Endometriózis, habituális vetélés, ismeretlen eredetű meddőség

 

Endometriózis

Az endometriózis egy döntően, a reproduktív korban lévő nőket érintő, sajnos számos szempontból mind a mai napig nem teljesen tisztázott természetű, igen gyakori kórkép. Továbbá a női meddőség egyik leggyakoribb oka: a meddő nők kb. 25-50%- nál a meddőséget endometriózis okozza. A nők kb. 6–7%-ánál jelentkezik e betegség, és e nők kb. 30- 40%- a meddő.

Az endometriózis egy rosszindulatú daganat tulajdonságaival rendelkező ciszta (jóindulati elváltozás), de nem rák. Ennek során a méhnyálkahártya a szervezetben nemcsak a méh üregében, hanem egyéb területeken, például a petevezeték, a petefészkek, a belek felszínén, a hashártyán, a húgyhólyag és a végbél felszínén helyezkedik el. Igen alattomos betegségről van szó, mely csökkenti a beágyazódás esélyét, rontja a petesejt minőségét, pusztítja a petefészek állományát.

Dr. Vereczkey Attila, a Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézet főorvosa

„Lényegében a következőről van szó: menstruáció során a méhből a méhnyálkahártya (a méh belső fala) vérzés formájában a hüvelyen keresztül távozik - magyarázza Dr. Vereczkey Attila. Régen úgy hittük, hogy ez csak egy irányba, azaz a hüvely felé mehet végbe, de ma már tudjuk, hogy a petevezetőn keresztül a hasüregbe is kerül a menstruációs vérből. Egészséges nőknél a hasüregbe került vér a következő menzeszig felszívódik. A beteg páciensnél azonban a vér ott marad, s minden egyes menstruáció alkalmával újabb és újabb réteg rakódik rá a has falára tapadt nyálkahártyára, melyre menzeszkor hormonálisan szintúgy hat az FSP és LH, vagyis az illető hölgy egyszerre két helyen is menstruál. A problémát az jelenti, hogy ennek a vérnek nincs megfelelő útja a távozáshoz, mint normális esetben. Az először apró pötty- méretűből így lesz idővel lencsényi, babszemnyi, majd végül egy öklömnyi csokoládé- ciszta. A teherbeesés esélyét nem csak maga a ciszta rontja, hanem az, ha az endometriózis például elzárja a petevezetőket, vagy olyan káros, gyulladásos anyagokat termel, mely negatívan hat a terhesség létrejöttére”- hallhatjuk a főorvos úrtól.

Ma „korunk pestise”- ként is emlegetik ezt az alattomos betegséget, rettenetesen pusztít, nagyon gyakori, felderítése pedig egyértelműen csak laparoszkópiával lehetséges. Egyes nők teljesen tünetmentesek lehetnek, de előfordul (s talán az egyetlen ráutaló tünet lehet), hogy némelyek a menstruáció idején olyan heves fájdalmat éreznek, hogy az még napi feladataik elvégzésében is meggátolja őket. Az alhasi görcsök mellett jelentkezhet derékfájás; de az is endometriózisra utalhat, ha a beteg ciklus közepén a petefészek körül erős fájdalmat érez pár napig, a menstruáció pedig rendkívül erős, gyakran véralvadékokkal tarkított. De lehetnek különleges tünetei is, például hátba, derékba, combba sugárzó fájdalom vagy szexuális együttlétkor jelentkező fájdalom, de akár véres vizelet és széklet is utalhat erre a betegségre. Mindmáig az egyik legbonyolultabb és leghomályosabb nőgyógyászati megbetegedés, hiszen kialakulásának oka egyelőre nem tisztázott.

 

Habituális vetélés

Habituális vetélésről akkor beszélünk, ha egy nő egymás után legalább háromszor a 24. terhességi hét előtt elveszíti magzatát, vagyis többször is terhes lesz, de nem tudja kihordani gyermekét, elvetél. Ismert tény, hogy a klinikailag igazolt terhességeknek általában 10- 15%-a végződik habituális vetéléssel. Sajnos a habituális vetélés oka leggyakrabban ismeretlen marad, az esetek kis hányadában azonban a háttérben álló tényező megállapítható. Ezek közé tartoznak az alábbiak:

1./ Autoimmun betegségek:
> SzLE (Szisztémás Lupusz Erythematózus):
Egész szervezetet érintő autoimmun folyamat, lényegében a (szervezetet) terhességet úgy fogja fel, mint egy idegen szervezetet, és „kilöki” magából azt. Egyik legjellegzetesebbnek tartott tünete az arcon megjelenő pillangószárny alakú bőrpír.

> Antifoszfolipid Antitest Szindróma:
Lényegében apró véralvadási zavarok testszerte, ún. vérképzőrendszeri zavar (a vénákban és artériákban vérrögök képződése, a vérlemezkék számának csökkenése), ami miatt a szervezet nem tudja megtartani a terhességet. E betegség a későbbiekben a terhesség során is problémát okozhat, mivel kialakulhat az ún. terhességi toxémiának (préeklampsziának) nevezett állapot.

2./ A megtermékenyülés folyamata során kialakuló genetikai rendellenességek:

Ez esetben az embrió valamilyen oknál fogva nem megfelelő kromoszómaállománnyal rendelkezik: triszomia vagy aneuploidia áll fenn, azaz több vagy rendellenes számú kromoszómáról beszélünk. Akkor is felléphet habituális vetélés, ha esetleg a meglévő kromoszómáknak az aránya, száma és szerkezete számbeli rendellenességet jelez. Elsőként fel kell deríteni a genetikai okot, majd ha az ok egyértelműen arra mutat rá, hogy az illető párnak nem lehet közös gyermeke, akkor az idegen petesejt vagy az idegen sperma szolgálhat megoldásként.

„Ami lényeges – tudjuk meg Dr. Vereczkey Attilától -, hogy ha a terhességet egészen korai, érzékeny hormonszint-meghatározásokkal állapítjuk meg, amikor egyéb terhességi jelek még nincsenek, a vetélések aránya eléri a 60%-ot is. Így két, korai időszakban bekövetkező vetélés még nem jelent feltétlenül betegséget, lehet, hogy csupán a körülmények szerencsétlen alakulása okozza, hogy az adott nő épp e 60%-ba esik.”
Azon nők száma, akik háromszor egymás után vetélés áldozatául esnek, már csupán 0,8 –1%. A három vagy több egymás utáni vetélés már mindenképpen kórosnak tekintendő, és kivizsgálásra szorul.

3./ Anatómiai rendellenességek:
> Méhfejlődési rendellenesség:
Ilyen lehet például kétszarvú méh, a méh üregét két részre osztó kötőszövetes lemez, subseptum, septum stb.;
Akinek kettőzött méhe vagy méhsövénye van, annál hiába ágyazódik be az embrió, nagy eséllyel nem tud megfelelően növekedni, a rendellenes alakú méhben (a méh nem tud megfelelően tágulni, túl szűk), ezért elvetélhet a kismama.
> Myoma:
Ha valakinek a méhben van egy jóindulatú daganata, ún. myomája és emiatt a méh nem tud nőni, vagy a petesejt be sem tud ágyazódni a terhességnek megfelelően, akkor a végeredmény szintén vetélés, vagy esetleg koraszülés lehet.
> Méhnyak- elégtelenség:
E probléma a terhesség 2. trimeszterében vezethet vetéléshez. A méhnyak elégtelensége lehet a méhnyak veleszületett kötőszöveti gyengeségének következménye, vagy okozhatja a méhnyak mechanikai sérülése (pl.: műtétek, szülés során fellépő sérülések után).

4./ Hormonális zavarok:

> PCO- szindróma: e szindrómában a nehézséget nem csupán a termékenység károsodása, hanem a már megfogant terhesség gyakoribb elveszítése is okozza. A vetélés ez esetben a megváltozott hormonális állapot miatt következhet be.
> Immunológiai zavarok
> Hormonhiány: a vetéléssel járó esetekben a szükségesnél alacsonyabb progeszteronszintet állapítottak meg. Azonban még nem pontosan tisztázott, hogy az alacsony progeszteronszint a vetélés közvetlen okozója vagy csupán következménye.
> Thrombophylia (hirtelen trombózis, fokozott véralvadékonysági zavar): lehet öröklött és szerzett eredetű egyaránt. Kialakulhat sebészi beavatkozást követően, elhízás, terhesség kapcsán, orális fogamzásgátlók alkalmazásakor, hosszas immobilitás kapcsán, antifoszfolipid antitest szindrómában.

5./ Az alábbi tényezők pedig nem valószínű, hogy habituális vetélést okoznak:

> Hátrafelé álló méh;
> Hüvelyi fertőzések;
> Foglalkozásból adódó stresssz;
> Terhesség alatt folytatott munkavégzés, sporttevékenység, házasélet.

Kivizsgálás:

Mint Vereczkey főorvos úrtól megtudtuk, vérmintából történő laboratóriumi vizsgálatok szükségesek a hormonális eltérések, a PCO-szindróma, az SLE-, az antifoszfolipid-szindróma és a trombophilia diagnosztizálásához (hormonszint meghatározások, lupusz antikoaguláns, antikardiolipin antitest, antitrombin III, protrombin aktivitás, protein C- és S-aktivitás meghatározása, Leiden mutáció vizsgálata). Mindkét fél genetikai vizsgálaton is átesik a kromoszóma-rendellenességek és egyéb genetikai zavarok felderítése céljából. A PCO-szindróma és a méh rendellenességei ultrahangvizsgálattal, a méhüregi elváltozások és myomák hiszteroszkópos vizsgálattal diagnosztizálhatóak, és műtéti megoldásuk is elvégezhető.

 

Ismeretlen okú meddőség

„A meddő esetek kb. 15%- a mindkét fél alapos kivizsgálását követően is ismeretlen eredetű marad: egyiküknél sem találunk hormonzavart, anatómiai rendellenességet (pl. nőknél petevezető elzáródást), vagy a módszertan, az orvostudomány jelenleg - még - nem ismeri az okokat” – teszi hozzá Dr. Vereczkey Attila.

Ezen esetekben a terápiás terv felállítása a legfontosabb, amely a nő életkorán, a meddőség fennállásának időtartamán és a kivizsgálás során tapasztaltakon alapul. A terápiás lehetőségek közé tartozik a petefészek stimuláció, az intrauterin inszemináció, valamint az in vitro fertilizáció.
A meddőségi okok részletes taglalását követően kijelenthetjük, hogy lényegében van egy hihetetlenül bonyolult viszony-, illetve szerkezeti rendszer, melynek minden egyes pontján felmerülő probléma, hormonális zavar illetve - akár anatómiai, akár genetikai - rendellenesség az egészet boríthatja: bármely pontja megsérül, az egész rendszer sérül.

„Képletesen fogalmazva, egy Fomra1- es autóval sem lehet célba érni vagy a versenyt megnyerni, ha a motor rosszul van beállítva, vagy ha csak egy aprócska csavar ki van lazulva, vagy a fék van elkopva, de úgy sem, ha a pilóta sincs top formában…”- zárja le Dr. Vereczkey Attila főorvos úr.