Nem új keletű dolog

A hálaadás nem egy új new ages csodát ígérő technika, már a keresztény egyházak liturgiájában is találkozhattunk vele. Talán nem véletlenül, hiszen Jézus is nagyon sokszor használta a „köszönöm" szót. A hála, ugyanis a köszönettel kezdődik. Megköszönjük, amink volt eddig a múltban, ami van most a jelenben, és megköszönjük azt, amire vágyunk, mintha már megkaptuk volna. A hála, egy pozitív rezgés, és abból kapunk többet, amire gondolunk, ahogy érezzük magunkat. De említhetnénk a régi magyar közmondást is, miszerint: Aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli.

Miért lehetünk hálásak?

Ahhoz, hogy a hála gyakorlatát be tudjuk építeni az életünkbe, némi szemléletváltásra is szükség lehet. Hálásak, és boldogok vagyunk nagy események megtörténtekor, mint például egy sikeres vizsga, vágyott cél elérése, gyermek születése, stb. A hála filozófiája azonban pontosan az, hogy legyünk hálásak MINDENÉRT, amink volt, van. Még akkor is, ha kevesebb van, mint szeretnénk, vagy nem az ideális körülmények között élünk. Biztos, hogy van valami, amiért hálásak lehetünk. Például, hogy szemünkkel láthatjuk a világ összes csodáját, élünk, lélegzünk, mozgunk. Azokért a dolgokért is legyünk hálásak, amik magától értetődőknek tűnnek, hiszen ha nem lennének, jelentősen nehezebb lenne az életünk. Biztos mindenkivel előfordult már, hogy nyári időszakban karbantartás miatt elzárták a vizet néhány órára. Még ha készültünk is rá, akkor is másképp tekintünk a vízkészletünkre, mint eddig, hiszen most nem folyik a csapból, annyi van, amennyit elraktároztunk. De ha véletlenül elkerülte a figyelmünket a felhívás, és nem készültünk fel, na akkor tudjuk igazán, hogy mekkora áldás ha kinyitjuk a csapot, és jön a víz. Ugye milyen más megvilágításba kerül egy ennyire magától értetődő dolog? Legyünk hát hálásak minden pici, apró dologért!

Hogyan?

Leginkább szívből! Minél több dologért adunk hálát, azaz kimondjuk azt a szót, hogy „köszönöm", egyre inkább ráhangolódunk erre az érzésre, és egyre több olyan dolgot találunk, amiért hálásak lehetünk. De használhatjuk a Titok című filmben említett hálakövet is erre a célra. Egy egyszerű kő is megteszi, de vannak már erre programozott ásványok is. Hordjuk magunknál a követ, és amikor megérintjük, adjunk hálát őszintén mindazért, amit áldásnak érzünk ott, abban a pillanatban az életünkben. Vezethetünk hála naplót, amelyben leírjuk, hogy mit értékeltünk az elmúlt egy napban, de megtehetjük ugyanezt csak gondolatban, minden reggel, és este. De bevezethetjük az életünkbe a hála szokását, a ma már egyre inkább elfeledett, de talán a legrégebbi áldás formájával, az asztali áldással is. Mondjunk köszönetet embertársainknak, ha megtettek nekünk valamit, de tehetjük ezt magunkban is, tárgyak, elvont fogalmak esetén, a fenti példánál maradva, például így:Igazán hálás vagyok, hogy bármikor, ha megnyitom a csapot, folyik a víz. Köszönöm, köszönöm, köszönöm.

Alakíthatom a jövőt?

Igen. Nagyon sok spirituális tanítás mondja azt, hogy ha szeretnéd elérni célodat, érezd úgy, mintha már meglenne. Ha hálát adsz azért, amit szeretnél, azt közvetíted az Univerzumnak, hogy már megadta neked mindazt, amit kértél, hiszen megköszönni akkor szoktunk valamit, ha már megkaptuk. Persze, azért tegyél is érte, tehát ha azt szeretnéd, hogy sikerüljön a vizsgád, akkor tanulj, és ha hálás vagy, akkor a legjobb tételt fogod kihúzni, és sikeres lesz a vizsgád, de csak a hálától eredményt várni, tanulás nélkül, balgaság.

Ha hálásak vagyunk, talán nem lesznek olyan világrengető eredményeink, mint amit könyvekben olvasni lehet, de az biztos, hogy nyugodtabbak leszünk, simábbá válnak a dolgaink, ezáltal több boldog pillanat lehet az osztályrészünk. És nem ez a lényeg? Hiszen a nagy boldogság, apró darabocskákból tevődik össze.

Hálásan köszönjük, hogy elolvastad ezt a cikket!