GYERMEK

Léteznek nevelési alapelvek?

Szerző:

Szabó Anna

Ha van nagyobb gyermeked, akinek választottál már óvodát, iskolát, és esetleg megnézted az adott intézmény honlapját is, bizonyára láttad, hogy nem ritkán már a kezdőlapon ott sorakoznak a nevelési alapelvek, melyeket a nevelők, pedagógusok magukénak mondanak.

Mik azok a nevelési alapelvek?

A nevelési alapelvek egyszerűen szólva azokat a szabályokat foglalják magukba, melyek betartásával és betartatásával a nevelők a gyermek egészséges, kiegyensúlyozott fejlődését kívánják elősegíteni. Átfutva ezt a szabályrendszert, te is könnyen eldöntheted, hogy melyik óvodába/iskolába íratod a gyermekedet, mely intézmény célkitűzése áll a legközelebb a sajátodéhoz. De mi a helyzet a még otthon lévő kicsikkel? A szülőknek is meg kell alkotniuk a saját nevelési alapelveiket?

Alapelvek a családban

A szülés (netán a teherbeesés) előtt talán úgy gondolod, a gyermek nem gép, az otthon pedig nem úttörőtábor, ahol mindig és mindenkinek szabályok szerint kell élnie. Bármilyen furcsán hangzik is, a legtöbbünk magával hozza egyéni szabályrendszerét a saját gyermekkorából. Mindazokat az elveket, melyeket a szüleink alkalmaztak velünk szemben, akarva-akaratlan, általában mi is továbbvisszük. Előfordulhat persze, hogy nem értettél (vagy felnőve nem értesz) egyet a szüleid bizonyos nézeteivel. Mindenkinek joga és lehetősége van felülbírálni az őseit, és másképp, jobban csinálni azt, amiben ők hibáztak(?). Az sem kizárt, hogy próbára téve magad, rájössz, hogy bizony egyik-másik témában te sem vagy ügyesebb, mint ők voltak. Egy biztos: amikor egy pár összeköltözik (sőt inkább már előtte), nem árt egyeztetni, hogy ki mit „hozott” otthonról. Igaz ugyan, hogy lakva ismerni meg egymást, de jó, ha legalább nagyjából tudod, mire számíthatsz. Nem kell, hogy mindig, mindenben egyet értsetek, elég, ha a fő csapás megegyezik. Idővel úgyis kialakul a saját, egyéni elvrendszeretek.

Végletek

Sokan követik az „ahogy esik, úgy puffan” elvet, vagyis azt, hogy az egyetlen szabály, hogy nincsenek szabályok. Ez a stílus nagyfokú szabadságot ígér, ám ugyanekkora rugalmasságot is igényel. A szabályok hiánya ugyanis előbb-utóbb káoszt eredményezhet. Ha nincs egy stabil rend(szer), melyhez a család apraja-nagyja legalább viszonylagosan tartja magát, könnyen előfordulhat, hogy a bizonytalanság fogja uralni a légkört. Különösen a gyerekek szeretik feszegetni a húrt, minél messzebbre kitolni a szabadság határvonalát, ám célok, feladatok és elvárások nélkül hirtelen elveszettnek érezhetik magukat.

A másik negatív véglet az, amikor egy család a világon mindent beszabályoz. Pontban tizenkettőkor ebédelni, este nyolckor lefeküdni, reggel fél hétkor kipattanni az ágyból, talán jól kiszámítható, ám roppant unalmas, és olykor tarthatatlan napirendet eredményezhet. Természetesen előnyös, ha a gyerek számára mielőbb kialakítunk egy viszonylagos napirendet, ám ezen belül mindig vegyük figyelembe az életkori sajátosságait, aktuális lelki és fizikai állapotát, s persze az adott nap egyéb programjait is.

Fontos nevelési elvek

Egy kisgyermek számára talán az egyik legfontosabb az állandóság. Ez nem azt jelenti, hogy minden tevékenységeteket órához kell igazítani. Csupán egyfajta sorrendiségről van szó, mely a babát megnyugtatja. Ha tudja, hogy evés után játék következik, játék után séta, azt követően pedig alvás, az biztonságot nyújt számára, és kevésbé fog tiltakozni a feladatok ellen.

Elsőre talán ellentmondásnak tűnik, ám szintén elengedhetetlen elv a gyermeknevelésben a rugalmasság. Hiába a jól beszabályozott napirend, a gondosan kidolgozott tervek, egy kisgyermekkel semmi sem biztos. Rugalmasan kell kezelned minden apró változást, hogy a lehető legrövidebb idő alatt alkalmazkodni tudj az új dolgokhoz.

A spontaneitás elve a gyermek lelki fejlesztésében nyújthat hasznos segítséget. A kicsik általában nem szeretik a kötött játékokat. Sokkal boldogabbak, ha anya, apa, vagy a nagyobb testvér valami egészen újat talál ki, például ruhateregetés közben váratlanul kikukucskál, majd visszabújik, vagy séta közben fogócskába kezd.

Az életkori sajátosságokhoz való alkalmazkodás talán a legfontosabb elv a nevelésben. Hiába szeretnél te szerepjátékot játszani a gyermekeddel, ha ő erre még nem érett. És egy hosszú túrát sem érdemes betervezned, amíg a kicsi háromóránként szopik. Mindennek eljön a maga ideje, légy türelmes, ne sürgess semmit!

Mindenki szeretné a lehető legtöbbet tenni a gyermekéért. Ez rendjén is van, de nem szabad megfeledkeznünk az aktivitás elvéről, mellyel elősegíthetjük, hogy a gyermekünk minél önállóbb legyen. Amikor egy kisgyermek új képességeket szerez meg, bizony elesik néha, megüti magát, vagy más sikertelenség éri. Természetes, hogy félted őt, de ne próbálj mindent helyette csinálni, mert ebben az esetben hátráltatod a fejlődését. Éppen elegendő, hogy igyekszel elhárítani az útjából a balesetveszélyes tárgyakat, helyzeteket.

Végül arról se feledkezz meg, hogy semmi sem sikerülhet egyik napról a másikra. Mindig tartasd szem előtt a fokozatosság elvét, úgy a tanulásban, mint a játékban, vagy éppen a levegőhöz szoktatás esetében.