Édes élet egészségesen

Hajdanán emésztést serkentő fűszerekkel, gyógyfüvekkel, gyümölccsel készült. A mi édességeinkben ezek az alapanyagok is szerepet kapnak az enyhe édesítők mellett, melyek erőssége az évszázadokkal ezelőtt használt, csak részben finomított cukorra hasonlít.

A desszert egyik célja az, hogy valami könnyű táplálékkal zárjuk le a nehéz húsokból, zsíros ételekből álló étkezést. A nagy fehérjetartalmú étel ráadásul több szénhidrátot kíván, amit a legtöbb édesség és a gyümölcsben található egyszerű cukor gazdagon kielégít.

Kár, hogy az ízlelőbimbókat kényeztető hús-édesség összeállítás erjedést és gyomorbántalmakat okoz, ugyanis egy étkezésen belül jellegzetesen rossz párosítás a cukor és a fehérje, különösen abban az esetben, amikor valakinek gyenge az emésztése. Részmegoldást jelent, ha olyan ételt választasz, amely korlátozza az erjesztőbaktériumok tevékenységét. Elsősorban keserű levélzöldségeket, főként szárzellert és fejes salátát fogyassz. Tehát, ha édességet eszel az étkezés végén, fogyassz el még előtte egy tál, fejes salátából és zellerből álló salátát.

Még szerencsésebb, ha a jó minőségű desszertet önálló fogásnak tekintjük, melyet talán egy zeller- és levelessaláta-alapú első fogás előz meg. A következő édességek mindegyike teljes értékű alapanyagokat – finomítatlan gabonát, zöldséget, hüvelyest, dióféléket, magokat, gyümölcsöt, fűszernövényt és jó minőségű édesítőt tartalmaz.

Mivel tápláló hozzávalókkal és koncentrált édesítőszerekkel készülnek, melyeket általában jól át kell főzni, édességeink energiát és erőt adnak. Mégpedig annak az elvnek az alapján, hogy az édes főtt táplálék erősíti a szervezetet. Csakhogy a törvény gyorsan a visszájára fordul, ha túlfeszítjük a húrt. A túl sok édesség következtében kialakult állapotok – diabétesz, hipoglikémia, elhízás, a kóros sarjadzógomba-fertőzések, kinövések és gyulladások – például arra utalnak, hogy korunk népességének az a hányada, amely az említett rendellenességektől szenved, legyengült a fokozottan édes ételek túlfogyasztása következtében. Az a tény, hogy ételeink általában denaturált hozzávalókat tartalmaznak, csak tovább rontja a helyzetet.

Édességtöbblet, mint tünetegyüttes

A kínai orvostudomány óva int az ízek túlfogyasztásától. A nyugati táplálkozástudomány nézőpontjából a következő elv magyarázza a sok édes íz hatását: a szénhidrát-anyagcsere a fehérje-anyagcserét szabályozza, és megfordítva. Aki túl sok édes ízű ételt (szénhidrátot) eszik, főként finomított cukor alakjában, annak megnő a fehérjeszükséglete. (A gabonafélékben és a hüvelyesekben általában mindenki megtalálja a kiegyensúlyozott fehérje-szénhidrát mennyiséget.) A tömény cukor mennyiségének növelésekor az ember töményebb fehérjére vágyik, amit meg is talál az állati eredetű termékekben; az elhatalmasodó körforgásnál hús-cukor tünetegyüttesről beszélünk – vagyis mindkettőből mértéktelen mennyiség fogy. A szindróma következtében elzáródik a test és az elme. A blokkok azonnali, bár átmeneti eltávolítását nyugtatókkal, fájdalomcsillapítóval és szeszes italokkal igyekeznek elérni. A tünetegyüttes teljes neve „hús-cukor-drog szindróma”.

Akkor is édességszindróma alakulhat ki, amikor valaki kevés fehérjét eszik a cukorhoz képest. Esetében lanyhul a fehérje cukoranyagcserét irányító funkciója, és ha az étrendben továbbra sem nő a fehérje aránya, az illető mind jobban vágyakozik a cukros ételek után. Ez a minta a denaturált fehérjéket tartalmazó, ásványi anyagban szegény vegetáriánus étrend esetében alakul ki, például Dél-Amerika egyes területein, ahol általános a főként fehér rizsből, fehér cukorból, üdítőitalokból álló táplálkozás. Azoknál a vegetáriánusoknál is előfordul, akik a húsevő országok finomított étrendjét követik – a hús kivételével. Az is édességszindrómát okoz, ha az étrendet teljes értékű növényi ételek uralják ugyan, de teljes összevisszaságban, szörnyű összeállításban, megfelelő rágás nélkül eszik valaki.

Cukorral élni és visszaélni

A cukor életerő, a testünknek szüksége van rá, ezzel táplálja az életfolyamatok örök tüzét. A teljes ételekben lévő cukrot kiegyensúlyozzák a megfelelő ásványi anyagok. Az ilyen cukrok lebontásából és feldolgozásából nyert energia állandó és tartós.

Amikor a természetes cukrot finomítják és koncentrálják, szétszóródik az életerő, felborul a természetes egyensúly. A finomított cukor gyorsan és nagy adagokban kerül be a vérkeringésbe, ami megrázkódtatást jelent a gyomornak és a hasnyálmirigynek. Savas állapot alakul ki, ami gyorsan felemészti a test ásványi anyagait. A testből eltűnik a kalcium, ami csontproblémákhoz vezet. Az emésztőrendszer legyengül nem tudja megfelelően megemészteni és feldolgozni az ételt. Ez vércukoregyensúlyzavarokkal, és megint csak cukor iránti sóvárgással jár.

A finomított cukor rendkívüli erőt ad, amellyel az ember tovább bírja a munkát, csakhogy sajnos függőséget okoz, betegségekhez, boldogtalansághoz vezet. Egészen kis adagban gyógyszer ugyan, de nagy mennyiségben nem az, sőt, elhízást, hipoglikémiát, cukorbetegséget, magas vérnyomást, szívbajt, vérszegénységet, immunhiányt, fogszuvasodást és csontritkulást okozhat; hozzájárul a herpesz, az élesztőgombafertőzés, a rák, a menstruáció előtti tünetegyüttes és az impotencia kialakulásához; gyengíti a gondolkodást, emlékezetvesztést és koncentrációzavart, idegességet, félénkséget, erőszakosságot, beteges fecsegést vagy szófukarságot, negatív gondolkodást, paranoiát valamint érzelmi zűrzavart idéz elő; utóbbiak közé tartozik például az önsajnálat, a kötözködés, az ingerlékenység és az a vágy, hogy csak édes dolgok essenek meg az emberekkel az életben. Némely szakember úgy tartja, méghozzá gyakorlati tapasztalatai szerint, aki nem tudja elfogadni élete adandó, gyakran nehéz kihívásait, általában mértéktelenül sok édességet eszik, ami tovább táplálja a lustaságát.