Kerülöd a zárt helyeket? Félsz a repüléstől? Rosszul leszel, ha tűt látsz? Ha csak lehet, elblicceled a randit a fogorvossal, annyira rettegsz? Szinte lebénulsz, ha pókot, vagy egyéb rovart látsz? Ha ez így van, akkor lehet, hogy valamiféle fóbiád van.
Úgy nevezik, specifikus fóbia
Az ilyen emberek nem mindentől rettegnek, de amitől igen, attól annyira, hogy az már orvosilag is rendellenességnek számít. Mert a tárgy, állat vagy helyzet, amitől annyira félünk, a valóságban nem félelmetes, de ezt nem tudjuk helyesen felmérni, az érzelmeink határozzák meg az ítéletedet. Az ilyen specifikus fóbiák gyakran kezdődnek gyermek- vagy serdülőkorban, de megmaradnak felnőttkorra is. A nőknél a felmérések szerint kétszer gyakrabban fordul elő ilyesmi, mint a férfiaknál, és nem ritka. A kialakulásának okát még nem ismerik, de az már biztos, hogy valamilyen szinten örökölhető.
Ahhoz, hogy tudd, a te félelmeid fóbiák-e, vagy sem, nézzük csak, mitől fóbia egy fóbia - A félelem tartós és erős. Lehet, hogy már akkor is érzed a félelmet, ha csak tudod előre, hogy látni fogod azt a bizonyos tárgyat, állatot, vagy eseményt.
Abban a pillanatban, hogy meglátod a tárgyat, vagy egy bizonyos helyzetbe kerülsz, a félelem azonnali, és olyan erőssé is fajulhat, hogy az már pánik-roham.
- A felnőttek, akiknek ilyen specifikus fóbiájuk van, “józan pillanataikban” teljes mértékben tisztában vannak vele, hogy félelmük teljesen megalapozatlan.
- Megpróbálhatod elkerülni azt a szituációt, hogy a félelmed tárgyát lásd, vagy átéld. De abban a pillanatban, hogy mégis ilyen helyzetbe kerülsz, a félelem azonnali és erős.
- A különlegesen erős félelem, vagy az, hogy mindent megteszel, hogy elkerüld az ilyen kényes szituációt, már komolyan befolyásolja mindennapi életedet: a munkát, iskolába járást, a barátságokat és mindenféle személyes kapcsolatokat. Lehet, hogy időd nagy részét ezek helyett aggódással töltöd.
- Azt azért meg kell vizsgálni (vizsgáltatni), hogy a fenti jelenségek nem valami másmilyen probléma tünetei-e, mert az is előfordulhat.
Hogy meg értsd a fenti “követelményeket”
Mindegyiket jól végig kell gondolni, hol is a határ a “sima” félelem és a specifikus fóbia között. Mint ahogy már említettük, maga a félelem nagyon erős, és megmagyarázhatatlan. Az érintett személy maga is tudja, hogy félelme megalapozatlan, és nevetni is tud rajta – ha nem pont abban a számára félelmetes – helyzetben van éppen. Megtanulja, ha lehet, elkerülni a számára félelmetes helyzeteket, ha pedig tudja, hogy mégis ilyen vár rá, már előre fokozott idegességgel várja. Ez a félelem és a kerülgetés komoly hatással lehet a mindennapi életére. És biztosnak kell lenni, hogy nem valamilyen teljesen más betegség okozza ezeket a tüneteket.
Nagyon fontos...
A pánikbetegségben szenvedők például félhetnek az autóvezetéstől, repüléstől, liftbe szállástól, és ez kívülről olyannak is tűnhet, mint valami specifikus fóbia. De a pánikbeteg ilyen rettegett helyzetekben pánikrohamot kap, és nem tud kilépni a félt szituációból. Akinek meg specifikus fóbiája van, az magától a helyzettől retteg, hátha balesetet okoz, lezuhan a repülő. Az, akinek meg poszttraumatikus stressz-betegsége van (tehát valami tragédia érte, és az utáni állapotban van), megpróbálja szintén elkerülni a félt helyzeteket, de ez mindig az őt ért tragédiával van kapcsolatban. Azok, akik a társasági helyzetektől félnek, valószínűleg inkább az emberekkel van gondjuk, nem valamiféle speciális fóbiájuk. Az ilyenek, ha félnek a fogorvostól, tényleg a fogorvostól félnek, hogy beszélni kell vele, hogy ott kell ülni tátott szájjal, nem pedig a fogkezelés fájdalmától. Egy embernek egyszerre többféle “rendellenessége” is lehet, az egyik nem zárja ki a másikat.
A specifikus fóbia fajtái
- Állatokhoz kötődő
- Természeti jelenséghez kötődő (a magas helyektől, viharoktól, víztől)
- Vérhez, injekcióhoz, sebesülésekhez kötődő
- Helyzetekhez kötődő (repülés, lift, zárt helyek)
- Egyéb (mint a fulladástól, hányástól, betegségtől való rettegés)
A specifikus fóbia kezelése A specifikus fóbiát nem mindig kell feltétlenül kezelni. Ha az érintett személy várhatóan sosem kerül majd az általa rettegett helyzetbe, semmi szükség kezelésre. De ha komolyan befolyásolja mindennapi életét, karrierjét, sőt esetleg az egészségét veszélyezteti, mert mondjuk nagy ívben kerüli az orvost, szükség van segítségre.
A specifikus fóbiák rendszerint jól reagálnak arra a fajta pszichoterápiára, amit tudományosan “viselkedésterápiának” neveznek. Ennek folyamán a kezelt személyt fokozatosan teszik ki az általa került és félt helyzeteknek. Eleinte csak elképzeltetik vele, képeket kell nézni és reagálnia. Sokat segíthet a számítógép, amikor “virtuális valóságba”, digitálisan leképezett szituációkba terelik a kezelt személyt, nem a valódi szörnyű helyzettel kerül egyenesen szembe, szokhatja a dolgot.
Az biztos jó, ha az ilyen kezelésnél terapeuta is van jelen, és segít, de kevésbé komoly esetekben magunk is próbálkozhatunk ilyen “kezeléssel”.
A “szembekerülést” mindenféleképpen jó apró, emészthető lépésekre lebontani. És csak akkor lépjünk tovább, ha azt a szituációt (mondjuk fényképeket, már tudunk pókokról nézegetni) simán, nyugodtan el tudjuk viselni. Ebben segíthetnek a különféle relaxációs technikák is.
Ha annyira elhatalmasodott rajtunk egy fóbia, hogy belezavar már mindennapi életünkbe, ne magunk kísérletezgessünk, kérjük inkább orvos segítségét!!!