Egyre nagyobb teret hódít manapság a pozitív gondolkodás fogalma. Pedig nem új keletű dolog, hiszen régen is alkalmazták ezt a módszert, és akkoriban nem is igazán ismerték a stressz szót. Gondolkodásunk igen is kihat környezetünkre és viselkedésünkre egyaránt. Mert valóban igaz, hogy bevonzzuk a dolgokat, és ahogyan gondolkodunk, az igen is kihat a mindennapjainkra, sőt az egész életünkre.

Ezért is van, hogy ha folyton panaszkodunk, és mindennek a rossz oldalát látjuk, akkor valóban azt hihetjük, hogy nincs remény. Pedig csak annyi lenne néha a dolgunk, hogy „visszalépünk egyet" és megpróbáljuk kívülről szemlélni a dolgokat.

Nézz vissza a múltadba!

Nézzünk vissza múltunkba, hogy mennyi mindent elértünk már, és igenis milyen fontos emberek vagyunk. Érdemes minden nap „kikapcsolni" egy kicsit, végiggondolni a napunkat, mennyi mindent megoldottunk már, és dicsérjük meg magunkat mindezért. Nagyon fontos, hogy saját énünket dicsérjük, hiszen jóban kell lennünk önmagunkkal, ami manapság igen nehéz feladat, de ez egy kulcslépése lehet a nézőpontváltásnak. Minden egyes apró dolognak, feladatnak meg kell, meg lehet látni a jó oldalát is. Például: „Egész nap csak takarítottam, mostam, főztem, és ma még három prezit is meg kell csinálnom". Helyette inkább így kellene látni a dolgokat: „De jó, hogy megcsináltam a házimunkát, kis pihenés után foglalkozhatok legalább nyugodtan a munkámmal is". Ezért érdemes sorrendet állítani a feladataink között, a legfontosabbat előrébb hozni, és egy ütemet betartani, hogy ne érezzük azt, hogy egyszerre minden szakad ránk. Csak nyugodtan, megfontoltan, higgadtan kell hozzáállni a dolgokhoz, és persze közben lazítani, hiszen mindenki hibázott már, senki sem tökéletes.