Jin, jang - és ami mögöttük van

Minden jelenség leírható a jin és a jang fogalmával. Egyesek azt mondhatják, nem hisznek a jin-jang filozófiájában, pedig ezek a kifejezések csak a könnyen megfigyelhető folyamatok puszta leírására szolgálnak: a nappal éjszakává, a fiatal öreggé változik, az egyik évszak felváltja a másikat.

A jin és a jang elmélete átszövi Kelet-Ázsia történelmét, és az utóbbi évtizedekben történészek és pszichológusok, köztük Arnold Toynbee és Carl Jung, valamint vezető politikai személyiségek például Mao Ce-tung és Karl Marx alkalmazták különböző módosított változatait – valamennyien tanulmányozták a távol-keleti tanokat saját elméleteik kialakítása előtt.

Rugalmas harmónia

A történelem tanúbizonysága szerint, ha egy elv vagy egy terv (legyen politikai stratégia, gazdasági reform vagy diéta) mozdulatlan szerkezetre épít, amely nem változik az emberek igényeinek megfelelően, csak rövid távú sikerre számíthat. A helyesen átültetett jin-jang elmélet lényege a harmónia és a rugalmas felhasználás.

A jin-jang értelmezése egyszerű és könnyen érthető. Vizsgálati módszerének előnye, hogy leegyszerűsíti és egységesíti a dolgok megismerését. A jin-jang elv alapvető feltevése a világmindenség minden jelensége megismerhető az ellentétek (jin és jang) végtelen számú párosításával, amelyek a következő elvek szerint kapcsolódnak össze:

• Jin és jang, tehát minden kettősség forrása az egységes és a változatlan. Bár jin és jang lényege a változás és a különállás, a forrásuk állandó: „a hatalmas, mozdulatlan abszolútum”, mondja Sao Jung, a 11. századi kínai filozófus. A Biblia a következőképpen fejezi ki ezt a gondolatot: „Bizony én vagyok az Úr, aki nem változtam meg.”
• A jang elem aktív, ezzel szemben a jin passzív, még sincs tisztán jin vagy jang dolog a világon. A jin-jang jel a jangban lévő jint a fehér hal sötét szemeként ábrázolja, és megfordítva, a jang a jinben a sötét hal fehér szemeként van ejlen.

Vajon az ember testének a belseje jin vagy jang?

A kínai tanítások egyszerű bölcsessége szerint ahhoz, hogy bármit megérthessünk, először az ellentétét kell megvizsgálnunk. Testünk felszíne a végtagokkal együtt például valóban sokkal aktívabbnak és jang jellegűnek tetszik, mint a belseje, amely viszonylag sötét és nyugodt. Vagyis a külseje jang, a belseje jin (ahogy a fehér hal sötét szeme mutatja). Ha azonban ismét megvizsgáljuk a test belsejét, azt látjuk, hogy a külső folyamatok végrehajtásához szükséges meleg és energia (jang) java része innen származik, ami a jinben lévő jangot jelzi (a sötét hal fehér szeme). A „jang a jinben” és „jin a jangban” csupán azt a megfigyelést rögzíti, hogy a dolgok lényege gyakran az ellentéte annak, amit a felszín mutat. Így egy minta gyakran épp az ellenkezőjét jelenti, mint ami menet közben, az út egy bizonyos állomásán megnyilvánul. A tanítás szerint a jangot a tűzzel, a jint a vízzel szokás azonosítani.

Nézzünk néhány példát a táplálkozásban: az emberek többsége észreveszi, hogy a zöldség ízetlenebb lesz, amikor megnő (például cukkini); a víztartalmú jin zöldségek egyensúlyt teremtenek a szélsőségesen jang emberekben. A magvak például nagyon tömények, ezért ajánlott előáztatni és főzni, mert ettől kitágulnak. A túlfűtött emberek számára a magvak teljes csíráztatása felel meg. A kémiai serkentőkkel termesztett, nagyon „tág” zöldségek és gyümölcsök fogyasztásával részben ellensúlyozni lehet egy másik szélsőséges gyakorlatot: a tömény ételek, például a hús és a tojás túlzott fogyasztását. Az efféle szélsőségek „kiegyensúlyozása” hosszú távon azonban sikertelen.
A jin-jang lényegét úgy érthetjük meg a legjobban, ha nem a „jóra” és a „rosszra” figyelünk, hanem arra, ami van. Az egészség szempontjából sorsdöntő, hogy elutasítsuk a „rosszat”, és törekedjünk a „jóra”, de az étel és más emberek mozgatórugóinak elhamarkodott és leegyszerűsítő megítélése elhomályosíthatja a helyzet valóságát.

Amikor jin vagy jang túlsúlyba jut, a többletbe került fél megpróbálja felemészteni a másikat. A testben lévő többlet meleg például kiszárítja a nedveket, szomjúságot okoz, a szem és a bőr kiszárad, az ember hajlamossá válik a székrekedésre. A húsközpontú étrend a nehéz fizikai munka jellegzetesen túl sok meleget gerjeszt. A testben lévő jin-többlet, amely túl sok folyadék és étel fogyasztásának következtében jön létre, erősen csökkenti a test energiáját és melegét. Még több energiát használ el a fölösleges étel megemésztése, különösen, ha az hűsítő hatású.