Egy kis nosztalgia

A 80-as évek általános iskolásai bizonyára még emlékeznek - sőt, a náluk kicsit korábban születettek is – a takarékbélyegre. Hajdanán az ’50-es években vezették be azzal a nyilvánvaló célzattal, hogy tanuljunk meg a pénzzel bánni. És amikor anyu, apu egy kis aprópénzt nyomott a kezünkbe, akkor szépen vettük az annak megfelelő 50 filléres, 1 és 2 forintos, majd a 10, 20 és 30, vagy 50 forintos bélyegeket. Év végén aztán sorban állhattunk a legközelebbi erre alkalmas beváltóhelyen, hogy visszakapjuk a pénzünket - egy idő után némi kamattal együtt.

Az állatfigurás, Makk Marcit és Marcsit, vagy a sportolókat ábrázoló bélyegek mellett ötleteket is kapott az ember fia, lánya, hogy ha szorgalmasan gyűjtöget, akkor bizony tanév végén megkaphatja az áhított biciklit, vagy éppen eljuthat a nyári vándortáborba.
No és ott voltak az oly elmaradhatatlan bölcsességek, mint a „Sok kicsi sokra megy” vagy a „Fillérekből lesz a forint”… Így ment ez egészen 1992 szeptemberéig, amikor megszűnt a takarékbélyeg, valószínűleg gazdasági okok miatt.

Az első kis vagyon

Arról, hogy mikor is adjunk először gyermekünknek zsebpénzt, megoszlanak a vélemények, a szakértők szerint a legmegfelelőbb időpont az iskoláskor kezdete. Eldönthetjük, hogy rendszeresen vagy alkalmanként szeretnénk adni, de talán szerencsésebb az előbbi változat. Kisiskolásnak nem kell túl nagy összeget a kezébe nyomni, kalkuláljunk ki egy reális összeget, ami azért nem is annyira alacsony, és a családi költségvetés is könnyedén elbírja.

Érdemes előre megbeszélt napokon adni a zsebpénzt - hetente, kéthetente, havonta, ez megállapodás kérdése - így kialakul a rendszeresség. Megajándékozhatjuk egy persellyel is, amibe gyűjtheti a megtakarítását.

Hívjuk fel a csemete figyelmét, hogy ez az összeg kizárólag az övé, arra költi, amire szeretné, de ha szeretne valami komolyabb dolgot vásárolni, akkor takarékoskodnia kell. Sokaknál bevált gyakorlat az is, hogy mondjuk egy születésnapra vagy karácsonyra kiszemelt játékot, nagyobb összegű ajándékot úgy vásárolnak meg a gyermeknek, hogy kipótolják annak árát. Így a csemete is maradéktalanul örül, és a szülői kasszának is könnyebb.

Menjünk el együtt az üzletekbe, nézzük meg, mennyibe kerül, és beszéljük meg, hogy mennyi időbe telik összespórolni a rá valót, vagy annak legalább egy részét. Biztosan fellelkesedik majd egy hasonló ajánlat hallatán: „Ha összegyűjtöd a felét, akkor a másik felét én állom.”

Nagyobbacska gyerekekkel dióhéjban megoszthatjuk a családi költségvetés helyzetét is, pl.: „Úgy alakult, hogy most hó végéig kicsit spórolnunk kell, mert sokba került a nyaralás.” Beavathatjuk abba is, hogy időközben mire teszünk félre pénzt, legyen az mondjuk egy kisebb lakásfelújítás, vagy épp egy klassz emeletes ágy, amin majd a testvérével alhatnak.

Meg kell ismernie azt a helyzetet is, amikor épp nem telik valamire, és várni kell, mire összegyűlik a pénz. Ez bekövetkezhet olyankor is, ha - főleg az első időkben - szinte azonnal elfogy a „vagyon”. Bizony ez is a tanulási folyamat része.

Pénz vagy ajándék?

Vannak, akik gyermeküket egy-egy jó érdemjegy elérésekor is pénzzel jutalmazzák, de akkor is egy bizonyos összeg üti a markát a csemetének, ha segít a bevásárlásban.
A szakértők szerint sokkal jobb módszer, ha a gyermek jól teljesít, szorgalmáért, ügyességéért legfőképpen dicséretet, másodsorban élményt kap. Csinálhatunk közös programot, amiről tudjuk, hogy nagyon szeretni fogja, vagy azért fog örülni, mert nem minden hétvégén tesszük. Nem is kell feltétlenül azonnal drága programokra gondolni, élvezet lehet egy kicsinek, ha elsétálunk egy közeli tóhoz megetetni a kacsákat, saját készítésű sárkányt eregetünk, kirándulunk egy jót családostul, focizunk egy nagyot vagy közösen kiválasztunk valamit a helyi programkínálatból.

A kisiskolások rendkívül nyitottak, ugyanúgy érdekelheti őket egy múzeumi kiállítás, egy játszóházi kézműves foglalkozás is, nem csak a vidámpark. Költségesebb kikapcsolódást akkor válasszunk, ha kitartó valamiben vagy nagyobb eredményt ért el a gyerkőc. Ez lehet akár azért, mert a sportban, zenében egyéb tevékenységben jeleskedik, akár azért, mert szép bizonyítvánnyal zárta a tanévet. De a legeslegfontosabb mindig a dicséret - nem is hinnénk, mennyire!