Miről mesélnek gyermekünk rajzai?

A gyermekrajz kezdetei

A gyermekrajzok elemzésével a pszichológia foglalkozik, nem véletlenül, hiszen az alkotások összevetése alapos figyelmet és szaktudást igényel. A gyermek személyiségének megismeréséhez nem elég csupán egyetlen rajz megtekintése, célszerűbb egy-egy korszak összes rajzának az együttes elemzése.

A kisgyermek nagyjából kétéves kora körül képes rendeltetésszerűen kézbe fogni a ceruzát, és azzal firkarajzokat készíteni. A beszéd kialakulásához hasonlóan, kezdetben a rajzolás sem tudatos, inkább csak a mozdulatnak örül, annak, hogy képes nyomot hagyni a papíron. Ilyenkor még nem számítanak a színek, nem akar kifejezni semmit, és nem korlátozza a papír mérete, gond nélkül kifut az asztalra, vagy a padlóra, ahol éppen rajzol.
A következő fejlődési szakaszban már képes a papír határain belül maradni, már tudja, hogy amit művel, az a rajzolás, de még mindig nem az motiválja, hogy érzéseit, gondolait kifejezze, ábrázoljon. Mégis nagyon fontos lépcsőfok ez, mert miközben a szülő megpróbál mindenfélét belelátni a kezdetleges rajzokba, megnevezi azokat, a gyermek is rájön, hogy a rajz alkalmas arra, hogy kifejezzen valamit. Hamarosan már ő maga is megnevezi rajzolás közben, hogy mit készít.

Óvodakezdésre jelenik meg a rajzaiban az ábrázolás szándéka, képei azonban ekkor még alig hasonlítanak a valóságra. Ennek oka az, hogy teljes egészet lát, de részleteket rajzol, olykor külön-külön, pl. rajzol kezet, lábat, fejet, de nem embert. A méretek még teljesen aránytalanok, nagyobb lehet egy ember, mint egy ház, s a kislány tőle jóval méretesebb labdát dobálhat. Az irányokat teljesen véletlenszerűen jelöli, az sem furcsa, ha a háztető a ház oldalán, vagy alján van. Mindent lerajzol, amit lát, de nem úgy, ahogy van, hanem úgy, ahogyan ő azt képzeli. Nem felejti el, hogy a vonatnak kerekei vannak, de azt már nem jelzi, hogyan kapcsolódnak a kerekek a vagonokhoz – csak lebegnek alattuk. Hozzávetőlegesen ötéves korig marad meg az ábrázolásnak a fent említett tökéletlensége, melyet a szaknyelv juxtapozíciónak nevez.

Az óvodás gyermek rajzainak jellemzői

Ötéves kor után a gyermek túljut a részletek külön-külön ábrázolásának szakaszán, egyre inkább a valóságot rajzolja, de nem azt, amit lát, hanem amit tud az adott dologról. Az érzelmek erősen dominálnak, ezért fordulhat elő, hogy akit szeret, az nagyobb, színesebb, mint az, akivel kevésbé jó a viszonya. Mindent belerajzol a házba, s nem foglalkozik vele, hogy mindez kívülről nem is látszik, hiszen eltakarják a falak. Ugyanígy lerajzolja mindazt, amiről tudja, hogy létezik, akkor is, ha az adott helyzetben nem látszik: lovon ülő lovas mindkét lábát, az autóban ülő sofőr nem látható testrészeit, stb.
A rajzokon egyszerre láthatjuk a képzeletet és a valóságot, s e kettő olykor igen nehezen különíthető el egymástól, ezért sem könnyű elemezni a gyermekrajzokat. A gyermek az általa ismert fogalmakat is lerajzolja, különösen, ha azokhoz érzelmek is kötik, pl. lerajzolja a kórházban fekvő kislány mellé a betegséget is.

Ebben a korban a rajzokon még keverednek a nézőpontok. Annak ellenére, hogy profilból rajzolja le a királylányt, láthatjuk mindkét szemét. Távolról látjuk a kertet, de benne a kerti tó már felülnézetből látható. A szalagszerű elrendezés is gyakori, amikor az eseményeket, mint egy filmszalagszerűen, egymás mellé rajzolja.

A rajzelemzés legfontosabb lépései

Soha ne egyetlen rajz alapján akarjunk személyiséget elemezni, és ne várjuk, hogy a rajzelemzés komplett képet ad a gyermekünkről, hiszen nem tudhatjuk biztosan, a rajzai közül mi tükrözi a valóságot, s mi csupán a képzeletének szüleménye.

1. Mielőtt bármilyen következtetést levonnánk a rajzokból, igyekezzünk megismerni a gyermeket, akivel dolgunk van! Saját csemeténél ez remélhetőleg nem igényel külön odafigyelést, ám más gyermekek esetében nem árt előbb tájékozódni az előzetes élményekről, a családról, stb.
2. Szerencsés, ha a rajzolás idején is jelen lehetünk, mert így megfigyelhetjük, hogyan alakul ki az egész. Fontos lehet a képek lerajzolásának sorrendje, hogy mennyit időz egy-egy képnél, milyen mozdulatokkal rajzol.
3. Hasonlítsuk össze a rajzot a korábbi és a későbbi rajzokkal is!
4. Igyekezzünk elfogulatlanok lenni, vagyis bármennyire szép, vagy kevésbé szép egy rajz, próbáljuk az általános jellemzőket kiemelni.
5. Engedjük, hogy a gyermek maga is elmondja, mi az, amit rajzolt, s miért. Meglehet, hogy aminek mi túlzott jelentőséget tulajdonítunk, az számára csak egy elhanyagolható részlet, esetleg egy régi álom része.

Érzelmek a rajzokon

A valósághű rajzolás csak 8-10 éves korban teljesedik ki igazán. Mégis fontos, hogy odafigyeljünk a kicsik rajzaira is, hiszen azok leképezhetik aktuális lelki világukat, örömeiket, félelmeiket, szorongásaikat. Akár pozitív, akár negatív élmény érte a gyermeket, nagyszerű feldolgozási módja a rajz. Nem véletlen, hogy annyiszor előkerül az óvodában, iskolában: „Rajzold le, ami a legjobban tetszett!” a kiránduláson, a mesében, stb.
Nem kell ahhoz problémának, vagy különleges eseménynek történnie, hogy érdemes legyen kicsit megfigyelni a gyermekrajzokat. A rajzokon keresztül még közelebb juthatunk gyermekünkhöz, mert az általa használt színek, formák, ábrázolásmódok mind-mind róla mesélnek.