A félelem mindig halogatáshoz vezet

Bizonyára találkoztál már olyan kutyussal, akinek legnagyobb öröme a labda kergetéséből származik, ám nem szereti azt kiadni a fogai közül. Viselkedésük azokra az emberekre emlékeztet, akik tudják, milyen célokat szeretnének elérni, ám vonakodnak elereszteni azt, ami az útjukban áll. Boldogság után sóvárognak, de nem hajlandóak feladni az akadályt jelentő félelmeket, vagy szokásokat. A „labdák” ugyanis, melyekbe oly görcsösen kapaszkodunk, érdemtelen célokba kényszerítenek bennünket. Ezért tehát azonosítsuk a ragaszkodásunk tárgyát képező labdákat, majd engedjük el őket!

A félelem azonosításának fontossága

Észrevetted már, vagy megtapasztaltad-e a következő ugyancsak ironikus emberi hajlandóságot? Minél inkább akarunk valamit, annál inkább úgy tűnik, késleltetjük a beteljesedést. Talán azért van ez így, mert a beteljesítetlen céloknak valami hasznos rendeltetésük van. A logika azt diktálná, hogy ha igazán meg akarnánk változtatni az életünket, akkor meg is tennénk. Ehelyett azonban rendszeresen elnapoljuk a célokat a következő hétfőig. Amikor a következő hétfő elérkezik, a célokat valamely más időpontra iktatjuk be. Sohasem érezzük egészen felkészültnek magunkat ahhoz, hogy belevágjunk, mindig úgy érezzük, kevés pénzzel, idővel vagy szakmai tapasztalattal rendelkezünk.

A félelmek és egyéb akadályok általában nem párolognak el attól, hogy nem veszünk róluk tudomást. A gátakat azonosítani kell, és napvilágra hozni, mielőtt végleg kiiktathatnánk őket. Mindig arra kell összpontosítanunk, amit akarunk, és nem arra, amit nem akarunk. Gyorsan azonosítanunk kell a siker útjában álló akadályokat, hogy mielőbb eltávolíthassuk őket. Ám nem mindig könnyű felismerni az akadályt jelentő félelmeket. Sokan állítjuk makacsul: „Én nem félek semmitől!”. A félelmek azonban nem mindig nyilvánvalóak. A halogatás és a kudarctól való félelem valójában különböző bajok, problémák formáját ölthetik.

A félelem formái

A legtöbb halogató tart valamitől, és megesik, nincsenek is tudatában annak, hogy mitől félnénk. Lássunk néhány példát a halogatást eredményező leggyakoribb félelmekre:

2. A kényelmetlenségek elkerülése

A célok elérésével kapcsolatos tevékenység keménynek és monotonnak tűnik. Az esti iskola, a testgyakorlás, valamint az önfejlesztés más módszerei kellemetlen alternatíváknak látszanak a kellemes szabadidős tevékenységekhez képest.

3. Félelem a rossz döntésektől

A rossz döntéshozataltól való félelem egyfajta börtönbe zárja az embereket, amint egyre csak halogatják a döntést, arra vonatkozóan, hogy merre menjenek tovább. Kétségtelenül jó ötlet számba venni az eshetőségeket, ahelyett, hogy csak úgy fejest ugranánk a mélyvízbe. Ha azonban örökösen elnapoljuk a döntéshozást, azzal azt a döntést hozzuk, hogy maradunk ott, ahol vagyunk.

4. Félelem attól, hogy elhagynak

Néha tartunk attól, hogyan tekintenek majd ránk mások, ha jelentős változásokat viszünk végbe az életünkbe.

5. Nem vagyunk biztosak abban, hogy el tudjuk érni, amit magunk elé tűztünk

6. Félelem a nevetségessé válástól, vagy mások rosszallásának kiváltásától.

7. Úgy véljük, nincs meg a kellő tudásunk

8. Félünk attól, hogy olyanok vagyunk, mint valamelyik szülőnk

A gyermekkori erőszakot vagy visszaélést átélt személyek különösen hajlamosak erre a félelemre, amely arra kényszeríti az embert, hogy szándékosan az ellenkezőjét tegye annak, amit valaki más tett vagy tesz. Ez esetben azon kell munkálkodni, hogy az ilyen ember megbocsásson az anyjának, vagy az apjának, valamint önmagának az erőszak éveiért. Amikor végül elengedi az évekig táplált haragot és neheztelést, végül szabadon hozhat döntéseket.

9. Félelem a változástól

Aki sokáig egyedül él – hiába álmodik egész életében arról, hogy férjhez megy és családot alapít – nem lehet biztos benne, hogy el tudná-e fogadni egy másik ember jelenlétét az otthonában.

10. Azt hisszük, hogy a boldogtalanság, a félelem és a bűntudat az emberi léttel együtt járó tényezők

A gyakori, és igen mélyen gyökeret eresztett hiedelem, mely visszatart bennünket attól, hogy jobbá tegyük az életünket, nem más, mint az a nézet, hogy érzelmi fájdalmon kell keresztül mennünk, mielőtt lehetőségünk nyílna boldognak lenni. Szinte úgy teszünk, mintha bizonyos mérvű szomorúságot, félelmet, bűntudatot kellene összegyűjteni ahhoz, hogy afféle prémium-kuponokhoz hasonlóan az áhított lelki békére, biztonságérzetre, szeretetre és boldogságra cserélhessük azokat.

Önbeteljesítő félelem

A félelem sikerünk és növekedésünk útjában áll, amikor kővé dermedt halogatásba bénít bennünket. Ám a félelem még ennél sokkal mélyebb sérüléseket is okozhat, ha élő rémálmokban nyilatkozik meg.

Félelemből a félelemnélküliségbe

A félelem kezelésének két másik, egészségtelen és igen kevéssé hatékony módszere: a túlanalizálás, mely csak növeli a félelmet, és a tagadás, mely azt eredményezi, hogy a félelem rejtett helyzeti előnyből gátolhassa sikert. Anélkül vegyük tudomásul félelmünk létezését, hogy akár rossznak vagy akár jónak ítélnénk azt. Egyszerűen csak annyit mondjunk magunknak: „Igen, észrevettem, hogy félek”. Ha rossznak tekintjük a félelmünket, attól csak még jobban szorongunk. A félelem tárgyilagos vizsgálata ellenben lehetővé teszi, hogy megszabaduljunk a félelemtől anélkül, hogy attól kellene tartanunk, hibát követünk el. 

A gyermekkorban elsajátított félelmek onnan erednek, hogy a gyermek kicsinek és alárendeltnek érzi magát. ma azonban szabadon úgy határozhatsz, hogy megszabadulsz ezektől a félelmektől, és magad döntesz saját sorsod felől. Ha veszélyben vagy, belső vezetőd és angyalaid figyelmeztetni fognak.

Nincs mitől tartani

Ha eloszlatod a félelmeket, minden lehetségessé válik. Gondolkodj el ezen, és fontold meg, hogy egyetértesz-e: ha erős és világos vágyat éreznél, és félelem vagy kétely nem gyötörne, semmi sem állhatna az utadba. Felelősségteljesen intelligensen és állhatatosan haladnál célod beteljesítése és elérése felé, igaz? Amellett energikusabb lennél, mivel a félelem vámpírként szívja el az emberekből a lelkesedést. 

Ám a félelmek fájdalmasak. És ahelyett, hogy szembenéznénk velük, az időhiányt használjuk kifogásként. Ezáltal olyan ördögi körökben ragadunk, melyek aztán tényleg szétmállasztják a rendelkezésünkre álló időt és energiát – ördögi körökben, például érzelmi és spirituális szempontból mérgező állásokban, vagy kapcsolatokban rekedünk, kimerültek vagy csüggedtek vagyunk, mert több órát töltöttünk értelmetlen munkával. 

Szeretnél még többet megtudni a témáról? Akkor feltétlenül vásárold meg az alábbi könyvet: