Miért foglalkozunk annyit a külsőnkkel?

A harminc éves Melinda teljes erőbedobással ugrál a magával ragadó zene ritmusára. Az aerobic minden alkalommal keményen megdolgoztatja a résztvevőket. Amikor Melinda az óra után a többiekkel együtt átmegy a büfébe egy pohár üdítőre, a beszélgetés mindig arra terelődik, hogy valamennyien a tökéletes alak reményében kínozzák magukat. Melinda ilyenkor elsősorban a „problémás helyekre" gondol: a csípőjére és a fenekére, amelyek a legtöbb bosszúságot okozzák számára. Az aggodalmakat értetlenkedve fogadó férj ezzel szemben teljesen elégedett Melinda nőies alakjával. Szerinte a felesége remekül néz ki, és egyébként is, ő éppen olyannak szereti, amilyen. Részéről annak örülne, ha a jövőben nem idegesítené őt az állandó diétáival és a tornamániájával.

A legjobb barátnő még irigykedik is egy kicsit: szerinte Melinda igazán nem panaszkodhat. „De mit szóljak én a szörnyű oszloplábaimmal?” Ő is eltúlozza a dolgot, mert bár valóban izmos a lába, egyáltalán nem mondható formátlannak.


Aki magabiztos, szebbnek látszik

Érdekes, hogy főként a nők azok, akik túl kritikusan és bizonytalanul ítélik meg saját külsejüket. Csodálatosan karcsú hölgyek panaszkodnak nem létező zsírpárnáikra, mások pedig attól szenvednek, hogy állítólag túl széles a válluk, nagy az orruk vagy rövid a nyakuk. Szinte érthetetlen, miért kapnak ekkora jelentőséget a női test legkisebb, sőt néha csak képzelt hibái.

Pszichológiai kutatások kimutatták, hogy a szép embereknek könnyebb dolguk van az életben, mert mindenkivel vele születik a szépség iránti érzék. Különösen a nők magabiztossága függ attól, mennyire találják magukat vonzónak. A szépség természetesen mindig viszonylagos, és a szépségeszmény az idők folyamán gyakran változik.

Napjainkban, e tekintetben mindenekelőtt a televízió és a mozi az irányadó. Itt mesterségesen hozzák létre azokat a makulátlan szépségeket, akikkel a nők legszívesebben mérik össze magukat, és akikre kétségbeesetten szeretnének hasonlítani. Egy topmodell egyszer olyasmit árult el, amit legtöbben még csak nem is sejtenek: „A nők sokszor nem értik, miért nem képesek úgy kinézni, mint mi. Csak azt nem tudják, hogy mi sem ilyenek vagyunk a valóságban.”

Közismert tény, hogy a modelleket órákig sminkelik, fésülik és öltöztetik, mielőtt a nyilvánosság elé lépnek. Sok nő ennek ellenére nem tud megszabadulni a szépségvágytól. Ha valakinek például Claudia Schiffer jelenti az egyedüli mércét, akkor örökké elégedetlenkedhet, mert nem valószínű, hogy pontosan olyan a haja, az orra vagy a melle, mint neki.


Fedezzük fel erényeinket!

Aki főként a külsőségekre összpontosít, az a tükörben torzképet lát önmagáról, melyen a látszólagos szépséghibák óriásira növesztve jelennek meg. A pszichológusok ilyen esetben azt javasolják, hogy fedezzük fel erényeinket, és fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk.

Jobb, ha saját személyiségünket fejlesztjük, mint ha megpróbálnánk gyenge utánzatai lenni egy távolban lebegő eszményképnek.