Ne akarj mindenáron kapni!

A kölcsönös szeretet úgy őrizhető meg egy kapcsolatban, ha mindegyik fél elsősorban adni akar, elvárások nélkül. Van egy nagyon szimpatikus tanmese a szeretetről, ami röviden így szól: „Egy hatalmas asztalnál egy teremben sokan ülnek, előttük gazdagon megrakott tálakon étel. Mindenki tányérja mellett egy kanál, aminek fél méter hosszú nyele van. Mindannyian soványak, az éhhalál küszöbén vannak. Senki nem bírja a szájába tenni az ételt a hosszúnyelű evőeszközzel. Ez a pokol. A következő teremben szintén nagy asztal, sokféle finom étellel, félméteres kanalakkal, de itt mindenki jóllakott és vidám. Mindenki valaki mást táplál, így senki nem éhezik. Ez a mennyország." Mindenki törődik valakivel, így vele is van, aki törődjön, a szeretet így működik, adni-adni és persze bízni.

Adj, de azt se mindenáron

Előfordul, hogy többet, vagy mást akarsz adni, mint amire szükség van. Lehet ez éppen egy rosszul megválasztott pillanat, vagy egy olyan élethelyzet, amiben a másiknak feltétlenül egyedül kell helytállni. Ne csüggedj! Azért az emberek önálló személyiségek, ha párkapcsolatban vannak, akkor is. Néha meg kell engedni a másiknak, hogy egyedül oldjon meg dolgokat, mert ezzel az önbecsülése fog erősödni. Bizonyos értelemben ezt is adjuk. Önállóságot adunk. Most felvetődik a kérdés, hogy akkor honnan tudjam, mikor és mit, mennyit adjak? Nem tudhatod, ezt ugyanis csak érezni lehet. Amikor két ember megismeri egymást, sok idő alatt alaposan, akkor már érzik, ösztönösen tudják, hogy a másiknak mikor, mire van szüksége. Ennek persze a másik fontos oldala, hogy kapni is képesek legyünk. Az az ember, aki szeretni tudja saját magát, csak ő képes elfogadni azt, ahogyan szeretik. Ő nem fog kritizálni, és türelmetlenkedni, csak élvezi a szeretet áramlását.

Azt nyújtsd, amit szívesen kapnál

Nagyon fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy mi magunk mit szeretnünk magunkban, és miért. Mivel egy másik önálló személynek olyan minőségű szeretetet adni, ami boldoggá teheti őt, szinte szerencsejáték, így akkor nem lőhetünk bakot, ha olyasmivel kedveskedünk, aminek mi magunk is örülnénk. Ez nem önzés, de talán taktikusan hangzik, pedig mindössze arról van szó, hogy senkitől nem várható el a gondolatolvasás, még ha mi nők néha meglepő dolgokra is vagyunk képesek ezzel kapcsolatban. Tehát ha én szeretem, ha sokat simogatnak, akkor én is simogatásokat fogok adni a páromnak, vagy gyermekemnek - mert ugye nem csak a párkapcsolatban létezik szeretet -, és ettől mindketten jól fogjuk érezni magunkat. Az én lelkem, hogy örömet okoztam, és Ő, aki kapta, mert jól esett neki. Jó eséllyel hasonló módon igyekszik majd viszonozni.

Tanulj meg bízni!

Azt nem várhatjuk el, hogy mindent azonnal vissza is kapjunk, mert az már nem szeretet, hanem üzlet, de bízhatunk benne, hogy mégis így fog történni. Illetve, hogy ha nem is azonnal, de mindent, vagy még többet. A szeretetben egyesült lelkek azon igyekeznek, hogy a másikat boldoggá tegyék. Nem állítom, hogy könnyű olyan társat találni, aki képes kölcsönösségre alapozva működtetni egy ilyen magas lelki-szellemi kapcsolatot, de közel sem lehetetlen, csak ki kell várni az idejét. Bízni abban, hogy a bennünk élő Isten magához vonzza azt az embert, akiben szintén nagy hely van fenntartva az őbenne élő Istennek.

Ne ítélj elhamarkodottan

Előfordul persze az is, hogy egyszerűen nincs ötleted, nincs ihlet, hogy valami plusszal ajándékozd meg a szeretett embereket. Lehet, hogy lecsökkent az energiaszinted, mert a munkahelyeden feszültség van, vagy betegség kerülget, bármiféle hétköznapi gond, akkor bizony nehéz adni. Ez előfordulhat a másikkal is! Így aztán nem szabad türelmetlennek lenned, ha adni nem is tudsz, békével és megértéssel várakozz, amíg helyre állnak az energiák, és biztos lehetsz benne, hogy minden a régi lesz ismét. Ne szégyellj hangot adni annak, hogy éppen nem tudsz ragyogni, és adni, mert, ahogy fentebb írtam, senki nem gondolatolvasó. Feszültségek és konfliktusok kerülhetők el a jó kommunikációval.

Ne halogasd a bocsánatkérést

Megtörténik, hogy megbántjuk a másikat akaratlanul is. Ilyenkor mihamarabb félre kell tenni a dacot, a gőgöt, és miután alaposan átgondoltad, kérj bocsánatot, a figyelmetlenségért, vagy durvaságért, biztosítsd, hogy nem állt szándékodban bántani, hiszen akit szeretünk, azt nem akarjuk bántani. Az, hogy kinek van igaza, az csak nagyon fajsúlyos esetekben fontos, a legtöbb hétköznapi probléma kapcsán nincs igazi jelentősége. Általában csak kicsinyes hatalmi harc. Fel kell tenni tehát a kérdést, hogy „Tényleg olyan fontos ez nekem?” Hidd el, a válasz, ha elég őszinte vagy magadhoz, a legtöbb esetben „nem” lesz.

Tipp: minden napra egy apróság!

Minden nap szánj néhány gondolatot arra, milyen aprósággal tudnál kedveskedni szeretteidnek? Készíthetsz például valakinek egy zenei válogatást, a kedvenc zenéivel, amit egy CD-n, vagy pendrive-on magával vihet. Figyelj mindig a szavaira, biztosan elejt olyasmit is néha, amiből tudhatod, minek örülne - kedvenc szín, illat, hobbi, tárgy, könyv, hangulat, bármi. Tehetsz a párnája alá egy kis levelet, amiben felsorolod, miért szereted. Megmasszírozhatod a nyakát. Megoszthatsz a közösségi oldalán olyan témájú cikkeket, amik őt érdeklik. Ötletelj vele, ha problémája van, légy „kéznél”, hogy érezze, számíthat rád. Lehet, hogy ennél nem is kell több. Dicsérd meg valamiért, amit csinál.

Ezek fontos kis apróságok, és semmibe nem kerülnek, még igazán időbe sem. Ennyire kevés kell a szeretet megőrzéséhez!