Tao: a belső hang követése

A kínai orvoslás gyógyhatása mélyebb összefüggéseken alapul: minden lény és dolog a belső hangját követi. A kínaiak ezt „tao”-nak nevezik. A tao „utat” jelent. Ha az utunkon maradunk, és követjük a belső hangunkat, akkor nincs helyes és helytelen, nincs jó és rossz. A tao azt jelenti, hogy magunknak kell kitalálnunk, milyen a természetünk, és mi tesz jót nekünk. Ez mindenki számára mást és mást jelenthet. Olyan mértékben leszünk egyre egészségesebbek, ahogy felismerjük, kik vagyunk. Zavar és betegség ott keletkezik, ahol a dolgok nem követik a taójukat.

Jin és jang

A jin és a jang az „utak tanában”, a taoizmusban, nagyon fontos fogalmak. Nyugaton is ma már mindenki ismeri a híres jelet, melyben a világos (jang) és a sötét (jin) egy körben egymásba fordulnak-fonódnak. A sötét terület közepén van egy világos pont: itt keletkezik a sötétség közepén újra a fény, úgy, ahogy a téli napforduló után ismét világosabb napok jönnek. Ugyanígy a világosság közepén újra létrejön a sötétség. Minden változik. Semmi sem rögzül.

Ezzel már el is mondtuk a legfontosabbat. De mi köze ennek a gyógyításhoz? Bizony sok köze van ahhoz, ahogy a kínaiak a világegyetemet elképzelik – és hát maga az ember is egy apró univerzum! Az egészség egyfajta folytonos egyensúly. Aki megérti, hogyan alakul át minden újra és újra egymásba, annak kínai szemszögből máris megvan a legbiztosabb alapja, hogy megértse az életet: a tudás, hogy semmi sem marad úgy, ahogy van, és hogy a dolgok egymásba fonódnak. Ez a felismerés, hogy semmi sem csupán fehér vagy fekete, és hogy ezért mi sem lehetünk soha tökéletesek. És, aki ilyen módon megérti az életet, azt is megérti, mit jelent az egészség és a gyógyulás.

A jin és a jang egymáshoz tartoznak

A jin és a jang nem egyszerűen ellentétes szavak. A jin és a jang mindig együtt fordul elő, úgy, ahogy a pozitív és a negatív pólus az elektromosságban: ha elválasztjuk őket, nincs áram. Ha a jin és a jang nem kapcsolódnak egymáshoz, semmi sem létezik többé. Csak a jin és a jang kölcsönhatásával keletkezhetett az egész világegyetem. A jin és a jang követik egymást, és át is mennek egymásba. Ami felemelkedett, annak vissza kell süllyednie. Ha a víz gőzként az égbe emelkedik, akkor az jang. Ha eső formájában visszahull, az a jin. Ha víz bekerül a földbe: jin. Ha a forrás előtör a földből, ez a jang.

A jin és a jang közti átmenet folytonos. A nappal (jang) és az éjszaka (jin) között végtelenül sok fokozata van az alkonyatnak, a szürkületnek, melyek az évszaktól és az időjárási viszonyoktól függően állandóan változnak. Ugyanígy például sok köztes állapot van az alvás és az ébrenlét között, ilyen a bóbiskolás, a kimerültség, a pillanatnyi szendergés, az álmodozás – vagy olykor az alvajárás.

A szélsőséges jin jangba megy át; a szélsőséges jang átfordul jinbe. Érezzük, ha intenzív fizikai tevékenység (jang) után éjjel különösen mélyen alszunk (jin). Azt is érezzük, ha a nagy öröm és erőkifejtés (jang) időszaka után a híres „fekete lyukba” (jin) zuhanunk. Vagy ha az intenzíven átélt „gyászos hangulat” (jin) időszaka után hirtelen új energiát (jang) nyerünk. A keserves kétségbeesés idején a jin és a jang ismerete igazi vigasz lehet. Valamikor egyszerűen már nem süllyedünk tovább. Ahogy a mondás tartja: „Amikor az éjszaka a legmélyebb, akkor van a nappal a legközelebb.”

Folytonos egyensúly

Ha a tao szerint élünk, a jin és a jang állandóan változik. Közben soha nem megyünk teljesen a jinbe vagy a jangba. Így nem keletkezik túl nagy egyensúlytalanság: amikor a has éppen aktív, a szellem inkább pihen – és fordítva. Ezért is mondják: „Teli hassal nem lehet tanulni.” Minden egyes szerv, minden egyes sejt ilyenkor a saját jin-jang ritmusát követi. A szívnél ez a ritmus egészen gyors, a tüdőnél már egy kicsit lassabb, és a vastagbélnél kifejezetten lassú. De van még lassabb is: a méhnek egy egész hónapra van szüksége egy ciklushoz. A terhesség kereken 280 napig tart.
A leglassúbb körfolyamat természetesen maga az élet – a szüléstől, a növekedéstől a legnagyobb testi erőig tartó folyamatával, míg azután a test tömege és ereje újra lecsökken. Ezzel ellentétesen viselkedik – ideális esetben – az intuitív teljesítmény, ami gyakran a kicsi gyerekeknél és a nagyon idős embereknél a legerőteljesebb. Az utóbbiak ugyan már nem kapcsolódnak olyan stabilan a hétköznapokhoz, a gondolataik viszont sokszor az egekig szárnyalnak. Minden fogyás vagy fejlődés a jin és a jang törvénye szerint ellentétes mozgásnak felel meg.

A jinnel és a janggal a jinre és a jangra kell hatni

A súlyosan beteg embereknél a legjobb kínai gyógyászoknak is igen nehéz lehet megérteni és kibogozni az egyensúly minden megbillent folyamatát. Az egyszerű zavarok azonban többnyire apró beavatkozásokkal újra megszüntethetők – és ez a könyv elsősorban erről szól. Ha a jin és a jang harmóniában vannak, kiegyensúlyozottnak és jól érezzük magunkat. Ahhoz, hogy ezt elérjük, gyakran egészen egyszerű házi szerek is elegendőek, melyeket egy távoli hegyi faluban élő kínai nagymama magától értetődően használ.

Így befolyásolhatod a jint és a jangot

A jint a pihenés, az alvás és az úgynevezett „hideg” táplálékok – például sok gyümölcs és zöldségfajta – támogatják. Mivel az ősz és a tél, az este és az éjszaka a jinhez tartozik, azok az intézkedések, melyek a jint erősítik, ezekben az időkben a leghatásosabbak. Ősszel és télen a korai lefekvés segít, mindenképpen éjfél előtt. A meditáció is nagyon hasznos.

A jangot a mozgás (a szellemi is) és a „meleg” táplálékok, például a hús és a csípős fűszerek támogatják. A jang legjobban reggel és délelőtt, tavasszal és nyáron erősíthető, különösen, ha korán felkelünk, és rögtön valami sporttevékenységbe fogunk.