Amikor édesanyádtól megkapod a nagyi kedvenc nyakláncát, vagy a kopott borostyánmedálját, nem csupán ajándékozásról van szó. Ezek a tárgyak ugyanis saját történettel rendelkeznek, és erős érzelmi töltettel vannak felruházva. Sokszor anyáról lányára szállnak, örökítve ezzel a családhoz tartozás érzetét, és kapcsolatot teremtenek a múlttal.

Honnan jöttünk, mivé válunk?

Egy régi fényképalbum, amelyben szinte azt sem tudjuk, hogy ki kicsoda, önmagában értéktelen dolog. Ám ha ez a fényképalbum történetesen a dédié volt, aki féltve őrizgette, és sokszor vette elő, mert emlékezni akart a régmúlt rokonokra, barátokra, akkor már teljesen más a helyzet. Azoknak, akik ismerik e fényképalbum történetét, szinte ereklyévé válik, sokkal több puszta fotógyűjteménynél, hiszen a család belső titkait, történetét testesíti meg. A hozzá tartozó történetek továbbadásával pedig a későbbi nemzedékek is sokkal közelebb kerülnek egymáshoz, és főként a családi históriákhoz.

Mitől értékes egy kopott medál?

Természetesen abszolút értéktelen, még a bizományiban sem adnának érte egy forintot sem, ám ha fűződik hozzá egy családi történet, akkor már egészen másképp fest a helyzet. Pontosan ez az oka annak is, hogy édesanyád is mesélt róla, mielőtt átadta neked, hiszen önmagában ez a medál egy régi, megkopott tárgy lenne a számodra. Ettől lett az ajándék egyben a szeretet, a megtiszteltetés és a felelősség megtestesítője, és nemcsak az a fontos, hogy megtartsd és vigyázz rá, hanem az is, hogy te is tovább add idővel.

Adni és kapni felelősség

Mint fentebb írtuk, ezek a tárgyak hatalmas érzelmi jelentéssel bírnak, ezért azok „átörökítése" mindenki számára nagy felelősséget jelent. Ezért kell alaposan végiggondolni, hogy kinek, mi célból és hogyan adjuk tovább. Ilyenkor el kell mesélnünk a történetét, és azt is, hogy miért lényeges nekünk ez a tárgy, és miért jelentős az számunkra, hogy pont neki adjuk tovább. Nem szabad ugyanakkor, hogy a megajándékozott úgy érezze, hogy ezzel egy hatalmas érzelmi terhet is kap tőlünk, neki is készen kell állnia arra, hogy a hozzáfűződő történetet befogadja, és arra, hogy továbbra is felelősséggel tartozik iránta.

Amikor kényszeressé válik a ragaszkodás

Tény, hogy ezek az emléktárgyak rendkívül fontosak számunkra, ám arra nem árt odafigyelni, hogy a hozzájuk való túlzott ragaszkodás egy idő után betegessé válhat. Aki mindenféle régi holmit képes évekig őrizgetni, az valaminek a hiányát igyekszik ezzel ellensúlyozni, ámde azzal mindenki tisztában van, hogy ez lehetetlen. A nagymama nyaklánca, elpusztult kutyusunk nyakörve, nagyon könnyen a szívünkhöz nő, de sohasem szabad ezekbe a tárgyakba betegesen kapaszkodni. Óvjuk széltől-víztől, de ne az elvesztésüktől való félelem legyen a hozzájuk fűződő legerősebb érzelmünk.