Sokfélék vagyunk. Ami egyikünknek tökéletes, a másikunknak felháborító, ami a világ egyik oldalán elfogadott, azért máshol rossz szemmel nézhetnek az emberre. Mivel nem lehet egyértelmű szabályokat létrehozni arra a kérdésre, hogy mi a jó vagy mi a rossz, ezért saját magunkra vagyunk utalva. Minden helyzet, ami elénk kerül, azért van, hogy megismerjük saját magunkat, és okuljunk a történésekből – vagy így, vagy úgy. Világunk a maga sokszínű szépségével ad számunkra tökéletes terepet a fejlődésre.

Életünk során sok minden ránk ragad: elméletek, szokások, meggyőződések, s ezek bizony sokszor csak gátolnak minket abban, hogy az igazi önvalónk szerint éljük az életünket. Legtöbbször, ha valamin változtatni szeretnénk, pont a régihez való ragaszkodás a legnagyobb akadálya annak, hogy beköszöntsön az új, kívánt élethelyzet, vagy elinduljunk a teremtés útján. Amikor rájövünk arra, hogy egy-egy élethelyzet vagy rossznak ítélt szokásunk már nem szolgálja jelenünket, vagy jövőnket, akkor érdemes segítséget kérni! Ezt bármikor megtehetjük, és letakaríthatjuk magunkról mindazt, amire már nincs szükségünk. Lássuk, hogy kezdjünk neki!

Szabaduló művész – dobd el (rossz) szokásaidat!

Először is vegyünk magunkhoz egy üres lapot és egy tollat, majd vonuljunk egy csendesebb zugba, ahol békében gondolkodhatunk. Vigyünk magunkkal egy tűzálló tálcát is, hasznunkra fog válni. Ha akad otthon rózsakvarc, vagy egyéb szeretet-kő, mindenképpen fogjuk őt is, jól fog jönni. Gyújtsunk egy gyertyát, és kérjük kedvenc szentünket, angyalunkat, vagy égi segítőnket, állatvédelmezőnket, hogy segítsen nekünk meglátni, amit meg kell látnunk.

Ezután hajtsuk a papírt kétfelé, az egyik oldalára tegyünk egy + jelet, a másik oldalára egy – jelet, majd írjuk le életünk dolgait, saját tulajdonságainkat, helyzetünket úgy, hogy írunk egyet a pozitív oldalra, majd a negatívra is. Első nekifutásra mindkét oszlopba írjunk 10-10 pontot.

Aztán tudatosítsuk magunkban, hogy minden, ami körülöttünk történik, okkal került az életünkbe, és figyeljük meg, hogy ez milyen érzéseket indít el. Bizony, várható a hullámvasút, ki mennyire megy mélyre, úgyhogy csatoljuk be képzeletbeli öveinket is.

Meditáljunk egy kicsit a lista felett, ki hogy szokott, mindenkire rá van bízva. Majd, ha már úgy érezzük, hogy a lista a céljához ért, fogjuk, és égessük el hamar! A hamut ássuk el, vagy szórjuk a folyóba, hogy méltó helyére kerüljön. Akár a pozitív, akár a negatív listát nézzük, egyik oldal sem arra rendeltetett, hogy sokáig évődjünk felettük, adjuk inkább vissza az örök körforgásnak őket, így visszakapjuk mi is a jelen életünket.

Ha megvagyunk ezzel a szertartással, akkor kezdődhet a teremtés! Ahogy az köztudott, istenek laknak a szíveinkben, így bármerre is szeretnénk irányítani a hajónkat, megtehetjük! A fő a bizalom és az őszinteség.