Honnan származnak képességeink?

Honnan származnak a bennünk lévő adottságok?

Egy részük természetesen örökletes, de gyakran olyan képességre is bukkanhatunk egy gyermekben, amely egyik szülőben sincs meg. Ezek az adottságok máshonnan nem származhatnak, mint az előző életekből, ott fejlődtek ki.

Vegyük példának Mozartot, aki négy éves korában már kitűnően tudott zongorázni, és egy évvel később, pedig már kisebb darabokat komponált zongorára. Mi történhetett vele? Mi vezetett ehhez a tudáshoz? A válasz egyértelmű: több életen keresztül foglalkozhatott zenével, míg végül Wolfgang Amadeus Mozartként megszületett erre a földre.


Nekünk milyen képességeink vannak?

Érdemes végiggondolni, hogy milyen adottságokkal rendelkezünk. A legtöbb ember ugyanis alulértékeli önmagát, és úgy érzi, hogy semmire sem jó, semmihez sincs tehetsége. Érdekes, hogy gyakran mennyire nyilvánvalóvá válik már egészen fiatal korban, hogy milyen képességei vannak egy embernek. Gondoljuk tehát végig, hogy milyen dolgok érdekeltek bennünket gyermekkorunkban, mert elképzelhető, hogy ezek árulkodnak valamely előző életünk feladatairól, jellemzőiről. Bármilyen furcsa, de olykor még a gyerekkori játékaink is nyomra vezethetnek bennünket. Szánjunk tehát elég időt arra, hogy végiggondoljuk érdeklődési köreinket, és ha kell, akkor írjuk is le ezeket a gondolatokat.


Van valami, amit mindig is szerettünk volna megtenni, de soha nem volt lehetőségünk rá?

Ha például mindig is szerettünk volna megtanulni hegedülni, akkor könnyen elképzelhető, hogy már az előző életünkben elkezdődött dolgot szerettünk volna folytatni. Különösen akkor érdemes ezzel foglalkoznunk, ha egy konkrét korszak hegedűdarabjai iránt érdeklődünk.

Értékes információ lehet, ha valamitől félünk, vagy idegenkedünk

Ha például előző életünkben szigorúan megbüntettek bennünket valamiért, akkor most valószínűleg igyekszünk elkerülni az ilyen tetteket, helyzeteket, bármi is legyen az. Érdemes tehát elgondolkodni, melyek azok a helyzetek, amelyek félelemmel töltenek el bennünket.

Meditáljunk az adottságokon!


Első lépés – Gondoljunk adottságainkra!

Ha tisztában vagyunk azzal, hogy milyen képességeknek vagyunk a birtokában, akkor el kezdhetünk meditálni ezeken. Foglaljunk helyet egy nyugalmas helyen, csukjuk be a szemünket, és gondoljunk azokra a dolgokra, melyekben különösen jók vagyunk. Idézzük fel azt a kellemes élményt, amikor ilyen dolgokkal foglalkozunk. Idézzünk fel olyan eseményeket, amikor elismerték és nagyra értékelték tehetségünket. Meg fogunk lepődni, mennyi minden eszünkbe jut majd. A gyakorlat segítségével ugyanis rengeteg elfelejtett emlékre rábukkanhatunk.

Második lépés – Idézzük fel egy még korábbi élményünket az adottságainkkal kapcsolatban!

Gondoljunk vissza minél fiatalabb korunkra, próbáljunk minél korábbra visszamenni, amikor hasznosítottuk képességeinket. Minden egyes élmény felidézése után egyre több információ jut majd eszünkbe.

Harmadik lépés – Adottságaink átvezetnek előző életünkbe

Miután sikerült a lehető legkorábbi élményt felidézni, próbáljunk meg még korábbra visszamenni az időben. Ne aggódjunk, ha semmi nem jut majd eszünkre, előfordulhat ugyanis, hogy ezt a gyakorlatot többször meg kell ismételni ahhoz, hogy sikerrel járjunk.
Előbb-utóbb azonban minden olyan esemény eszünkbe jut ebből az életünkből, amely a képességeinkkel kapcsolatos. Az előző inkarnációkból viszont számos felfedezésre váró emlékünk marad még. Legyünk türelemmel, és higgyünk abban, hogy ezeket az emlékeket is sikerül majd idővel felidéznünk. Minden alkalommal csak részleteket ismerhetünk meg előző életbeli adottságainkból, majd egyszer csak kapunk egy letisztult képet.

Negyedik lépés – Vissza a jelenbe!

Annyit időzzünk előző inkarnációnkban, amennyit csak szeretnénk. Ha úgy érezzük, hogy elég volt, akkor térjünk vissza a jelenbe. Lélegezzünk mélyeket, és tudatosítsuk magunkban a szobát, ahol tartózkodunk, majd nyissuk ki a szemünket.

Folytatjuk!