A cikk szerzőjének tapasztalatai

A cikk szerzője egykeként nőtt fel két nárcisztikus szülő mellett, akiknek fogalmuk sem volt arról, hogy kellene szeretni őt. Magányos volt, ezért az olvasásba, festésbe, rajzolásba és a barátai szeretetébe menekült. Aztán felnőttként 30 évet pazarolt egy olyan házasságra, amelyben továbbra is magányosan érezte magát.

Egy nap intenzív égető érzést tapasztalt a mellkasában. Biztosra vette, hogy ez egy jel a spirituális vezetőjétől. Tudatosította magában, hogy magányos és egyedül van. Megtanulta, hogy a magányáról helyzetek és más emberek tehetnek, ám csakis őt lehet felelősségre vonni azért, mert elhagyta önmagát.

Rájött, hogy amikor a férje vagy más mellett egyedül volt, az azért történt, mert az egyikőjük vagy mindkettejük bezárta a szívét. Ilyenkor két lehetőség merül fel: nyíltan megpróbálni megérteni a másik viselkedését, vagy szeretettel felbontani ezt a kapcsolatot – nem azért, hogy megbántsa a másik felet, hanem azért, hogy törődjön saját magával.

Azzal, hogy elhanyagolta saját magát, magányossá vált és egyedül maradt, ezért reménytelennek és kétségbeejtőnek élte meg a helyzetet. Miután felvette a kapcsolatot a belső énnel, többé nem érezte magát annyira egyedül.

Ma már nem gyötri a borzasztó égető érzés, alkalmanként érez csak egy apró lüktetést, amiről azonnal tudja, hogy magányos – ám ez az érzés többé nem lép fel akkor, ha egyedül van.

Meg tanulta őszintén értékelni a magányt, ugyanis fontos információval látja el a társas kapcsolatait illetően.

Forrás: mindbodygreen.com/
A cikket írta: Margaret Paul, Ph.D.