Megfelelési kényszer

Folyton azt halljuk mindenhonnan, hogy sikeresnek kell lennünk. A legjobbnak, legügyesebbnek, legokosabbnak, leggyorsabbnak jár csak az elismerés. De lássuk be, nem lehetünk mindenben legek! Amire valóban törekedni kell, az az, hogy ma jobbak legyünk, mint tegnap, hogy fejlődjünk, hogy akarjunk jobbak lenni. Legjobbnak lenni unalmas, és kihívás nélküli. Csak magunkkal kell és szabad versenyeznünk, nem pedig mások lehetetlen elvárásainak megfelelni. Ha mi tudjuk, hogy mindent megtettünk a siker érdekében, akkor mindent elértünk, mert rengeteget tanultuk közben, amit senki nem vehet el.

Félelem a visszautasítástól

Előfordul, hogy nem mi kellünk. Rengetegszer fognak minket visszautasítani az életben, ahogy mi is folyton megtesszük ezt másokkal. Lehet ez egy párkapcsolat reménye, egy munkalehetőség, egy színházi szerep. Számtalan csalódás, néhány pillanatnyi sikerélmény, és csak egy-két tartós kapcsolat sikerülhet.

Ha mindent rögtön megkapnánk, nem is tanulnánk meg értékelni igazán. Pedig az ad értéket a dolgoknak, ha meg kell dolgoznunk érte. Merjünk bízni abban, hogy akkor és ott, és azzal, akivel, igenis dolgunk van. Minden élethelyzetünk tanít valamire, és azért történik meg velünk, hogy tovább vigyen az utunkon. Eljön az ideje annak is, hogy megkapjuk, amire vágyunk, amiért megdolgoztunk, és amire valóban szükségünk van.

Nem szabad félni attól, hogy elveszítünk valamit vagy valakit

Amit kaptunk tőle, és amit mi adtunk, az sosem fog elveszni, és talán helyette kapunk az élettől valami sokkal-sokkal jobbat.

De muszáj türelmesnek lennünk magunkkal, másokkal, és az életünkkel szemben. Idővel ugyanis minden a helyére kerül!