Miért születtél erre a világra?

Miért kerültünk erre a világra?

Életcél nélkül könnyen letérhetünk a valódi útról. Könnyen arra eszmélhetünk, hogy csak sodródunk az árral, anélkül, hogy bármi érdemlegeset hoznánk létre. Ha viszont van célunk, hirtelen minden a helyére kerül. Az „értelmes” élet azt jelenti, hogy azzal foglalkozunk, amit szeretnénk, amiben jók vagyunk, és számunkra fontos dolgokat hozunk létre. Ha igazán értelmes életet élünk, szinte vonzzuk a céljaink megvalósításához szükséges embereket, forrásokat és lehetőségeket. Ha tehát megismerjük az életcélunkat, mindent e köré szervezhetünk, minden tevékenységünkben meg kell nyilvánulnia. És ha egy tevékenység nem illik a képletbe, nem foglalkozunk vele. Pont!

Mi az, ami a tetteink mögött van?

Ha nincs cél, ami vezetne bennünket, előfordulhat, hogy az elképzeléseink és cselekvési terveink végül mégsem lesznek kielégítőek számunkra. Senki sem akar felmászni a létra legtetejére, ha rájön, hogy rossz falhoz támasztotta. Fontos tehát, hogy megszabaduljunk a mindennapok nyomasztó gondjaitól, és elegendő levegőt kapjunk, hogy felismerjük, miért is vagyunk a világon. Csak végezd el ezt a két egyszerű gyakorlatot, amely segít világossá tenni a céljaidat.

A második feladat egyszerű, de hatékony módja annak, hogy olyan kényszerítő erejű meghatározását adj életcélodnak, amely a megfelelő irányba tereli viselkedésedet. Végezd hát el a következő gyakorlatot:

Ne tágíts semmi áron!

Miután sikerült meghatározni és leírni az életcélodat, olvasd el mindennap, lehetőleg reggel. Ha teheted, rakd olyan helyre a listát, ahol mindig a szemed elé kerülhet. Így mindig az életcélodra fogsz összpontosítani.

Egy másik lehetőség az életcél tisztázására, ha időt szakítasz némi csöndes elmélkedésre, meditációra. Miután ellazultál és a legmélyebb önszeretet és békesség állapotába kerültél, tedd fel magadnak a kérdést: Mi az életem célja? Vagy: Mi az egyéni feladatom a világegyetemben? Hagyd, hogy a válasz magától kikristályosodjon benned. Légy befogadó, amennyire csak tudsz. A szavaknak, amelyek felsejlenek benned, nem kell választékosnak vagy költőinek lenniük – csak az a fontos, hogy ösztönzőleg hasson rád.