Testvérszerepben

Egykesors

Akár tudatos döntés eredménye, akár betegség, vagy tragédia oka, netán a véletlen hozta így, az egyke nemritkán egész életében magán viseli az egykeség jegyeit. Ő az, aki mindig a család figyelmének középpontjában áll, akinek a leghamarabb teljesítik óhajait, s akinek nem kell „megküzdenie” a testvéreivel a szülei szeretetéért. Ugyanakkor el kell oszlatnunk azt a tévhitet, hogy ezáltal egy végtelenül önző, akaratos ember válik belőle. Talán éppen azért, mert testvérek hiányában fokozottan vágyik a társaságra, hajlandó saját igényeiből lejjebb adni, belesimulni a vele szemben támasztott elvárásokba.

Ha neked is egykéd van, figyelj oda arra, hogy ne telepedj rá az életére! Néha azt hisszük, a gyermekünk sokkal több törődést igényel, mint amennyit képesek vagyunk megadni neki. A valóság azonban az, hogy mindenkinek, így az egykének is szüksége van olykor az egyedüllétre, arra, hogy felismerje önnön képességeinek határait, hogy megküzdjön céljaiért, és ilyen módon sikereket éljen meg. Ne ugorj azonnal, ha kér valami, vagy, ha sírdogál, hiszen ezt akkor sem tehetnéd meg, ha további gyermekek számítanának rád! Engedd, hogy kibontakozzon, de persze mindig, mindenben biztosítsd a támogatásodról! Kisgyermekkorban szintén a te feladatod, hogy hasonló korú gyermektársaságot szervezz számára.

A nagy

Mindaddig, míg nem születik testvérkéje, minden gyermek egyke. Éppen ezért érkezik a legtöbb családba a kistesóval együtt a rettegett féltékenység is. Ezt kiküszöbölhetitek, ha már a várandósság idején sokat beszélgettek az új jövevényről, ha a gyermek az anyukája gömbölyödő pocakjára helyezheti a tenyerét, érezheti a magzat mozgásait, vagy együtt nézegetitek az ultrahang felvételeket. Szintén ügyes húzás, ha a kistesó már eleve valamilyen ajándékkal lepi meg a nagyobbat, amikor hazaköltözik a kórházból.

A nagytestvérrel szemben általában nagyobb követelményeket támasztanak a szülők, mint a többi gyermek esetében. Először is ő az első, akiről már az érkezése előtt a legtöbbet lehetett álmodozni, kigondolni milyen lesz, vagy milyennek szeretnénk, ha lenne. A valóság ehhez képest általában meredeken mást mutat, ezért óvatosan kell bánni a jövőképekkel. A nagy gyermek az, akire már számítani lehet, mint segítség, aki már okosabb, ügyesebb.

Vigyázz! Attól, hogy a pici mellett tényleg kész kis felnőttnek tűnik, ő még ugyanúgy gyerek. Szüksége van gyermeki elfoglaltságokra, a szülei odaadó szeretetére, és meg kell engedni neki, hogy ő is hibázzon. Ne akard, hogy feltétlenül rajongjon a kistestvéréért, azt meg pláne ne, hogy órákon át pesztrálja, vagy szórakoztassa a kicsit! Természetesen bevonhatod a kisbaba körüli teendőkbe, de csakis játékosan, és csak akkor, ha ehhez neki is kedve van. Időnként ő is legyen középpontban, játsszátok néha az ő kedvenc játékait, hogy ebből is érezze: a kishúga/öccse nem rabolta el tőle a szüleit.

A kicsi

Azt hinnénk, hogy neki a legkönnyebb, hiszen mindenki őt ajnározza. Ez utóbbi általában igaz is, ám éppen ebben rejlenek a buktatók. A nagyobb testvérek mellett ő mindig kicsinek fog tűnni, akkor is, ha már kamaszodik. A szülők ezért hajlamosak őt sokkal intenzívebben és sokkal tovább gondozni, mint azt valójában igényelné. Ennek folyománya lehet, hogy a legkisebb gyermek sokszor önállótlan, elvárja, hogy dolgozzanak helyette, hogy mindent elintézzenek neki. Az is előfordul, hogy egyszerűen kevés az önbizalma, úgy érzi, hogy ő „erre nem képes”. Sokat segíthetsz neki, ha nem szolgálod feltétel nélkül, ha megosztod a figyelmedet közte és a nagy(ok) között. Bízz rá olyan feladatokat, melyekről biztosan tudod, hogy el tudja végezni! Így növeled az önbizalmát, és önállóságra szoktatod. Mivel sosincs egyedül, általában rosszul tűri a magányt, folyamatosan keresi a társaságot. Szoktasd hozzá, hogy egyenrangú a testvéreivel, nem várhat és nem is kaphat többet semmiből, pusztán azért, mert kicsi! Így pl. ne kapjon ajándékot, ha a testvérének van szülinapja. Ugyanakkor a nagyokkal is meg kell értetned, hogy nem szabad visszaélniük az életkorukból fakadó testi, vagy szellemi fölényükkel.

A középső

Amint az elsőszülött egyke egy darabig, úgy a középső bizonyos ideig kicsiként éli az életét. Így aztán benne is keverednek a testvérség különböző jegyei. Könnyű neki, mert még kicsi, de már nagy. És igen, éppen ezért nehéz is neki, sőt a szüleinek is. A nagyot lehet csodálni, mert olyan hatalmas, ügyes és okos. A kicsi szintén bámulatra méltó, hiszen olyan tüneményes, aprócska, ennivaló kisbaba. Ott van azonban a középső, akivel látszólag nem is kell foglalkozni. Ez korántsem igaz! A középső gyermek ugyanúgy igényli a szülei figyelmét, mint a testvérei. Gyakran ő is érzi, hogy bizonyos értelemben kakukktojás a családban, ezért igyekszik valamiben kitűnni. Míg az első gyermek esetében a szülők lesik-várják az első fogacskákat, első lépéseket, addig a középső már kevesebb figyelmet kap. Pedig nem ritka, hogy korához képest meglepő dolgokat les el a nagyobb testvértől, például jóval korábban kezd beszélni, már óvodáskorban meg tanul írni, vagy valami másban nyújt kiemelkedőt. Figyelj oda rá, dicsérd, engedd, hogy kitűnjön, de szabj gátat a másik fölötti uralmának! Hangsúlyozd, hogy milyen nagy és ügyes, azonban ne támassz vele szemben olyan követelményeket, melyek nem felelnek meg az életkori sajátosságainak!