Ne akard az egész világot a vállaidon hordozni!

Az alábbi jellemzőkből válaszd ki azt a tizenegyet, amellyel a leginkább azonosíthatod magadat.

Ha a legtöbb kiválasztott jellemző az A kategóriába esik, akkor te vagy a két lábon járó gyomorgörcs, ezért azonnal olvasd át figyelmesen az alábbi írást. Ha inkább a B felé húzol, az jó jel, kiegyensúlyozottságra utal, aggodalmaidat általában logikus, racionális megközelítéssel kezeled. Azért olvass bele a cikkbe, hogy le ne tévedj a helyes útról. A C orientáltak fütyülnek mindenre. Lehet, hogy itt az ideje kicsit körültekinteni néha? Ha csak gondolatébresztőnek is, de szaladja át az alábbiakon. Alkalmanként aggodalmaskodni nem abnormális, de ha ez a szorongásos állapot állandósul, az már egészségtelen, íme, három példa.

Ildikó anyukája rákban halt meg és meggyőződése, hogy őrá is ugyanez a sors vár. Ezért minden héten felkeresi a háziorvosát ellenőrzés céljából. Amikor Edina gyerekei kerékpároznak, egy pillanatra sem tud felengedni, állandóan a legszörnyűbb baleseteket képzeli el. A múlt nyáron Andrea férje, Gábor makacsnak bizonyuló gyomorrontásra panaszkodva felkereste háziorvosát, aki megnyugtatta, hogy egyszerűen kicsit kevesebbet kellene ennie és innia, de Andrea meg volt győződve róla, hogy a férjének gyomorrákja van. Ildikó, Edina és Andrea esete klasszikus példázata annak, amikor az emberek nem tudnak úrrá lenni a rajtuk eluralkodó szorongáson.

Min szoktunk aggódni?

A leggyakoribb rögeszmék a következő kategóriákba sorolhatók:

Képtelenség mindent ellenőrzés alatt tartani

Mindezeknek az aggodalmaknak van egy közös vonása: mindegyikben valamifajta veszteségtől való félelem munkál, a szerelem, a biztonság, a pozíció elveszítése. Nem áll módunkban előre látni, hogy magunk vagy szeretteink mikor betegszünk meg, vagy ne adj isten, halunk meg. A baleseteket egy bizonyos pontig odafigyeléssel kivédhetjük, de az események ellenőrzése gyakran nincs a kezünkben. Persze néha mindenkinek bevillannak a fejébe ilyesfajta félelmek, de ha azon kapjuk magunkat, hogy az aggódás-ellenőrzés-aggódás végtelenített önismétlő köre bezárult, akkor az aggodalom már inkább megszállottság, monománia, rögeszme. A kényszerképzetes szorongás egyfajta törekvés arra, hogy olyan dolgokat vonjunk ellenőrzésünk alá, melyek kontrollja lehetetlen. Az olyanok, mint Andrea, tudat alatt valahogy így okoskodhatnak: „Ha kellően odafigyelek Gabira, biztos nem lesz baj." De hiába bármilyen megnyugtatás, akár Gábor, akár az orvosa részéről, megint csak jön egy újabb kérdésfelvetés. Ezek az emberek valószínűleg ilyen aggodalmaskodónak születtek. Feltehetően egy nyugtalansággal átitatott közegben cseperedtek fel, s vonásaiknak éppúgy lehetnek genetikai meghatározottságai, mint ahogy sorsformálóak a családban elsajátított viselkedésminták is. Kisgyermek koruktól azt sajátíthatták el, hogy szeretteinkkel szemben érzelmeink kinyilvánításának elsődleges módja az értük való aggódás.

Mikor kell szakemberhez fordulni?

Jó tudni, hogy a rögeszméssé fajuló aggodalmaskodás depressziós betegségekhez vezethet, vagy már maga is része annak, de olyan módon, hogy az orvosi segítségért kiált. Ha tartasz attól, hogy már idáig fajultál volna, látogasd meg azonnal a háziorvosodat. Ha állandóan, minden ok nélkül az egészséged miatt aggódsz, azt hipochondriának nevezhetjük. Erre szintén van orvosi segítség.