Leszületett lelkek

A lélek helye a születés előtt

A reinkarnáció hívei azt vallják, hogy a megszületése, „leszületése” előtt a lélek egy köztes helyen tartózkodik, ahol nincs emberi mértékek szerinti idő és tér. Itt más lelkekkel is kapcsolatban áll, elemzi előző életeinek minden egyes eseményét, valamint készül a következő életére. Kiválasztja azokat a lelkeket, akikkel újbóli leszületése után együtt kíván élni. Ilyen módon a lélek a szüleit is saját maga választja ki. Még a születés előtt, a köztes térben „egyeztet” a későbbi életében részt vevő lelkekkel, feladatokat vállal, melyeket élete során majd teljesíteni próbál. (Karma.) Mivel mindehhez hosszabb-rövidebb időre van szüksége, az újjászületés megtörténhet az előző élethez képest rövid, de igen hosszú idő múlva is. A lélek tehát már a leszületés előtt jól ismeri a karmáját, de az ember nincs tisztában feladataival. Az elébe kerülő problémákat igyekszik megoldani, ezek kapcsán tanulni, tanítani, jobbá lenni, és jobbá tenni másokat. Előfordul, hogy egy lélek még a köztes térben tartózkodva megrémül az előtte álló feladatok sokaságától, s ezért úgy dönt, hogy inkább visszatér. A reinkarnáció tanát magukénak vallók ezzel magyarázzák a vetéléseket, és a halva születéseket.

Van, hogy új életének feladatait a lélek sikerrel teljesíti, máskor csak részben, vagy semennyire sem. Ilyenkor (ha nem maradéktalan a feladatok megoldása) lehetőséget kap majd később egy újbóli leszületésre. A lényeg: életünk során igyekezzünk elfogadni mindazt, ami történik velünk, akár jó, akár rossz hatása van ránk, hiszen minden történés a karmánk része. Mindezen felül pedig törekedjünk a szeretetre, mert ez az egyik legfontosabb, de legnehezebb feladata a léleknek.

Az indigógyerekek

Az indigógyerekek olyan lelkek inkarnációi, akik a tanítást vállalták sorsfeladatul. (Nem kizárólag oktatási értelemben!) Indigógyerekek már nagyon régóta születnek, olyannyira, hogy egyesek szerint maga Jézus is indigógyerek volt. Feladatuk a jelenlegi világ megváltoztatása, jobbá tétele. A második világháború után, majd a hatvanas években is sok indigógyerek született, de igazán a hetvenes-nyolcvanas években nőtt meg a számuk. Ők azok a napjainkban fiatal felnőttkorukat élő „harcosok”, akik új szemléletmódjukkal igyekeznek előrébb vinni embertársaik tudatosságát.

Az indigógyerekek legfontosabb jellemzői: Külsőre nem különböznek más gyermekektől, bár gyakran kifejezetten szépek. Különösen fogékonyak a spiritualitásra, rendkívül intelligensek, szomjazzák a tudást. Maximálisan tisztában vannak önnön fontosságukkal, tudják, hogy komoly feladatot teljesítenek. Gondolkodásukban a jobb agyfélteke a domináns, emiatt vonzódnak a zenéhez, íráshoz, művészetekhez. Általában sok barátjuk van, hűségesek, lélekben tiszták. Nem fogadják el a tekintélyelvűséget, mivel tudják, hogy minden ember egyenlő. Az indigó gyermek igen mozgékony, hatalmas fantáziával megáldott, gyakran játszik képzeletbeli barátokkal. Nem tűri a kötöttségeket, így például az iskolai szabályokat, de a szülői szigort sem. Nem ritkán hiperaktívnak bélyegzik, mert untatja a számára vontatott haladási tempó az oktatási intézményekben. A szülő feladata: megadni az önálló döntés és a választás lehetőségét indigó gyermekének.

A kristálygyerekek

Ők a legújabb generációhoz tartoznak, egészen fiatalok. Egyes vélemények szerint a 2001. szeptember 11.-i terrortámadás következtében érkezett el az idejük, vagyis ekkor lett a világnak égető szüksége olyan emberekre, akik képesek békét teremteni. A kristálygyerekek rendkívül érzékenyek mindenre, ami körülöttük történik: színekre, szagokra, hangokra, érzelmekre, mások fájdalmaira, kémiai anyagokra, időjárási változásokra, stb. Érzékenységükből fakadóan sebezhetőek is, ugyanakkor nagy erő rejlik bennük. Magányos lelkek: szükségük van az egyedüllétre, csoportban nem tudnak megfelelően működni, ennek ellenére vonzzák más emberek figyelmét. Igen fontos számukra, hogy közeli kapcsolatban legyenek a természettel, minden nap szükségük van a föld, víz, levegő, napfény érintésére. Ha negatív hatások érik őket, visszahúzódóvá válnak mindaddig, míg újra fel nem töltődnek energiákkal. Egyik legfontosabb ismertetőjegyük a gyönyörű, kristálytiszta, átható tekintet. Azt mondani, hogy a „vesénkbe lát”, egy kristálygyermek esetében nem irodalmi túlzás. Olyannyira empatikusak, hogy gyakran valóban átérzik a másik ember gondolatait. Mivel figyelmüket elsősorban emocionális dolgok kötik le, viszonylag későn kezdenek el beszélni, ám előfordulhat, hogy azonnal egész mondatokat használnak.

Cikkünk anélkül íródott, hogy bármelyik elmélet igazságossága, vagy éppen igaztalansága mellett letenné a voksát. Általánosságban elmondható, hogy minden tiszta, csillogó gyermeki tekintet vonzza a figyelmet, nincs kisgyerek, aki ne volna érdeklődőd és nyitott az őt körülvevő világra, vagy akit ne bizonytalanítana el, ha a szülei, gondozói problémákkal küzdenek. Bármelyik leírásban ismertél is a gyermekedre, biztos, hogy a legtöbbet akkor teszed érte, ha szeretettel, türelemmel, odafigyeléssel neveled őt.