Az egészséges szív titka

A kutatók azt állítják, hogy a jelenlegi mutató – a testtömegindex (BMI) – csak kevéssé utal a szívbetegségek kockázatának nagyságára, mint ahogy arra a szakértők nemrégiben rájöttek.

A testtömegindexet a testsúly és a magasság alapján számítják ki, és arról egyáltalán nem ad információt, hogy mennyi zsír van a szervezetben, és azt hova szállítja a véráram. Ez azt jelenti, hogy egy fitt, izmos sportolónak is lehet ugyanakkora a BMI-je, mint egy szétfolyó hájpacninak.
A kutatók azt javasolják, hogy valami más alapján mérjék a szívbetegségek kockázatát, mégpedig a derék- és a csípőbőség alapján.

A kutatás során 27 098, különböző etnikumokba tartozó európai, afrikai, ázsiai, észak- és dél-amerikai embert vizsgáltak, akik közül körülbelül minden második személynek volt már korábban szívinfarktusa, és megmérték a jelentkezők különféle testrészeit.
A kutatók azt találták, hogy a szívbetegségek kialakulásának a kockázata annál nagyobb, minél nagyobb az alany derékbősége a csípőbőségéhez képest. A tanulmány szerint a résztvevők azon 20%-ánál, akiknél a legnagyobb volt ez az arány, 2,5-szer nagyobb a kockázat, mint annál a 20%-nál, akiknek a legalacsonyabb a derékbőség-csípőbőség arány.
Erre az eredményre alapozva a kutatók azt javasolják, hogy két fronton indítsunk harcot: fogyjunk a hasunkból, és ezzel egy időben növeljük a csípőbőségünket, például építsünk oda izmot, vagy változtassuk meg a zsíreloszlást a szervezetünkben.

A tanulmány azt állítja, hogy a védő mechanizmus még nem ismert. A szerzők szerint lehetséges, hogy a hormonok befolyásolják a derék- a csípőbőséget, vagy jelentős eltérések lehetnek a két testrész zsírösszetételében.
A tanulmány szerint a nagyobb csípőbőség az izomtömeg összességének a jelzője is lehet. Ha a diétázás miatt veszítünk a vázizomzatunkból, az hatástalaníthatja a fogyásból származó előnyök egy részét, állítják a szerzők.