Testi fenyítés a nevelésben

A testi fenyítésről

Szüleink, nagyszüleink korában egészen elfogadott jelenség volt, ha a szülő, nevelő, vagy más felnőtt lekevert egy maflást a rendetlenkedő gyereknek. Sokan ma is úgy gondolnak vissza erre: „Nem haltam bele, segített, hogy becsületes ember váljon belőlem!” Nem állítjuk az ellenkezőjét, az azonban biztos, hogy ma már más világot élünk. Mások a mai gyerekek, és szerencsére mások a mai törvények is. A gyermekbántalmazást a törvény szigorúan bünteti. Kérdés, hogy napvilágra kerül-e? Hiszen egy-két, nevelő szándékkal elcsattanó pofon miatt senki sem rohan a hatóságokhoz. S, ha rohanna is: hatósági szinten sem megy egyszerűen a családi ügyekbe történő beavatkozás.

Mikor beszélünk testi fenyítésről?

Akkor, ha egy felnőtt a fizikai erőfölényét kihasználva kényszerít egy gyermeket olyasminek az elviselésére, mely számára fájdalmat okoz, vagy másfajta kellemetlenséggel jár. Nemcsak a verés meríti ki tehát a testi fenyítés fogalmát, bár valóban ez az egyik legsúlyosabb formája. De az a személy is testi fenyítést követ el, aki büntetésből szappannal mossa ki a gyermek száját, vagy megvonja a gyermektől az ételt, italt. Statisztikai adatok szerint hazánkban naponta nyolc gyermeket bántalmaznak, és havonta két gyermeket vernek agyon.

Miért ne bántsd a gyermeked?

Reméljük, minél kevesebb szülőnek van szüksége ez ügyben külön magyarázatra. Mégis felhívnánk a figyelmet néhány fontos tényre a gyerekekkel kapcsolatban.

1. Bármilyen kicsi is, a gyermek épp olyan emberi lény, mint egy felnőtt. Sőt. Védtelen, a szülei nélkül nem boldogulna. Pontosan ugyanazok a jogok illetik meg, mint idősebb embertársait, így joga van a testi épséghez, és az emberi méltósághoz is. Akkor se bántsd, vagy kezeld le, ha történetesen a végletekig felbosszantott! Ne viselkedj vele másként, mint ahogyan szeretnéd, hogy veled is viselkedjenek!
2. A gyermeketek számára Ti, a szülei vagytok a világ. Titeket ismer, bennetek bízik, tőletek vár minden segítséget. Súlyos lelki sérüléseket okozhattok neki, ha csalódnia kell bennetek. Nemcsak a közöttetek lévő viszony, de az összes, később kialakuló emberi kapcsolata is kárát láthatja a gyermekkori bántalmazásnak.
3. A jó példa ragadós, de sajnos a rossz is. A szülő minta a gyermek számára, tudatosan és tudat alatt is leutánozza, amit tőled lát. Ha nálad a verés megszokott dolog, a problémák megoldásának a módja, ő is ezt gondolja majd helyesnek, és eszerint fog élni.
4. Hisszük, hogy senki sem bántalmaz egy gyermeket pusztán szórakozásból. Ám az is biztos, hogy a verésnek semmiféle pozitív nevelő hatása nincs, épp ellenkezőleg. Jobb esetben masszív dac, rosszabb esetben szorongás lehet a következménye. Ha szeretnél elérni valamit a gyermekednél, testi fenyítés helyett válassz sokkal célravezetőbb eszközöket, például a beszélgetést, jutalmazást, dicséretet.

Korlátok nélkül?

A gyermek egészséges testi-lelki fejlődéséhez természetesen szükség van szabályokra, ésszerű korlátokra. Emberi voltából fakadóan minden gyermek igyekszik megszegni, vagy legalább tágítani a szülei által felállított határokat. Az életkor előrehaladtával, illetve a sajátos személyiségjegyek függvényében ez az ellenszegülés még tovább fokozódhat. Már a csecsemők közt is akadnak akaratos, nehezen kezelhető babák, kamaszkorban pedig olykor még a legsimulékonyabb kislányok is okoznak fejtörést a szüleiknek. A szülők, nevelők feladata, hogy a szabályokat következetesen betartsák-betartassák, viselkedésükkel, életmódjukkal jó példát szolgáltassanak, mindenkor odafigyelve a gyermek egyéniségére, aktuális lelkiállapotára. Időnként a büntetésnek is helye lehet a nevelésben, de ne legyen ez a gyermekre nézve megalázó, ne járjon testi kellemetlenséggel, s főként ne fájdalommal. Tekintsd a gyermekedet egyenrangú partnernek, aki bár fiatalabb, s ezért más elvárások vannak vele szemben, mint a szüleivel, de mindenképpen megérdemli a megbecsülést, az őszinteséget.

Mit tehetsz?

Gyereket nevelsz, igyekszel helytállni a munkahelyeden, megfelelni a feleség/férj szerepében, talán az egészséged sincs rendben, s még ezernyi problémával kell szembenézned nap, mint nap. Nem csoda, ha néha kiborul a bili. Hogyan kerülheted el, hogy eljárjon a kezed?

1. Először is ne hidd el sosem, hogy a gyereked szándékosan bosszant! Próbálj a dolgok mögé látni! Állandóan olyasmihez nyúl a kicsi, amit határozottan megtiltottál neki? Gondold át, miért akarja annyira felhívni magára a figyelmet! Ha elég idős hozzá, beszéld meg vele, ha még picike, tereld el a figyelmét valami izgalmasabb játékkal!
2. A gyermekkel töltött idő aranyat ér, és hosszú távon fejti ki jótékony hatását. De az is fontos, hogy a felnőttek odafigyeljenek a saját jól létükre. Időnként iktassatok be egy-két kettesben töltött órát, ha csak odahaza is! Amikor a gyerekek már alszanak, hagyjátok a tévét és az internetet, törődjetek inkább egymással! Napokra fel tud tölteni néhány tartalmas, kettesben töltött óra.
3. Ha úgy érzed, végképp elszakadt a cérna, alkalmazhatod a jó öreg „elszámolok tízig” módszert. Amikor ez már kevés, akkor cselekedni kell. Ám ahelyett, hogy ütnél, vonulj ki a helyszínről! Csak pár perc az erkélyen, a ház előtt, vagy a fürdőszobában, egy röpke sírás, egy gyors hideg vizes lemosakodás, s, ha nem is pihenten, de új erővel térhetsz vissza a gyermekedhez.
4. Előfordul, hogy mindez kevés. Mert nyűgös a gyerek, mert kimerült vagy, mert mindketten rosszul viselitek az időjárási frontokat… Ne szégyellj ilyenkor segítséget kérni! Egy nagyszülő, egy barátnő, egy szomszéd, vagy bárki, aki legalább egy félórára leveszi a válladról a terhet, megmenthet attól, hogy éjjel álmatlanul forgolódj a lelkifurdalás miatt, amit a gyermeked elfenekelése okozott benned.
5. Ezernyi tennivalód mellett néha szakíts időt rendkívüli játékra! Ha azt látod, hogy semmi sem megy, ha folyton félbe kell hagynod a munkát a gyerek miatt, jobban jársz, ha egyszerűen leülsz mellé, és játszol vele. Lehet, hogy csak egy extra 20 percre van szüksége, néhány kedves szóra, ölelésre. Ne sajnáld tőle! A te napod is kellemesebben fog folytatódni.