baba lábára. Léteznek egészen puha talpú, vagy szövetből készült ún. kocsicipők, melyek részben divatból, részben a hideg ellen tesznek jó szolgálatot már a legkisebbeknél is. Ennél a kategóriánál tulajdonképpen még mindegy a választás, hiszen a lábacskák szinte mozdulatlanul fekszenek a babakocsiban. A cipőkérdés a járás kezdetekor válik érdekessé. Sokan vélik úgy, hogy legegészségesebb a mezítlábas tipegés, ezért a lakásban mellőzik a cipő használatát. Való igaz, hogy jót tesz a lábnak, ha szabadon érezheti a talaj egyenetlenségeit, a kavicsok masszírozását, vagy a fűszálak simogatását. Ám a lakás padlója, vagy a szőnyeg korántsem biztosít ilyen változatos felszíni formát, ezért célszerű odabent is cipőcskét húzni. A benti cipő természetes anyagból készüljön, legyen szellős, vékony talpú és ne csússzon! Kintre is javasolt hasonló lábbelit választani, annyi különbséggel, hogy az időjárás függvényében legyen zártabb, vagy nyitottabb.

Melyik a jó cipő?

Mint annyi másban, ebben is megoszlik még a szakemberek véleménye is. Néhány évvel ezelőtt kizárólag azt a lábbelit tartották egészségesnek, amely rendelkezett harántemelővel, azaz biztosította a láb boltozatának kiemelkedését. Ma már egyes szakemberek szerint ez kifejezetten káros, hiszen a harántemelő miatt a lábizmok ellustulnak, s épp ennek következtében növekszik a lúdtalp kialakulásának lehetősége. A kérdésben mi nem kívánunk állást foglalni, helyette azt javasoljuk, a szülők kérjék ki gyermekorvosuk véleményét. 

Az azonban bizonyos, hogy a jó gyermekcipő stabilan tartja a sarkat, tökéletesen illeszkedik a viselője lábára, valamivel nagyobb, mint a gyermek lába, de épp csak annyival, hogy a lábacska szabadon mozoghasson, mégse csúszkáljon a cipőben. Nem feltétlenül szükséges magas szárú, boka fölött érő cipőt vásárolni. A lényeg az, hogy a lábbeli a sarokrészen ne legyen könnyen összenyomható, és felhúzva ne legyen hézag a láb és a cipő között.

Méretek

Ha fogalmad sincs róla, mekkora cipőre van szüksége a gyermekednek, ajánlott otthon méretet venni a lábacskáról. Ezt legkönnyebben úgy teheted meg, hogy egy papírlapra állítod, körberajzolod a talpát, és aztán a lenyomat legnagyobb hosszát egy vonalzóval megméred. Azért sem célszerű magát a talpat mérni, mert a kicsi csiklandós, izgő-mozgó; és azért sem, mert a pontos mérethez fontos, hogy a testsúly az adott talpon legyen.
Íme, egy mérettáblázat, hogy tudd, mekkora cipőt kell keresned:

Hogyan vásároljunk?

Egyre több webáruház nyílik, széles kínálattal, kedvező akciókkal. Mégis javasolt, hogy soha ne rendeljünk cipőt látatlanban, próba nélkül. (Vissza lehet ugyan küldeni, de miért bonyolítanánk az életünket?) Cipővásárláskor mindig vigyük magunkkal a gyermeket, a kiszemelt cipőt mindkét lábára próbáljuk fel, és lehetőség szerint néhány lépés erejéig figyeljük meg, miképpen viselkedik gyermekünk a cipőben és fordítva. 

Sajnos a gyártók és a kereskedők is tisztában vannak azzal, hogy a szülők szinte bármennyi pénzt fizetnének gyermekük egészségéért, és kényelméért. Ennek tudható be, hogy az alig néhány centis, és pár hónapig hordható (hiszen hamar kinövi a lurkó) cipőcskéket olykor horribilis áron kínálják. Nem kell feltétlenül a legdrágábbat venni, az olcsóbb árfekvésű termékek között is lehet minőségit találni. Ám, ha választani kell, legyen ez az egyetlen terület a gyermeknevelésben, amin sohasem spórolunk.