Íme, néhány példa:

• Tudatosan kilépünk az érzelmeknek otthont adó testünkből és csak az elménkre koncentrálunk

• Bíráljuk saját magunkat és elhitetjük magunkkal: a mi hibánk, hogy nem kapunk elég szeretetet. Ezáltal azt érezhetjük, hogy irányítjuk az életünket. Ha képesek vagyunk megváltozni és jobbá válni, szeretetet kapunk cserébe és el tudjuk kerülni a fájdalmat.

• Evéssel vagy TV-nézéssel, akár függőségekkel enyhítjük a fájdalmat

• Deviáns, vagy éppen ellenkezőleg, tökéletes viselkedéssel igyekszünk felhívni a szüleink figyelmét magunkra. Ez felnőttkorban hasonló viselkedésmintákat eredményez: kontrollálni szeretnénk a másikat vagy túlságosan függünk tőle.

A legfőbb probléma ezekkel a túlélési stratégiákkal az, hogy mindegyik során elhanyagoljuk önmagunkat, emiatt érezzük magunkat üresnek és magányosnak Egy magányos személy szeretne kapcsolatokat létrehozni, ám az, aki egyedül érzi magát, üresnek látja az életet, mert már elhagyta magát a fent felsorolt módokon.