Tanítsd meg neki!

Higiéniai kisokos

Higiéniai tekintetben az egyik ilyen például a szobatisztaság. Vannak, akik teljes mértékben a gyermekre bízzák, hogy mikor válik szobatisztává, mások már akkor elkezdik a bilire szoktatást, amikor a picúr megtanul önállóan ülni. Felesleges túl korán próbálkozni, a szobatisztaságra ugyanis meg kell érni, az érési folyamat pedig nem egyforma tempóban zajlik le a különböző gyerekeknél. Semmit sem veszítünk (na, jó, néhány csomag pelenka árát), ha csak az óvodakezdésre működik a biliztetés, és nem bizonyítja a gyermek különleges képességeit, ha már egyéves korában kéredzkedik. Szoktatás, büntetés, vagy jutalmazás helyett éppen elegendő, ha a gyermek szeme előtt van a bili, és időnként felajánljuk neki használatra.

Ha már bilizés, akkor nem árt szólni a kis-és nagydolog utáni tisztálkodásról. Irreális óhaj azt várni egy kis óvodástól, hogy kitörölje a fenekét nagy WC után, mivel a karja még túlságosan rövid e művelet elvégzéséhez. A kísérletezést el lehet kezdeni már 4 éves korban, de még néhány évig ellenőrizni szükséges, és minden bizonnyal eléri a gyermek a kisiskoláskort, mire tökéletesre fejleszti a popsi törlést. Kislányok esetében különösen fontos, hogy a mozdulat elölről hátrafelé irányban történjen, mivel így sok kellemetlen fertőzéstől megkímélhetik magukat. Mindkét nemnek hasznos, ha arra szoktatjuk őket, hogy a székletet követően nedves törlőkendővel is törölközzenek meg.

Bármilyen meglepő, az orrfújás olykor még a felnőtteknek is gondot okoz, pedig sok, náthából kifejlődő szövődmény megelőzhető lenne a helyes orrfújás elsajátításával. A legfontosabb, hogy egyszerre csak egy orrlyukat fújjunk, és csak egy fújással, a másikat addig fogjuk be, majd váltsunk. szintén nem várhatjuk el, hogy egy 1-3 éves gyerek tökéletesen fújja az orrát, de néhány egyszerű gyakorlattal segíthetjük őt. Ilyen például, ha (nem náthásan) arra kérjük, hogy pusztán az orra segítségével fújja el az asztalra helyezett tollpihét, vagy egy gyertya lángját. Remek móka, és a következő megfázáskor már sokat segíthet.

Önvédelem

Védjük, óvjuk, de nem lehetünk mindig mellette, ezért jobb, ha időben felkészítjük arra, hogy a világon nemcsak jó és szép, de rossz is van, és sajnos az emberek sem mind jó szándékúak. A cél sosem az, hogy félős, vagy bizalmatlan embert neveljünk gyermekünkből, sokkal inkább, hogy felhívjuk a figyelmét a veszélyekre, és alternatívát nyújtsunk az elhárítás módjaira.
Igyekszünk mindig szem előtt tartani a kicsiket, nagy tömegben, bevásárlóközpontokban, kirándulások alkalmával mégis előfordulhat, hogy elkeveredik. Ilyenkor persze mindkét fél megijed, de jó, ha előre felkészítjük rá, hogy nem kell pánikba esnie. Emberek (általában) mindenütt vannak, és leggyorsabban hozzánk hasonló kisgyerekes szülőktől tud segítséget kérni. Ehhez fontos, hogy a gyerek tudja a saját és a szülei nevét, lakcímét. Ebben a tudásban azonban nem mindig lehet bízni, váratlan helyzetekben cserbenhagyhat a memória. Ezért amikor zsúfolt helyre, rendezvényekre megyünk, célszerű kis karszalagot kötni a gyerekre, és erre ráírni a legfontosabb adatainkat. (Karszalag híján megteszi, ha az alkarjára írjuk tollal az információkat.)

Nem szeretjük, de néha muszáj egyedül hagyni otthon a gyerekeket. Ilyen esetekre tanítsuk meg neki, hogy semmilyen körülmények között ne engedjen be senkit (kivéve persze, ha ég a ház, és a tűzoltók jönnek…). Udvariasan közölje a látogatóval, hogy anya, apa most elfoglalt (ne mondja, hogy nincs otthon, mert ez elég alap lehet egy betöréshez), a néni, vagy bácsi jöjjön vissza később.

Habár az egyedül közlekedés még sok év távlatában van, az alapokat óvodáskorban kell lerakni, sőt talán már akkor, amikor a pici az első önálló lépéseket megteszi. A legfontosabb, hogy mi magunk is mindig szabályosan közlekedjünk. Ha a gyerek azt látja, hogy anya/apa átfut a piroson, ő is meg fogja próbálni. Ezért soha ne siessünk annyira, hogy ne várnánk meg a szabad jelzést a zebránál. Beszéljünk neki minden egyes séta alkalmával mindarról, amit egy gyalogosnak tudnia kell. Így magyarázzuk el, hogyan kell szétnézni az utcán, miért fontos, hogy a kijelölt gyalogátkelőhelyen menjen át a túloldalra, honnan tudhatja, hogy egy autós merre fog kanyarodni, stb. Kiegészítésként pedig vásároljunk közlekedéssel kapcsolatos társasjátékokat, és együtt játszunk a gyerekekkel, hogy minden felmerülő kérdésre, vagy hibára azonnal reagálni tudjunk.

Sajnos egyre többet hallhatunk gyermekek ellen elkövetett erőszakos cselekményekről, köztük szexuális jellegűekről is. Nem elég, ha tudjuk, hogy a családunkban biztosan nem történhet ilyesmi, hiszen időközönként a gyerek kikerül a család óvó szárnya alól. A legelső, amit tehetünk e borzalom elkerüléséért, hogy már csecsemőkortól kezdve, a tisztálkodások során, nevükön nevezzük a nemi szerveket. Miért fontos ez? Azért, hogy a gyermek nyíltan, és konkrétan tudjon beszélni róla, ha szükséges. Azt is meg kell tanítanunk, hogy saját magán és a szülein, esetleg orvosán kívül senkinek nem engedheti meg, hogy a nemi szerveihez nyúljon, vagy akár csak nézze őket. Ha a gyermek tudja, hogy mit engedhet meg másnak, és mit tehet ő maga, akkor könnyen észreveszi az esetleges támadásokat, és időben segítséget tud kérni.

Erkölcsbéli tudnivalók

Ha erkölcsről beszélünk, nem tetőtől-talpig bebugyolált kis zárdanövendékekre kell gondolnunk. Az erkölcsösség azt jelenti, hogy a gyermek képes különbséget tenni a jó és a rossz között, és ez utóbbit a lehető legteljesebb mértékben kiszorítja a viselkedéséből. Ez bizony nem könnyű, még egy felnőttnek sem, különösen, mert a határok olykor elmosódnak. Hogyan magyarázzuk meg egy kisgyereknek, mi helyes és mi nem? Legtöbbször nincs is szükség magyarázatra. Egyetlen dologra kell figyelni csupán, a személyes példamutatásra. A kisgyerek számára a szülő a követendő minta, azt fogja helyesnek tartani, amit tőlünk lát. Ha tehát mi erkölcsösen élünk, ő is így tesz majd. A példamutatáson túl segíthetjük még gyermekünk erkölcsi fejlődését, ha nem túl szigorúan, és nem túl engedékenyen bánunk vele. A vasszigor lázadást szülhet, és néhány év múlva a gyerek akkor is a rosszat fogja választani, ha tőlünk sosem látott ilyet. A túlzott engedékenység pedig oda vezethet, hogy a gyerek törtető, és szemtelen lesz, úgy érzi, neki minden jár, sőt mindentől több jár. Ha a jó példa tartós, a nevelés következetes, az első önálló döntéseknél gyermekünk biztosan a helyes utat választja majd, akkor is, ha a kortárscsoport befolyása nagy lesz rá nézve.