Tudom, tudom. Te egy elfoglalt nő vagy. Dolgozol, rendben tartod a lakást, testi-lelki egészségben a macskát, bevásárolsz, szereted a férfit, aki az életedben él, van egy hobbid, sőt, időnként még egy-egy barátnőre is van időd, és, ha a szüleid meglátogatnának, örülsz, és addig-addig sakkozol, míg fel nem tudod szabadítani az időt, hogy velük is lehess.

Ez mind szép és dicséretes. Nem kis erőfeszítésedbe kerülhet, hogy minderre képes vagy, és aki szerint, hogy ezt mindet véghez viszed, az egy átlagos dolog, az nem mond igazat. Büszke lehetsz. De, csak kérdezem, hol vagy ebben az egészben te? Van időd pihenni? Van időd néha, egy egészen kicsit csak magaddal foglalkozni? Ha igen, azt azonnal rá tudod vágni. Ha nem, akkor viszont ez a rengeteg teendő nagyon stresszes lehet.

Szépen hangzik a „szánj időt magadra”, de mire is gondolok vele? Nem arra, hogy egy-egy hétvégére szállj ki a saját életedből, felejts el mindent, és akkor aztán utánad az özönvíz. Távolról sem. Akinek sok a teendője, az szigorú időbeosztás szerint él, és nem tud ott hagyni csapot-papot, így lehetsz ezzel te is. Gondolom, már a kezedhez nőtt a karórád, és legalább félóránként nézed az időt, hogy most épp hol tartasz, és hol kellene tartanod a napi teendőid között. De biztosan túlzásba viszed, ha már egy családi ebéd is csak egy kipipált feladat a naptáradban.

Lassíts!

A lassításról beszéltünk már. Most legyen egy kicsit szó arról, mikor és hogyan állj meg, és foglalkozz kicsit magaddal. Ha a munkád zajos, a pihenést nyilván egy kis csend jelentené. Ha állandóan állsz, jó néha leülni. Nem egész hétvégéket, de kijelölhetnél minden héten egy estét, vagy kettőt, amikor adsz magadnak egy fél órát. Persze, fél óra nem sok, de ha annyi elfoglaltságod van, hogy általában azt se tudod, hol áll a fejed, fél óra nagyon sokat tud jelenteni. Az ember nagyon sokáig képes nonstop a dolgát végezni reggel fél héttől este tizenegyig, a koffein a barátunk, de, és ez nem önzés, nem akarsz beleőrülni a sok mindenbe, amit szeretnél, vagy nem akarsz lebetegedni a kimerültségtől, ugye?

A heti kétszer fél órád, ha lehet, legyen ugyanakkor. Így a párod is tudja majd, mikor segít neked azzal a legtöbbet, ha aktuálisan ő mosogat el, vagy rakodik otthon, foglalja le a gyerekeket stb., és mindenki más is tudja magát ehhez tartani. A környezeted valószínűleg tudja, mekkora lánggal égsz a mindennapjaidban. Hogy mindig csinálsz valamit, hogy nagyon tevékeny vagy, és sosem állsz le, így meg fogják érteni, hogy néha egy egész kicsit te is vágysz a pihenésre, méghozzá úgy, hogy kivételesen senki másra ne kelljen tekintettel lenned.

Ilyenkor olyasmit csinálj, ami tényleg kikapcsol egy rövid időre. Hallgasd a kedvenc zenédet, vagy egy kád vízben felejtsd ott magad egy kicsit. Vagy fejts egy kis keresztrejtvényt, menj el futni, bármit tehetsz, csak légy egy kicsit egyedül. Mind szeretjük a családunkat, a párunkat, jobb esetben a munkánkat is, de nagyon nehéz állandóan csak velük foglalkozni, úgyhogy a saját pihenőidődben légy teljesen egyedül. Ragaszkodj ezekhez a fél órákhoz, amikor magad lehetsz a gondolataiddal.

Nem biztos, hogy világot megváltó felismerésekre jutsz, de sokkal pihentebb leszel. Kiegyensúlyozottabb, vidámabb, mert bár nem egy egész napot kapsz, de ennyi idő alatt is kicsit ki tudsz kapcsolni, és fel tudsz töltődni. Ez már csak azért is fontos, mert a teendőidet neked kell intézni, de lebetegedni a kimerültségtől bizony nagyon egyszerű. Ha kizárólag a feladataidnak élsz, akkor, ha te nem, majd a tested fog megálljt parancsolni. Ezt elkerülendő nem szabad elhanyagolnod az alvást, és még inkább bebiztosítod az egészségedet, a szellemi, lelki jólétedet, ha ezekben a fél órákban kicsit elvonulsz a világtól.

Újra mondom, gondolhatod, hogy ez önzés. Hogy ennyi idő alatt mennyi mindent tudnál csinálni, és egy egész órát elveszítesz ezzel a hetedből. De hát pont ez a lényeg. Ez nem elveszített, hanem megkapott idő, és hidd el, neked, aki ezer dolgot csinálsz, senki nem fogja azt mondani, hogy ne állj le kétszer fél órára. Senki nem fog ezért önzőnek tartani, csak azt fogják gondolni, hogy végre, legalább egy kicsit, magadra is gondolsz. A felfrissülés jár neked, és utána kicsit megújulva, teljes erőbedobással tudsz újra a szeretteidre és a feladataidra koncentrálni. Ne fájjon a fejed azért, mint szalasztasz el ez idő alatt. Az elfoglaltságaid megvárnak. És néha kis pihenést nagyon is megérdemelsz.