Ismerd meg önmagad!

Minden az anyaméhben kezdődött…

Rengeteg információval lehetnénk gazdagabbak önmagunkat illetően, ha néha alaposabban elgondolkodnánk e jelenségek felett. Felfedezhetnénk, hogy miben azonosak azon helyzetek, amelyekben sikeresek vagyunk, vagy éppen kudarcot vallunk. Minden ember története jóval a születése előtt kezdődik. Amikor megfogan, a genetikai anyaggal együtt adva van szülei személyisége, akik már ezer meg ezer hatást szintetizáltak magukban. Egyes kutatók szerint első élményeink a méhen belülről származnak. A megszületés után pedig a csecsemőre hatalmas tapasztalatanyag zúdul.


Áldozat a gyerekszobában

A kisbaba bizonyára érzékeli: hogyan fogadják, mennyire várták és megszületése milyen bonyolult érzéseket hoz felszínre szüleiben. Később megtanulja megkülönböztetni egymástól a különféle kellemes és kellemetlen állapotokat: elkülöníti magában az éhség, a jóllakottság, a simogatás, és a fájdalom érzését.

Beletanul abba is, hogy mit jelent a sírás, a mosoly. Néhány hónapos korában már többnyire jól kommunikál anyjával. Párhuzamosan halad testi és lelki fejlődése, környezete reakcióit állandóan értékeli és beépíti személyiségébe. Mivel fő célja a kapcsolat fenntartása, főleg anyjával, ezért „áldozatokat” is hoz. Ilyen áldozat lehet már egészen kis korban például, hogy tiltásra abbahagy valamilyen - nemtetszést kiváltó - tevékenységet, vagy hajlandó erőfeszítést tenni a szobatisztaság érdekében.

Aztán óvodába kerül, testvére születik, elválnak a szülei… Ezer meg ezer hatás éri, melyek érzéseket keltenek benne. Megtanulja, hogy bizonyos érzéseket nem, vagy csak részben szabad kifejezni.


Jók és gonoszak

Általában nemigen gondolkodunk azon, milyen is a személyiségünk. A fenti folyamat során alkotunk egy képet magunkról, és szeretnénk ezt állandóan megőrizni. Ugyanígy azokat az embereket is, akikkel kapcsolatba kerülünk, szeretjük elhelyezni valamilyen skálán, jónak, rossznak, kedvesnek, vagy gonosznak tartani anélkül, hogy időnként felülvizsgálnánk véleményünket. Ha jól belegondolunk, azokat kedveljük, akik olyannak látnak minket, amilyennek mi szeretnénk látni magunkat.