Elengedés

Mindenki ismeri azt a mondást, hogy engedd el és megkapod. A Vonzás Törvényének ez a legnehezebb pontja. A megengedés, elengedés. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy amikor tisztáztuk, hogy mit szeretnénk, és megjelenítettük lelki szemeink előtt, beleéltük magunkat, akkor hétköznapian szólva ne kérdőjelezzük meg minden pillanatban az Univerzumot. Ahogyan, ha elvetünk egy magot, nem ássuk ki mindennap, megnézni, hogy kicsírázott e már, hanem tudjuk és bízunk benne, hogy kikel. Céljainkkal kapcsolatban is tartsuk szem előtt, hogy némi időre azért szükség van a megvalósuláshoz. Ahogy Barbel Mohr mondja, a feladott rendelés már készül, és kiszállítja nekünk a Kozmikus Csomagküldő Szolgálat. Ez azért lényeges, mert ha nem tudunk elengedni és bízni, akkor, abban a pillanatban, amikor kételkedni kezdünk, eltaszítjuk magunktól vágyunk tárgyát. Az így létrejövő állapot a kételkedés és a bizalom elegye, ami legjobb esetben is egy káoszt eredményez, rosszabb esetben, pedig valóban nem kapjuk meg azt, amit szeretnénk.

Türelem

Az elengedéssel, kézen fogva jár a türelem, és a kitartás, azaz, hogy addig tartjuk fenn a magasabb rezgésszintünket, képzeljük el álmainkat, úgy, mintha már megvalósult volna, átérezve, szinte kézzel foghatóan, amíg ténylegesen meg nem jelenik az életünkben. Ahhoz, hogy ezt a rezgésszintet fenn tudjuk tartani, az első lépés, hogy fogadjuk el, hogy a Vonzás Törvénye működik, és az érzések nyelvén beszél. Aztán figyeljünk arra, ami jó, és adjunk hálát mindenért, ami van az életünkben. Ebbe az állapotba helyezzük bele álmunkat. Ha nagyon ügyesek vagyunk, nincsenek kételyeink, és képesek vagyunk nagyon magas szinten rezegni, akkor akár 24 óra alatt is megváltoztathatjuk az életünket, bevonzhatjuk célunkat. A legtöbben azonban nem vagyunk képesek erre, ezért kell figyelembe venni az idő tényezőt, de Abraham és a Hicks házaspár tanítása szerint,ha harminc napig sikerül fenntartanunk a pozitív állapotot, nagy valószínűséggel megkapjuk mindazt, amire vágyunk.

Kezeljük a visszaesést!

Nem mindig egyszerű magas rezgésszinten tartózkodni, egyrészt azért, mert meg kell szokni, hogy másképpen gondolkodunk, és érzünk, mint eddig, másrészt pedig azért, mert nem úgy élünk, mint a Kis Herceg rózsája, érnek bennünket külső hatások, amelyek lehúzhatnak, elszomoríthatnak. Nem kell túl szigorúnak lenni magunkkal, nem az a baj, ha visszaesünk, hanem az, ha nem vagyunk tudatosak rá, nem vesszük észre, és beleragadunk. Ha észrevesszük, azonnal megváltoztathatunk mindent, úgy, hogy keressük a jobb, és jobb érzéseket. Ha már gyakorlottabbak vagyunk, egyszerűen, csak emlékeztessük magunkat a célunkra, arra, hogy mire vágyunk, és arra, hogy ahhoz, hogy ezt elérjük, irányt kell váltanunk. Képzeljük el újra a célunkat, vágyunkat, és törekedjünk arra, hogy minél több időt ebben az állapotban töltsünk, hiszen, ha gondolataink, érzéseink aránya eléri azt, hogy több a pozitív, mint a negatív, akkor sínen vagyunk, és az álmunk hamarosan a valóságban is megérkezik az életünkbe.