Tapasztald meg a véletleneket!

Bizonyára veled is előfordult már, hogy eszedbe jutott egy régi barátod, akire évek óta nem is gondoltál, el is felejtetted már, de másnap váratlanul összefutottál az illetővel. Véletlenek jelezhetik előre azt is, hogy épp idejében hozzájutsz valamilyen ismerethez, amelyre szükséged van, de fogalmad sincs arról, merre keresd. Az eset részleteitől függetlenül érezzük: valószínűtlen, hogy ez pusztán a véletlen vagy a vak szerencse műve lenne. Amikor egy ilyen véletlen megragadja a figyelmünket, egy pillanatra még félelmetesnek is érezzük a dolgot. Valahol mélyen érezzük, hogy a dolognak szükségszerűen be kellett következnie, éppen úgy és éppen akkor, amikor történt, hogy életünket új irányban, kiteljesedés felé terelje.

Carl Jung, a svájci pszichológus a jelentőségteljes véletlenek jelenségét szinkronicitásnak nevezte. Hangoztatta, hogy a szinkronicitás a világmindenség működési elve, amely független az ok-okozati összefüggésektől: olyan törvény, amelynek működése az embert a tudatosság kiteljesedése felé segíti.

Nem sok olyan ember él, aki életére visszatekintve észre ne venné a véletlenszerű események sorozatát, amelyek jelenlegi életpályájára, házastársához, barátaihoz és egyéb kapcsolataihoz vezették – tehát amelyek megteremtették élete jelenlegi alapjait. Sokkal nehezebb olyankor észrevenni ezeket az életeseményeket, amikor megtörténnek. A szinkronisztikus események drámaiak is lehetnek, ám lehetnek nagyon aprók és finomak is. Ilyenkor könnyen megeshet, hogy véletlennek minősítjük őket – amint a régi, anyagelvű világszemlélet sugallja -, és nem foglalkozunk velük többet. Legtöbbünk hozzászokott, hogy az életet az ego útmutatása szerint élje, amikor reggel fölkel, az az első gondolata, hogy az egész napját tökéletesen kézben kell tartania. Elménkben változhatatlan listát hordunk, amelyben a mindenképpen elintézendő ügyeket jegyeztük fel, és ez a szemlélet csőlátáshoz vezet. Holott a rejtély mindig ott van, ott táncol életünk látóhatárán, és általa olykor röpke bepillantást nyerhetünk abba, hogy milyen lehetőségek állnak előttünk. El kell határoznunk, hogy lelassítunk, átállítjuk az élességet, és az elénk kerülő lehetőségek szerint cselekszünk.

Mit álmodunk az éjjel?

Minden szinkronisztikus élményünk közül talán álmaink a leghomályosabbak, a legnehezebben értelmezhetők. Az álmok mítoszok, jövendölések alapjául szolgáltak, és bizonyos értelemben azzal is tisztában vagyunk, hogy fontos dolgokat közölnek életünkkel kapcsolatban. De hogyan?

Álmainkban általában történeteket élünk át, bár az események gyakran értelmetlenek, a szereplők különösek, a személyek és a helyszínek olyan összefüggésekben jelennek meg, amelyek a valóságban sohasem állhatnak elő. A képek túlságosan bonyolultak, ezért mihamar el is hárítjuk magunktól az egész zűrzavart, mint valami haszontalan kacatot, és éljük tovább az életünket. Azok a szakemberek azonban, akik az álmokkal dolgoznak, arra intenek, hogy ne adjuk fel könnyen. Figyelmeztetnek: az álmoknak a jelképrendszer mélyén meghúzódó, fontos jelentésük van. Egy álmoskönyv átlapozása által is áttekintő képet kaphatunk az álomszimbolikáról: azokról az őstípusos jelentésekről, amelyek az álom különböző mozzanataihoz kapcsolhatók, legyen szó állatról, gyilkosságról, repülésről vagy lopásról.

Az álmok szinkronicitásának felderítéséhez túl kell lépnünk e jelképek hagyományos értelmezésén, és tágabb képet kell vizsgálnunk: a történéseket, a szereplőket körülvevő jelentést. Így találhatjuk meg a személyre szabott üzeneteket, amelyek gyakran olyan helyzetekre vonatkoznak, amelyekkel a való életben éppen szembe kell néznünk. Ha például háborúba álmodjuk magunkat, az ilyen álom valóságos élethelyzetre vonatkozhat. A valóságban nyilván nem zajlik háború körülöttünk, de rengeteg másfajta konfliktus lehet az életünkben, amelyeknek jelképe a háború. Vajon menekülésben vagyunk? Vajon igyekszünk elkerülni a konfrontációt? Elrejtőzünk, vagy mással kötjük le a figyelmünket, abban reménykedve, hogy a probléma magától megoldódik? Ennek az álomnak az üzenetét úgy deríthetjük fel, ha összehasonlítjuk az álom cselekményét saját személyes világunk valóságos állapotával. Lehet, hogy ez az álom azt üzeni: ébredjünk fel, nézzünk szembe a konfliktusokkal, és vegyük észre, hogy kínálkozik a lehetséges megoldás, ha odafigyelünk?

És az álmunkban szereplő személyek?

Akármilyen különösek is, mégis lehet, hogy valóságos embereket jelképeznek, akikkel jelenleg fontos kapcsolatunk van. Vajon helyesen ítéljük meg ezeket az embereket a valóságban? És mi van akkor, ha semmiféle kapcsolatot nem fedezünk fel közte és jelenlegi életünk között? Ilyenkor érdemes egy álomnaplóban feljegyeznünk, mert előfordulhat, hogy jóserejű álmot láttunk. Ne gondoljuk, hogy a profetikus álmok csak drámai eseményekről szólnak. A kisebb jelentőségű, hétköznapi dolgokról szóló álmok is lehetnek profetikusak. Álmaink gyakran azért tűnnek olyan bizarrnak és ostobának, mert a helyzet, amelyet megjelenítenek, még nem állt elő az életünkben.

Amikor felbukkan egy régi barát

Közvetlenül értelmezhető az a szinkronisztikus esemény, amikor egy régen nem látott baráttal találkozunk, vagy csak eszünkre jut. Ha gondolattal kezdődik, a kép rendszerint minden előzmény nélkül jelenik meg a tudatunkban, anélkül, hogy bármilyen más eseményhez köthető lenne. Talán még meg is jegyezzük magunkban: milyen régóta nem jutott eszünkbe az illető. Ez n agyon gyakran kora reggel történik, az alvás és az ébrenlét határmezsgyéjén. Sajnos csak bizonyos ideig foglalkozunk az efféle képekkel, utána folytatjuk mindennapi teendőinket. Ez aztán oda vezet, hogy elszalasztjuk az emlék mélyebb értelmét. Ha viszont alapos figyelmet szentelünk az effajta gondolatoknak, előfordulhat, hogy újabb szinkronisztikus események történnek. Esetleg keresünk valamit, és közben olyasmi akad a kezünkbe, ami megint erre a barátunkra emlékeztet.

Természetesen másféle szinkronisztikus események is előállhatnak. Sétálunk az utcán, és felpillantva észrevesszük, hogy éppen szembejön velünk az illető. Vagy megszólal a telefon, és ő van a vonal túlsó végén. Ilyenkor az a dolgunk, hogy járjunk végére ezeknek a véletleneknek. Biztos, hogy fontos információnk van egymás számára. A lényeg, hogy nézzünk a felszín alá, és kutassunk! Találjuk meg az üzenetet, a tanulságot, ami ezt a véletlent előidézte.

Amikor „összefutunk” valakivel

A szinkronicitás megnyilvánulásának másik formája az alkalomszerű találkozás, amelynek során barátokkal, ismerősökkel vagy vadidegenekkel kerülhetünk össze. Ilyen típusú esemény az is, amelynek során rövid időn belül többször is találkozunk olyasvalakivel, akit nem ismerünk. Az ilyen sorozatos találkozás matematikai valószínűsége elenyészően csekély, ennek ellenére elég gyakran megtörténik. Látunk valakit, és többet nem is gondolunk rá. De ha újra látjuk, sőt, esetleg ugyanazon a napon harmadszor is, ez a véletlen rendszerint már felkelti a figyelmünket. Sajnos a legtöbbször csupán annyit teszünk, hogy észrevesszük az esetet, megjegyezzük, hogy milyen furcsa, de nem teszünk semmit, csak továbbmegyünk.

A feladat azonban ebben az esetben is az, hogy módot találjunk szóba elegyedni az illetővel. Ez akkor is éppen elég nehéz, ha ismerősről van szó, idegen esetében pedig annál is nehezebb. Ha azonban odafigyelünk, és meg tanuljuk érzékelni az energiaáramlást, tudni fogjuk, kinek nyílhatunk meg, és kitől jobb, ha távol tartjuk magunkat. Ne feledkezzünk meg arról, hogy célunk: feltárni a szinkronicitás előfordulásának okát.

A legjobb pillanatban érkező információ

A szinkronicitás további fontos megnyilvánulása az olyan eset, amikor éppen a megfelelő pillanatban érkezik hozzánk pontosan az az információ, amelyre szükségünk van. ezt az élményt olykor felfokozott várakozás érzése előzi meg. Lehetünk akárhol, munkahelyen vagy pihenés közben, egyszer csak azt érezzük, hogy hamarosan történni fog valami. Valami előre jelzi, hogy életünk nemsokára fontos fordulatot vesz. Hogy ez az információ honnan érkezik, az mindig rejtély marad. Általában egy másik ember közvetítésével kapjuk, szavaival, tetteivel egyaránt átadhatja az infót. Az is lehet, hogy könyv, újságcikk vagy hír formájában érkezik.

Összefoglalva: az a legfontosabb, hogy megtanuljuk kihasználni az életünkben előforduló véletleneket, hogy nyitott szemmel éljünk, és hagyjunk időt arra, hogy a végére járjunk annak, ami éppen történik. Ennek érdekében mindannyiunknak időt kell teremtenünk, amit arra használunk fel, hogy figyeljük a világot magunk körül.

Vegyük komolyan a szinkronicitást!

A spirituális tudatosság megélése felé vezető első két lépés tehát az, hogy vegyük észre a véletleneket, és nyíltan beszéljünk róluk anélkül, hogy negatív értelmezésekbe kezdenénk!