Tedd könnyebbé életed NLP-vel!

Alig van olyan ember, aki ne pillanthatna vissza legalább néhány „varázslatos pillanatra” életéből. Olyan pillanatokra, amikor úgy érezzük, szétvet a boldogság, amikor hisszük, hogy nincs, ami most ne sikerülne.

Ha ezt az érzést, az ilyen pillanatokról magunkban hordozott eleven képet valahol a testünkben „elraktározhatnánk”, és „gombnyomásra” előhívhatnánk, milyen kimeríthetetlen bőségben állna a rendelkezésünkre az energia és az életöröm! E kívánság teljesítésének kulcsa a bonyolultnak tűnő neurolingvisztikus programozás (NLP).

NLP – a három betű jelentése

„N” mint neurológiai folyamatok

Minden emberi viselkedés neurológiai folyamatokból áll össze: az idegek ingereket fognak fel, és az agyba szállítják, amely egyéni módon megszűri és feldolgozza őket. Magatartásunk a látással (vizuális ingerek), a hallással (auditív ingerek), a tapintással (kinesztetikus ingerek), a szaglással (olfaktorikus ingerek) és az ízleléssel (gusztatorikus ingerek) fejlődik. Öt érzékünk révén megszűrünk mindent, ami információként, jelként és ingerként a környezetből hozzánk érkezik: a környezettel, az „objektív valósággal” való minden érintkezésünk érzékelésünkön keresztül történik.

Ám mindannyian többé-kevésbé mást érzékelünk: az egyes embernek az érzékeléssel szerzett benyomásai révén saját, belső világa alakul ki, a „szubjektív valóság”. Ha például egy paradicsomot nézünk, mindenki bizonyos formájú piros termést érzékel (az „objektív valóságot”).

Ugyanakkor a paradicsom minden egyes szemlélője egyéni információhoz vagy tapasztataihoz (a „szubjektív valósághoz”) kapcsolja a látványt: van, aki bármikor megeszik egy nyers paradicsomot, más csak sütve fogyasztja, megint más pedig egyáltalán nem hajlandó megenni, mert a burgonyafélékhez tartozik. 

„L” mint lingvális, azaz nyelvi kifejezés

A szavak hidak, amelyek belső világunkat összekötik a külvilággal, így a nyelv szubjektív érzékelésünk egyéni kifejezése. Ha arra gondolunk, mennyire egyedi – így mindenki számára különböző – minden érzéki benyomásunk, felismerjük azt is, mennyire nehéz megérteni valakinek a belső élményeit az általa használt szavak alapján. És még nehezebb mindenki számára érthető nyelven kifejezni saját élményeinket!

A paradicsom példájánál maradva: próbáld csak elmagyarázni valakinek, aki még soha életében nem látott és evett paradicsomot, hogy néz ki, milyen az illata és az íze! Ez természetesen nemcsak a paradicsomra, hanem az olyan elvont fogalmakra is érvényes, mint a „szeretet” és a „művészet”.

„P” mint programozott viselkedés

Érzékelésünk és tapasztalataink alapján mindannyian kifejlesztünk bizonyos viselkedésmódokat, amelyekről mindenekelőtt feltételezzük, hogy megfelelők a mindenkor hétköznapi helyzetekben. Ezek az egyéni magatartásprogramok a bevésődések vagy minták. Meghatároznak bennünket, ezektől vagyunk olyanok, amilyenek – még ha néha másféle reakciót kívánnánk is magunktól. Ha felismerjük ezeket a programokat, egyben elfogadjuk és megtanuljuk adott esetben megváltoztatni őket. A paradicsomnál maradva: mindannyian másmilyen szokásokat alakítottunk ki a fogyasztását tekintve – sósan, nyersen, főzve –, vagy éppen különböző okokból teljesen elutasítjuk.

A választás szabadsága

Vagyis az NLP tulajdonképpen egy modell, amellyel leírhatjuk szubjektív érzékelésünk világát. A mögötte álló gondolat: ha tudattalan törekvéseinket, viselkedésmintáinkat és programjainkat tudatossá tesszük, képesek leszünk kívánságunk szerint megváltoztatni őket. Ha azonban nincs elképzelésem róla, mit szeretnék megváltoztatni, azt sem tudom, hogyan állapíthatom meg, hogy változott-e valami és hogyan. Először ezt a kérdést tisztázzuk, hogy az NLP a változtatás mikéntjét megmutató módszerekkel szolgáljon. Nem a probléma a probléma, csak a mód, ahogyan hozzáállunk.