Mit lehet tenni, ha a gyerek evészavaros?

Ha egy gyermek étkezési zavarban szenved, sok szülő először tanácstalan. 

Az étkezési zavarok sokféleképp jelentkeznek, például anorexia, bulimia vagy féktelen falásrohamok formájában. Amikor a gyermekünk hirtelen turkálni kezd az ételben, vagy evés után gyakran eltűnik a vécére, sok szülő gyanakodni kezd - magyarázza egy angol szakértő. De hol húzódik a határ a normális és a rendellenes étkezési viselkedés között? Nem mindig könnyű felismerni.

Az óvatos, introvertált gyerekek inkább olyan dolgokat esznek, amelyeket ismernek, és kevésbé hajlandóak kísérletezni. A társaságkedvelő, extrovertált gyerekek viszont nagyobb változatosságot mutatnak étkezési viselkedésükben, és néha kipróbálnak valami újat. A szociálpedagógus és terapeuta szerint ez az étkezési viselkedés teljesen normális, amíg a gyermek az életkorának megfelelően fejlődik. A szülőknek arra kell felfigyeniük, ha a gyerekek olyan jeleket mutatnak, mint a sápadtság vagy a fáradtság, esetleg megállnak a növekedésben és nem gyarapodnak. 

Ha a szülők bizonytalanok gyermekük étkezési viselkedésével kapcsolatban, az első számú segítség mindig a gyermekorvos. 

"Mindig arra biztatnám a szülőket, hogy inkább túl korán kérjenek segítséget, mint túl későn" - mondja a szakértő. A szülők tájékoztatása és a korai tanácsadás megelőzheti, hogy serdülőkorban vagy felnőttkorban rosszabb dolgok történjenek.

Az evéssel kapcsolatos problémák bármely életkorban előfordulhatnak. Az evészavar azonban csak körülbelül nyolcéves kortól diagnosztizálható. A leggyakoribb kórképek az anorexia nervosa, a bulimia (falási zavar) és a binge eating disorder (evési rohamok kontrollvesztéssel). A szenvedélybetegségek mellett az anorexia nervosa a legmagasabb halálozási arányú mentális betegség.

A szülők eleinte gyakran tanácstalanok, amikor gyermekük feltűnő evési magatartást tanúsít. A legtöbb esetben eleinte kényszerítéssel próbálják ellenőrzés alá vonni a helyzetet, a nyomás azonban mindig ellennyomást szül. A segítség felajánlása csak akkor lehet sikeres, ha az érintett gyermekek és fiatalok hajlandóak elfogadni a segítséget. Megfelelő segítséggel ugyanis teljes mértékben ki lehet gyógyulni az evészavarból. 

Beszéljünk nyíltan a gyerekkel, de ne tegyünk neki szemrehányást! Motiváljuk a terápiás programokon való részvételre. A terápia azonban csak akkor lehet sikeres, ha hajlandók is részt venni, és nem csak kényszerből járnak el rá. A szülőknek maguknak is támogatást kell keresniük, hogy hosszú távon támogatást tudjanak nyújtani gyermeküknek. Végül, de nem utolsósorban a szakértő azt tanácsolja a szülőknek, hogy legyenek türelmesek - hiszen a gyermek szenved a legtöbbet.