Egészségünk legnagyobb mumusa, a felfázás

Miért van az, hogy olyan nehéz ettől a látszólag kis betegségtől megszabadulni? Miért van az, hogy sok esetben már a házi praktikák vagy épp az antibiotikumok sem segítenek? Kérdés: érdemes-e nőgyógyászhoz, vagy urológushoz fordulni? Dr. Rosta Gábor, a Dr. Rose Magánkórház urológusa volt segítségünkre kérdéseink megválaszolásában.

Miből lehet tudni, hogy nőgyógyászhoz vagy urológushoz kell fordulnunk felfázás esetén?
Alapvetően kétféle felfázás létezik. Az egyik, az elnevezésnek eleget téve valóban a hideg miatt van. Általában ebben az esetben vizelési tünetek jelentkeznek, azaz gyakoribb inger, a vizelés végén pedig kisebb (ritkán erősebb) fájdalmat érzünk.
A hólyag és a kismedencei terület – azaz a húgyúti és a nőgyógyászati szervek nagyon közel vannak egymáshoz, ami az egyik oka annak, hogy a nők egy része a nőgyógyászt keresi fel, amikor felfázik. A másik ok pedig az, hogy a tünetek megjelenése sokszor összeköthető a szexuális együttléttel, úgy tűnhet, mintha annak során fertőződött volna meg valaki.

De ez a fajta felfázás nem nőgyógyászati betegség. Jellemzően egyik pillanatról a másikra alakul ki, és ugyanúgy el is múlik – hivatalos neve a catharralis hólyaggyulladás.
Ha a tünetek néhány napig eltartanak, akkor már bakteriális gyulladásról beszélhetünk. Mi történik ilyenkor?
A vesének az is a feladata, hogy baktériumokat válasszon ki. Összesen 300-500 féle baktériumról van szó, de ezeknek az aránya viszonylag könnyen felborulhat (mondjuk egy gyomorrontásos hasmenés miatt). Ilyenkor bizonyos baktériumok nagyobb számban ürülnek.
A hólyagnak még semmi baja nincs, de ez patogén baktérium, meg tud telepedni és ez pedig a bakteriális hólyaggyulladáshoz vezethet.
Ezt nem lehet összetéveszteni semmilyen nőgyógyászati fertőzéssel, mert az jellemző rá, hogy a pisilés végén iszonyatos fájdalom és görcs jelentkezik – az ember legszívesebben soha többet nem menne pisilni – ilyenkor a hólyag nyálkahártya nagyon vérbő lesz.

Ezzel már remélhetőleg mindenki urológushoz fordul, hiszen ilyenkor a szokásos nőgyógyászati tünetek, mint folyás, viszketés, váladék nem jelentkeznek, az alhasi fájdalom egyértelműen a vizeléshez köthető.

Miért visszatérő ez a betegség, és miért van az, hogy az antibiotikum sem segít?
Amikor valaki felkeres a klasszikus panaszokkal, az első, hogy elvégzünk egy úgynevezett tenyésztést – ebből derül ki, hogy a fertőzést pontosan mi okozta, mi hozta létre. Felírunk neki valamilyen antibiotikumot, ami általában 99 százalékban telitalálat az adott baktérium ellen. Csakhogy hiába sikerül kideríteni, hogy melyik a bűnös baktériumtörzs, valószínű jó, hogy tudjuk, hogy amennyiben visszatér a gond, akkor is az lesz a ludas. A gond pedig azért tér vissza, mert a baktérium a legapróbb sérülésekben is meg tud kapaszkodni, a gyulladás elmúlik, de a következő alkalommal, amikor bármilyen oknál fogva vérbőség jelentkezik, (pl. menstruáció, vagy szexuális együttlét) újra előjön. A megfelelő ideig, megfelelő dózisban szedett antibiotikum a siker kulcsa.
A klasszikus urológiai tankönyvek egyébként annak idején még írtak egy úgynevezett „nászéjszaka cisztitiszről”, - ezzel az elnevezéssel a szüzesség elvesztése miatti hólyaggyulladást illették. Ez is azt támasztja alá, hogy az alhasi vérbőségekre a bujkáló baktériumok nagyon hamar újra támadnak.

Ha kicsit kutakodunk a világhálón, számos házi gyógymóddal találkozhatunk a felfázás ellen. Van, aki a medveszőlő teára vagy az áfonyakivonatra esküszik, van akit a Candida-diéta gyógyított meg, mások pedig azt írják, hogy jobban lettek, amikor nem éltek nem életet. Mit tehetünk a megelőzésért?
Volt egy diáklány, aki nyaranta mindig szörnyű, visszatérő hólyaghuruttal keresett meg minket. Kiderült, hogy nyári munkaként fagyit árul, és amikor éppen nem volt vevő, akkor a fagyis pultnak dőlve pihent. Ez bőven elegendő is volt a gyulladás kialakulásához.
Ezt a történetet azért meséltem el, mert ez az első számú szabály, - nagyon kell vigyázni arra, hogy az ember kerülje a lokális hideghatásokat. (Van erre egy népi bölcselet is: azokban a hónapokban, amelyeknek „r” betű van a nevében, szabadban nem ülünk a földre.)

Az áfonyáról egyértelműen kiderítették, hogy gátolja a baktériumok megtapadását, csak azt még nem, hogy hogyan. A belőlük készült szerek tehát hasznosak, de a legjobb az, ha az ember bemegy az Ikeába, vesz egy üveg finom, magas gyümölcstartalmú áfonyalekvárt és mindennap megeszik belőle egy kanállal. A tabletta ugyanis furcsa dolog – együtt jár a betegségtudattal, mivel minden egyes tablettát valami miatt veszünk be.
Sok páciens lelkileg nem tud meggyógyulni, például elmegy nyaralni, és a tengerparton eszébe jut, hogy jaj-jaj, otthon maradt az áfonyakapszulám. Semmi baja nem volt, de a tudattól rögtön beteg lesz.

Nagyon fontos tudni, hogy a hólyaghurut nem külső fertőzés. A baktérium nem mászik fel a húgycsövön. Ez – kapaszkodjanak meg – azt jelenti, hogy elvben bármilyen WC-re rá lehetne ülni, anélkül, hogy a bacilusok felugrálnának az emberre. Női szemmel ez borzasztónak tűnhet, de otthon éppen ugyanazok a baktériumok vannak a WC deszkán, mint máshol.
De hogyan is történik akkor a megfertőződés? Elmegy az illető hölgy pisilni, már a kezében szorongatva a papír zsebkendőt, ami előzőleg a táska zsebében utazott ki tudja mióta. Vagy most már a legtöbb helyen van papír a toalettben. A WC nénike teszi ki, miután előzőleg alaposan kitakarított mindent. Tehát a papíron is ott vannak a bacilusok. Bejövetelkor megfogjuk az ajtókilincset, és nem pisilés előtt, hanem utána szokás kezet mosni. Voltaképpen a szó szoros értelmében saját kezűleg juttatjuk a fertőzést a hüvelybemenet köré.
És itt jön a második szabály, mert normális körülmények között a hüvelyflóra játszva elbánik ezekkel a baktériumokkal. A fertőzés akkor jön létre, ha a baktériumflóra nem működik megfelelően, pl.: antibiotikum szedés, túlzott intim higiénia, hüvelyflóra hiánya stb, vagy, ha valami más oknál fogva a baktérium táptalajt talál magának a vizeletben, például cukorbetegség esetében.

A hólyaghurut gyógymódjaként azért szokták a sok ivást javasolni, mert minél hígabb a vizelet, annál kevésbé tápanyagdús a baktériumok számára. Csakhogy nem az a szabály, amit a női magazinokban gyakran olvasni, hogy igyunk meg 1,5 vagy 2, vagy 3 liter vizet.
Teljesen mindegy ugyanis, hogy mennyit iszik valaki, az hogy megvan-e a szükséges mennyiség, az a körülményektől függ, attól, hogy éppen mennyit párologtat a szervezet. És a körülmények nem mindig egyértelműek. Nemcsak a szaunában, vagy a konditeremben párologhat el a szervezetből a folyadék. Ha például légkondicionált helységben ül valaki és sokat beszél, azzal is vizet veszít és a vizelete koncentrálttá válik.
Sokkal egyértelműbb mérőszám, ha az ivás helyett a pisilésre figyelünk. A két vesének együtt naponta 1,5 liter vizeletet kell termelnie, akkor mondhatjuk, hogy a vizelet megfelelő hígságú. Egy pisilés eredménye körülbelül 2 dl vizelet, tehát ha 7 alkalommal sikerül elmenni egy nap a mosdóba, akkor valószínűleg rendben vannak a dolgok.

Mi segít, mi nem?

Az alábbiakban olyan házi praktikákat, szereket gyűjtöttünk össze, amelyek elterjedtek a társadalom körében egyes betegségek kezelése kapcsán. Dr. Rosta Gábor urológus szakorvos véleményét a jobb oldali oszlopban olvashatjuk.