Udvarias gyerekek tíz lépésben

1. Világosan mondd meg!
Folyamatosan erősítsd meg, mi az ami számodra elfogadható a viselkedésében, és mi az ami nem. Beszélj vele őszintén és érthetően. A gyerek önbecsülésének nagyon fontos, hogy nem őt kritizálod, hanem csak a viselkedését. Ne azt mondd hát, hogy „csúnya vagy”, hanem „nem volt szép, amit tettél.” Segíts neki, ne bűntudatot kelts. És ha jól és udvariasan viselkedik, azt dicsérd meg. Mondd neki, hogy büszke vagy rá.
2. A minta
Semmi értelme, hogy megszidd, ha tőled nem lát jó példát. A „minta” mindig sokkal mélyebb nyomot hagy, mint a példabeszéd, főleg a kisgyerekeknél, akik még a szavak jelentésével is küzdenek. Legyél te is jó és udvarias, hadd lássa azt.
Például, ha azon küzdesz, ne szakítson félbe, ha beszélsz, bánj te is úgy vele, ahogy elvárod tőle. És ne szakítsd félbe a tevékenységét sem, ha nem muszáj. Mindig mondd, hogy kérlek-és–köszi. Ne csak dirigálj.
3. Légy következetes!
Lehet, hogy úgy érzed magad, mint egy magakadt lemez, de minél többször megmagyarázol egy dolgot, annál biztosabb, hogy az megragad a kis agyában. Ha folyamatosan észreveszed és megdicséred, ha valamit jól tett, és „építően” kritizálod, ha valamit rosszul, előbb-utóbb megtanul viselkedni. Legyél te is udvarias, sőt, másokról is jegyezd meg, ha azok.
4. Magyarázz!
Ha nem viselkedik, jól magyarázd meg azt is, hogy miért nem tetszik neked a dolog. Így lassan megértik, cselekedeteiknek mik az érzelmi és tárgyi következményei. Mint például: Nem volt szép dolog, hogy elvetted Józsika autóját, most szomorú. Vagy: ne lökdössd Zsuzsikát, mert elesik, és megüti magát. És a jó dolgokat is magyarázd meg. És dicsérj olyankor.
5. Kompromisszum-tanítás
Ez a kedvencem: a négyéves kisfiú, aki minden egyes alkalommal kijelenti: Soha nem jövök vissza a szobába többet – ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy ő szeretné. Ilyenkor mondd csak nyugodtan: Kérlek, ne durcáskodj, inkább mutasd meg, mit szeretnél, majd csak találunk valami jó megoldást. Tudd, ilyen korban méregeti az erejét, ha most tanítod meg, hogyan kell egyezkedni, úgy, hogy az mindenkinek jó legyen, az egy életre szól.
6. Szerepjáték
Udvariasnak lenni, ahhoz bizony egy csomó jó tulajdonság kell. Jólneveltség, kedvesség, tisztelet… Próbáld meg eljátszani, megbeszélni a gyerekkel, milyen is lesz az, ha vendégek jönnek. Mit gondolsz, mit szólna hozzá Bandi, ha kölcsönadnád neki a kisvonatodat? Beválhat a módszer olyankor is, ha akaratlanul voltak durvák: Egy csomó időmbe került, hogy ilyen finom kakaót készítsek neked, mit gondolsz, milyen érzés lehet az, ha azt mondod, hogy fuj, és kiöntöd?
7. A telefonban
Nem is olyan „helyeske” mindig, ha megengeded, hogy ő vegye föl a telefont, csak hogy le is dobja azonnal, és menjen vissza játszani a dínókkal. A gyerekek úgyis szeretnek telefonálóst játszani, ilyenkor próbáld meg „belevésni”, hogyan is kell valódiból telefonálni.
8. Láttasd az érzelmeket!
A pici gyerekeknél könnyebb, ha látják is az érzelmeket. Egyszerű: vedd elő a színeseket, és válasszatok egy-egy színt egy-egy érzelemhez. Aztán kérdezd meg, milyen érzés az, ha valaki elveszi tőled a kisautót. Vagy ha valaki megölelget? És közben beszélgess vele, hogy te, és a többiek, akiket ismer, különböző körülmények között mit is érzenének. Időnként térjetek vissza rá.
9. Tanítsd meg együttműködni!
A gyerekek inkább sikítoznak, vagy verekszenek, ha mérgesek, nem udvariasan oldják meg a problémáikat. Tanítsd meg, hogyan küzdje le az első mérgét. Kezeit összefogva számoljon „tíz elefántig”. :o)
10. Olvasás
A régi módszer: a mese, amiben a szereplőknek jó tulajdonságai vannak…